8000 Székesfehérvár, Budai út 7. Elérhetőségek Telefon: +36 22 506-162, +36 22 506-472 Fax: 06 22 506-472 @sztelekiblanka
Séta 2006-2007
2006.
Ünnepelünk!
Kezünkben szorongatjuk a borítékokat, s azon tanakodunk, hová rejtsük őket. Nem akármilyen borítékok ezek! Aki rátalál egyre, s megmondja a benne rejlő könyv szerzőjét, könyvutalványt nyer. Ám ez csak egy a sok érdekes és izgalmas program közül, amit ma rendezünk könyvtárosunkkal, Klári nénivel. A végzősök állították össze a műveltségi vetélkedőt, amely nem is olyan könnyű, mint azt a diákok remélték… Vajon melyik a könyvtár legvastagabb könyve? Minden osztály rohan le, hogy megkeresse, a „mieink” is rátalálnak az egyik angol-magyar szótárra. Az első órát a hangosban felcsendülő idézetek teszik színessé. Miféle idézetek? Amiket tanáraink szavalnak el, s aki felismeri a művet, illetve a „hangot”, szintén jutalomban részesül. Ám mind közül a legjobb, legérdekfeszítőbb a szépségverseny. Idén a mesefiguráké a főszerep. A nagyszünetben az udvaron vonulnak fel az osztályok kedvenc főhősei. Van Kis herceg, Micimackó, Harisnyás Pippi. A megmérettetés után csoki tortát majszoló diákok jönnek szembe velünk a folyosón: ők a győztesek. Azért mi, osztálykönyvtárosok is kapunk egy kis jutalmat egész napos fáradozásainkért: Klári néni hatalmas feketeerdő tortával vár bennünket a könyvtárban. S hogy miért ez a sok felhajtás? Mit is ünneplünk ma? Hát az iskolai könyvtárak világnapját!
Avramucz Zsuzsanna 10.B
2007.
A víz Világnapja
Világszerte minden évben március 22-én ünneplik a Víz Világnapját. Ilyenkor a megszokottnál több figyelem irányul ember és víz évmilliókra visszatekintő kapcsolatára. Ez hasznos, fontos, jó dolog - de a Föld vízkincsét ma már kampányszerű cselekvéssel bizonyosan nem lehet megmenteni. Csak ha megváltozik az ember mindennapi cselekvési gyakorlata, általánossá válik a tudatos vízhasználat, az ésszerű takarékosság, és államok és egyének konszenzusra jutnak abban: a csapból jövő víz pótolhatatlan érték.
Magyarországon egy meleg nyári napon nagyjából 2 000 000 000 liter csapból kiengedett ivóvíz fogy el. Ennek túlnyomó részét nem fogyasztásra, hanem WC-öblítésre, kocsimosásra, locsolásra, uszodák feltöltésére használjuk. Ma egy magyar városi lakos átlagos vízfogyasztása 119 liter. A 19. század második felében Pest-Budán, az ország fővárosában lakosonként 1 akó (kb. 55 liter) víz fogyott el naponta.
Egyre több vízre van szükségünk- miközben a Földön egyre kevesebb a tiszta édesvíz. Tehát nemcsak a Víz Világnapján- hanem mindig amikor a csaphoz lépünk, vagy kihúzzuk a lefolyó dugóját eszünkbe kell, hogy jusson: Spóroljunk a vízzel!
Szabó Kristóf 8.A
Az újságos pavilon tragédiája
Igen, újságos pavilon vagyok, talán valami nem tetszik?! Én szeretek újságos pavilon lenni. Nappal teljesen jó életem van, csak itt állok Buda egyik meredek partjának tövében, és méregetem az embereket. Néha üzletelek is, hiszen szerintem fess nyitható-csukható újságos pavilon vagyok. Bár azért vannak kellemetlen oldalai is létemnek, ezek, pedig a levelibékák. Múltkor is beköltözött az egyik polcom alá egy ugri-bugri „úgyis elkaplak legyecske” levelibéka. Igen csiklandós érzéssel jár amint az ember belsejében valaki ugrál. Emiatt műár sokszor próbáltam elköltözni, igazából a Kossuth téren szeretnék állni, az úgyis olyan történelmi, de sajnos nem kaptam letelepedési és árusítási engedélyt. Úgyhogy kénytelen kelletlen maradok.
Most este van, nem a legjobb alkalom beszélgetésre, ilyenkor aludni vagy ébren álmodni szoktam, de ha te ragaszkodsz hozzá. Meg amúgy is olyan aranyosan, szinte könyörögve nézel rám, mint aki arra kér, hogy meséljem el a vágyaimat. Jaj nem szeretem magam kéretni, de ez olyan személyes. No meg nem hiszem, hogy képes lennél bármiben is segíteni.
Képzeld, múltkor olvastam a heti Mandarinban egy csuda jó irományt, valami önmagát megvalósítani akaró telefonfülkéről szólt, aki tudott magyarul beszélni. Hát micsoda hülyeség ez, egy telefonfülke nem tud magyarul, az uniós szabvány.
Jaj ne haragudj, ha túl gyorsan témát váltok, én már csak ilyen vagyok, itt is, ott is mindenből egy kicsit, no meg annyi információ egyesül bennem, csodálom, hogy nem vagyok Einstein. J
Viszont ha jobban belegondolok, nem is olyan felemelő újságos pavilonnak lenni. Mindenki lekezelően bánik velem. Sokkal szívesebben lennék óceánjáró, vagy akár bádogtetőfedő-mester.
Ne nézz így rám, igen bádogtetőfedő-mester. Ők olyan szabadok, fenn a magasban látni ezer csodát, és tetőt fedni. Leírhatatlan.
Vagy te mit tanácsolsz mi legyek, ha már elég idős újságos pavilon leszek, és már kiöregszem, mert hát ezzel is számolni kell, az állagom romlik, a festék potyog, meg azok a pofátlan galambok. Fúúj. Folyton rajtam ülnek, csicseregnek, kapirgálnak, Hát kérdem én élet az ilyen!?
Mindig is nagy álmom volt, hogy sasok ülőhelyéül szolgáljak. Az lenne ám az igazi dicsőség. Egy sas, nem is egy sas pár, sőt a sas pár és a fiókái. Így én válnék Buda sasközpontjává, jönnének a turisták, és engem fotóznának, nem azt a ronda Lánchidat. Mit tudnak azok az oroszlánok, amit én nem?! Nekik sincs sasuk. Jaj be jó lenne élni, mint ahogy soha. Érzed milyen művelt, vagyok a múltkori UND-ban olvastam.
Ha már az olvasásnál tartunk, láttam egy cikket egy fiatal űrhajósról, aki elérte a csillagokat, a végtelenbe és tovább felkiáltással búcsúzott naprendszerünktől. Azóta sem tért vissza. Annyi tragédia van az ember életében, kilőtték aztán letűnt. Kérdem én, érdemes mindent kockáztatni az álmaink kedvéért?! Mert például, én pásztornak is készültem ifjonti koromban, az Alföld erdős hegyvidékeire, azokra a havasi legelőkre. De namármost racionálisnak kell maradni, a puszta kellős közepén, a délibábok világában, ki segítene egy szerencsétlen pásztoron, ha megtámadná a juhnyája. Kész életveszély, gonosz agresszív állatok. Bohó fellángolás volt csupán, így letettem róla.
Most persze furcsán pislogsz rám, biztos gyávának tartasz. Nem én nem vagyok gyáva, én hős vagyok. Bizonyára nem láttad, hogyan éltem túl egy emberpróbáló tűzvész végtelen lángjait. Borzasztó élmény volt, én mondom borzasztó. Egy felelőtlen pizzafutár, itt mellettem követte el rémséges tettét, Orvtámadás volt, kész horror. Előre megfontolt szándékkel állította le mellettem a kicsikocsiját, pattant ki belőle „levegőzni”. Kezdetben azt hittem gyámoltalan, de hirtelen elővette azt a félelmes szerszámot, valami szabadságszobor formájú izé, amiből tűz jön ki. Tűűz. Itt mellettem. Meg is éghettem volna, igaz, hogy lakkozott fa vagyok, tűzálló festék borítássál, de azért az életveszély volt. Még jó, hogy halált megvető bátorsággal helyt álltam, és szuggeráltam, hogy elmenjen. Végül elment.
Persze te ezt képtelen vagy elképzelni, az emberi megpróbáltatások súlyát, te csak egy puli vagy, lihegő, ugráló, kis korcs.
Héé nem úgy gondoltam, ne ne ne menj el, ne sértődj meg, te egy igazán szép és megnyerő kutyuli vagy.
Tulajdonképpen szeretem a fajtádat, jókat tudok cseverészni veletek, meghallgatjátok a nagyra törő tervemet, és nem szóltok közbe. Nem mintha nagyon akarnátok, vagy tudnátok. Te is biztos azt gondolod, hogy csak itt jártatom a számat és úgyse viszem semmire az életben. Hát tudd meg, hogy de, fogsz még hallani rólam. Megváltom a világot, sasközpont leszek, hős leszek, meghódítom a szomszédos hirdetőoszlopot (olyan formásan kerek).
De nem ma, majd holnap, vagy holnap után. Ma még fontos árusíthatnékom van, pótolhatatlan vagyok ugyanis.
Nem, nem ez nem gyávaság, nem félek én az élettől, és igenis tudok változtatni, és igenis akarok.
Most mit csóválod a fejed?! Áhhh te hülye vagy, te semmit nem értesz. Menj, ugráljál, hagyjál egyedül te is. Nem is kellesz, elvagyok magam is.
Ugye reménytelenül sem lesz nehezebb az élet?!
Szerencsés Rita 12.C
Lábon, vízen, kerékpáron Pekingbe
Tegnap már megtettem ebből 30 km-t. Nélkületek(!), kedves barátaim, azért, hogy ott lehessek a pekingi olimpián. Vártalak benneteket 8-tól 9-ig a rajthelyen, de látom, hiába írtam ki MSN-re, hogy 5próbázni vok,ti csak írtátok tovább az idétlen üzeneteiteket. Bánhatjátok, hogy nem tartottatok velem, mert így nem láttátok az épp csak hazaérkezett gólyát, amint siklót kap fel a réti tocsogóból az orrotok előtt. Kihagytátok a tojó kegyeiért versengő mátyásmadarak (gy.k.:szajkók) zajos előadását is. Nem ijedhettetek meg a lépésetek zajától a Gaja-patakba fejest ugró riadt békahad brekegésétől sem. Egyébként sütött a nap, langy szellő fújdogált (helyenként süvített is), a táv pedig egészen kibírható volt. (még a GPS-es bubuknak is). Nem beszélve arról, hogy nekem is könnyebb lett volna veletek, mint a sok futóbolonddal, ti pedig megspórolhattatok volna egy alkalom szolizást! De ne csüggedjetek, a próbasorozat áprilisban futással, májusban bringával, nyáron triatlonnal és úszással folytatódik! Az erő legyen mindnyájunkkal!
Szeltner Ivett 8.A
Átváltozás
Az elmúlt hetek izgalmai a felvételiző diákoké voltak. Miről jutott ez eszembe? Jómagam is nem olyan régen éltem át ezt az időszakot. Az izgalmak, a dátumok, a felkészülés most is itt vannak a zsigereimben, tisztán érzem minden egyes mozzanatát, rezzenését, örömét és bánatát. A reménykedést és az esélyek latolgatását a márciusi „eredményhirdetésig”. SIKERÜLT! Hat osztályos gimnáziumba bekerülni manapság sikk, de kemény megmérettetés eredménye is.
Néhai nagyanyám igen büszke lett volna rám, hiszen ő is a Teleki Blanka Gimnáziumban végzett. Sajnos már nem érhette meg, hogy közölhessem vele a jó hírt.
S miért is írok erről az „iskolaízű” témáról? Vagy kit érdekel? Engem! Elindulni egy ilyen útra csak háttértámogatással lehet. A kincsesbányai Kazinczy Ferenc Általános Iskolában már hagyománynak számít, hogy évente 2-3 diák próbálkozik hat osztályos gimnáziumba bekerülni. Kis iskola, erősen fogyó diáklétszámmal, de elszánt és kreatív tanári karral. Sokat köszönhetek nekik! Míg a környék általános iskolái sok esetben gátat vetnek az iskolájukat idő előtt elhagyni készülő diákok elé, addig Kincsesbányán büszkék a sikeresen távozókra.
Most —telekis diákként— minden olyan, mint amilyennek annak idején megálmodtam. Jól érzem magam!
Feichtinger Ervin 8.A
Városi legendák
Mi is a legenda? Éppen a minap néztem utána valamelyik lexikonban. A legenda (jelentése latinul: olvasnivaló, olvasandó) egyházi irodalmi műfaj. A szentek, vallási személyek életét beszéli el. Európában főleg a középkorban keletkeztek. A legenda továbbá elbeszélheti egy kultúrhely vagy csoda történetét.
Mi a városi legenda? Erre már nem tudunk pontos választ adni. A lexikonban nincs ilyen szócikk. Ha megkérdeznénk egy átlagembert, valószínűleg azt válaszolná: „Ööö..”, vagy „Tudod, olyan, mint amikor egy amerikai nő berakta a macskáját a mikróba, hogy megszárítsa, az persze elpusztult és az asszony pert indított a mikró gyártója ellen. Vagy valami ilyesmi…”
A városi legendák tulajdonképpen a legendák modern változatai. A „városi” szó is erre utal. Fajtájuk elég változatos; sztereotipizálhatja egy adott ország népét egy történet alapján (ilyen az amerikai nő esete is) vagy híreket közölhet. Azonban hadd szögezzem le, ezeknek a legendáknak általában nincs semmi valóságalapjuk. Csak a naiv ember hiszi el őket. Akár problémák is adódhatnak belőle. Jó példa erre a következő: Egy internetes portál azt állította, hogy macskáknak izomlazítót adnak, és begyömöszölik őket kis üvegekbe, és ezeket árulják világszerte. (Hozzáteszem, a macskák még így is életben maradnak, sőt, a táplálásukat is megoldották). Képzelni lehet, mennyire felháborította ez a környezetvédőket. Tüntetések zajlottak a világ minden táján, míg ki nem derült, hogy a hír nem igaz.
Legenda vagy városi legenda, végül is egyre megy. Mindegyikkel remekül jellemezhető az a kor, amiben keletkeztek.
Kiss Barnabás 8.A
Vörös Hold?
Szombat este bizonyára sokan intenzív szemdörgölésbe foghattak, ha úgy éjfél tájban kitekintettek ablakukon, lévén nagy valószínűséggel a jól megszokott szürkés-fehér Holdunk helytett egy vörös színű sarlót láthattak. Nem kell megijedni nem az esti disznótoros ártott meg, teljes holdfogyatkozás történt melynek egyik kísérőjele ez a színváltozás. De mi is történik ekkor? A Nap, Föld és a Hold olyas fajta együttállását jelenti ez mikor a Hold és a
Nap közé került a Föld. Ilyenkor tulajdonképpen a Föld „kitakarja” a Holdat és mivel a Holdnak nincs saját fénye, ezért eltűnik. Érdekes szempont, hogyha a Holdról vizsgáljuk az eseményeket teljes napfogyatkozás látható. A holdfogyatkozás annyira nem ritka esemény, mint például a napfogyatkozás, utoljára három éve volt és várhatólag egy év múlva lesz.
Természetesen felvetődik a kérdés, hogy miért nem még ennél is gyakrabban konkrétan miért nem havonta történik ilyen esemény. Hisz a Hold egy hónap alatt tesz meg egy teljes kört a
Föld körül tehát havonta bekövetkezhetne, hogy a Föld árnyéka pont kitakarja a Holdat. Ez azzal magyarázható, hogy a Föld a Nap körüli keringési síkja úgynevezett ekliptikája nem esik egybe a Hold Föld körüli keringési síkjával. Így mikor a Föld és a Hold egy vonalban vannak legtöbbször a föld árnyéka „elhibázza” a Holdat és csak néha vetül pont rá. És hogy miért vörös ilyenkor a Hold? A válasz igen egyszerű: a föld árnyéka nem teljesen fekete mivel
a Nap sugarai megtörnek a Föld légkörén, és vöröses árnyalatot kapnak. Ezzel a jelenséggel magyarázható az is, hogy az eget kéknek látjuk mert a nap sugaraiból a légkör kiszűri a kék szint. Sajnos a szombat esti holdfogyatkozást elég nehezen lehetett látni a sok felhő miatt de csodával határos módon egy ideig kitisztul az ég és bizonyára a Magyar Csillagászok Egyesületének (MCSE) tagjai egy emberként örülhettek a felhők mögül kibukkanó, egyre fogyatkozó, vörös színű Holdnak mind a 25 erre a célra rögtönzött megfigyelőhelyen.
Jancsó Dániel 8.A
Lovasíjászat avagy a lovas, aki íjazgat! (Törióra ahogy még soha)
Pár hete Kaposmérőn jártam és az osztályommal egy rendkívüli történelemórán vettem részt. Lehetőségem nyílt megnézni egy bemutatót, amit a nagynevű Kassai Lajos tartott. Akinek esetleg semmi sem ugrana be a neve hallatán, segítek! Ő az a bizonyos személy, aki kitalálta, megteremtette, elterjesztette és így közel 50 évesen is még mindennap műveli a lovasíjászat művészetét. A bemutató után átmentünk abba a 160 éves, egyedülállóan fennmaradt Kazah jurtába ami ma Magyarországon található. Itt, miután elhelyezkedtünk több kérdésünkre is lelkesen válaszolt.
- Mikorra nyúlik vissza a lovak és az íjászat iránti szeretete?
Hatéves koromban nem is maga az íjászat, hanem az íjak készítésének folyamata kerített hatalmába. Magam nekiálltam és addig próbálkoztam, amíg az évek folyamán el nem sajátítottam, magamévá nem tettem ezt a tudományt. Ma már saját nevemmel fémjelzett íjakat készítünk.
-A bemutatón kiderült milyen jó fizikumban van. Milyen gyakran tart edzéseket?
Naponta három órát. Azonkívül még a bemutatókkal tartom karban magam, amelyek természetesen ugyanolyan erőbedobással folynak.
- Nagyon szép lovakat láttam. Egyetlen lova van ami szent és sérthetetlen vagy egyszerre több lóval is dolgozik?
Nincsen külön hátasom illetve olyan amire gondolsz. Pontosan tizenkét lovat tartunk.
- Az ön nevéhez több Guiness rekord is fűződik. Melyek is ezek pontosan?
Szám szerint három. Két 12 órás és egy 24 órás rekord, amelyek alatt folyamatosan lóhátról íjaztam. Az ez idő alatt leadott lövések számával pedig mester fokozatot értem el.
- Ha jól tudom ön szinte az egész világot bejárta már, tartott bemutatókat a világ számos részén és hozott létre iskolákat.
Igen, Európaszerte és a tengerentúlon is egyre nagyobb az érdeklődés. Érdekesség hogy akárhol is van az iskola a vezényszavak és a kifejezések mindig magyarul hangzanak el.
-Egy rendkívül neves „tanodát” hozott létre Magyarországon. Mi a véleménye a fiatalokról akik önhöz járnak?
Én remélem hogy mindaz amit létrehoztam, így majd tovább fennmarad, és még jó sok ideig továbbviszik a nemzedékek.
-Mik a jövőbeli tervei? Meddig szeretné még ilyen erőbedobással folytatni a lovasíjászatot?
Mindenképpen, amíg csak bírja a szervezetem én csinálni fogom, ebben mindenki biztos lehet.
Bucsi Zsanett 9.B
Általános ismertető a capoeiráról
Amikor egy-egy barátom érdeklődik, mi újság velem, és az a válaszom, hogy kezd elmélyülni bennem a capoeira, érdekes reakciókkal találkozom. A kedvenceim: „És gyógyítható?”, illetve: „Aha… az valami tánc?” És ekkor jön a vörösödő fej és a sokszor elmormolt ismertető monológom. Utóbbit szeretném most általánosan megvalósítani…
A capoeira egy harcművészet, mely Brazíliában gyökeredzik. A 16. században Dél-Amerikába hurcolt afrikai rabszolgák és az ott élő őslakos indiánok kultúrájának és törzsi táncainak keveredése adhatta a táptalajt e kifinomult mozgásrendszerű, akrobatikus, ugyanakkor (ha használója is úgy kívánja), akár életveszélyes művészet csírázásához. A sors kegyetlensége, hogy a 20. század elejéig szinte végig tiltott volt a capoeira gyakorlása a saját hazájában. A rajtakapottak fél éves börtönbüntetésre és/vagy testi fenyítésre voltak ítéltettek. (Ezzel párhuzamosan a politikusok és a gazdagok gyakran béreltek fel capoeiristákat testőrként, bérgyilkosként, vagy akár tolvajként.) Ekkor tűnt fel Mestre Bimba (a mestre a capoeirát oktató mester titulusa), aki rendszerezte, dogmatizálta az akkorra a bűnnel azonosított utcai capoeirát és megkapta az engedélyt az új, általa Regionalnak nevezett „gimnasztika” academiában (edzőteremben) történő oktatására. Ezzel elkezdődhetett a capoeira általános elfogadása és az elterjedése az egész planétán.
A capoeira esetében talán dominánsabb is a „művészet” utótag a „harcművészet” szóban, mint keleti társainál: a taps, az ének és az élő zene; a ritmus elengedhetetlen kelléke a capoeira elsajátításának, gyakorlásának. Minden tanuló megismerkedik a brazil kultúrával, megtanulja a dalok szövegét és megtanul játszani a hangszereken. Ez az a bizonyos „plusz”, amiért melegen ajánlhatom a capoeirát minden 5 és 55 év közötti, mozgásra vágyó nőnek és férfinak, aki nem elégszik meg, vagy nem lel hosszú távú motivációt a közismert sportokban.
Zárszóként csak ennyit: „A capoeira ott van minden testben és csak arra vár, hogy kitörhessen!”
Diákélet
Manapság sok diák élete viszontagságos. Nagy részben meghatározza ezt a barátokkal való kapcsolat- ha nincsenek igaz barátai, akik mindig kiállnak mellette és segítenek neki, akkor még stresszesebben éli meg az iskolai hétköznapokat. A szülők otthoni viselkedése is nehezíti a fiatalok életét.
Sokkal több feladat hárul rájuk, mint régebben. Megfelelni az iskolai követelményeknek, teljesíteni a délutáni kötelezettségeket: különórák, sport és persze a tanulás.
Mindezt még bonyolítja, hogy a mai fiatalság nagyon társaságközpontú, szüksége van barátokkal való beszélgetésekre. Ezért néha a tanulást hanyagolja el, hisz úgy gondolja, talán megússza a felelést, nem lesz számonkérés. Ez néha beválik, de persze van, hogy szerencsétlenségére pont ő felel. Ilyenkor jön a rossz jegy, majd otthon a számonkérés, miért nem tanult, hisz más dolga nincsen. Ez részben igaz is, de nagyon kimerítő az egész napos tanulás, aktivitás, figyelés.
Ezért van szükség a sokkal megértőbb szülőkre, tanárokra, amit egyre többet tapasztalunk. Ezáltal több lesz idővel az olyan diák, aki könnyebben éli meg az iskolát. De ez nem egyezik azzal a felfogással, hogy „A suli egy buli!” Mert a teljes passzivitás sem megoldás, hisz a jövőről van szó.
Tehát meg kell találni az arany középutat, ami ha egyszer sikerül, minden könnyebb lesz.
Hegedüs Hedvig, Lőrincz Anita 10. C
Interjú a Gettópatkányok nevű együttes egyik tagjával
A körülbelül egy éve általunk alakított rap banda mostanában ünnepli 1 éves évfordulóját. A cikkel szembeni kérés az volt, hogy lehetőleg interjú legyen, ezért az is lesz, még ha furcsán is fog kinézni. Egyik gettópatkányok tagot (magamat) kérdezgettem az együttesünkről – ettől lett érdekes.
- Honnan vettük ezt a nevet?
- Hát nem is tudom pontosan, ez csak úgy jött. Valami ütős rap banda nevet akartunk, ami nem hangzik olyan komolyan, szóval ami jellemzi a zenénket.
- Milyen stílus jellemzi a zenénket pontosan?
- Hát igen. Ez egy nagyon jó kérdés. Stílusilag nem igazán lehet behatárolni még, de ha nagyon muszáj, akkor hard core gettó rap – grunge – punknak mondanám, de ebből Asztrik (én) vagyok a grunge. A punk meg a régebbi a latin rap című számból adódik, a hard core csak fokozás.
- Én se mondhattam volna szebben. Hogy születnek a számok?
- A számok szövegével szoktunk kezdeni, amit unalmasabb órákon írunk leginkább. Ez persze nem azt jelenti hogy minden szöveget felveszünk, ami létrejön.. Az alapot meg Borján „Tej” Tamásra bízzuk.
- Miért nem veszünk fel minden számot, aminek kész a szövege?
- A szövegek különböző füzetekbe kerülnek először, aztán kitépjük a lapokat és azok meg elkeverednek, vagy egyszerűen csak nem publikusak és nem szeretnénk mutogatni. A magunk szórakoztatására alkottuk őket.
- Aha! Értem, gondolom Villányi „Potkány” Ákos szokta elkeverni a szövegeket.
- Igen – igen, pontosan!
- Mit képvisel a zenétek? Ez valami paródia?
- A zenénk az élet dolgait képviselik. Szerintem ez paródia?
- Hát nem tudom, csak gondoltam megkérdezem. Hogy viszonyulnak a számaitokhoz?
- Vannak, akik nem szeretnek minket, és ezt le is írják a fórumunkba, de vannak olyanok is, akiknek tetszik. Az újabb számok (Kezeket feel!, Naptej, Törpe törpe, sőt még a Peti intel is) jobbak lettek. Van egy régebbi számunk, amit újra vettünk, és klipet is tervezünk hozzá. Sokan hiszik azt, hogy belga koppintó zenekar vagyunk, de szerintünk nem. Tény hogy van pár címbeli hasonlóság, de ez minden.
- Értem. Legközelebbi fellépésünk mikor lesz?
- Most November 10-én a Telekis Napokon este felé. 7 vagy háromnegyed 8 , nem tudom pontosan.
- Hát ez jól hangzik, én biztos ott leszek. Van honlapunk?
- Van, és köszönöm, hogy megkérdeztem. A honlap címe: http://gettopatkanyok.uw.hu .
Innen le lehet tölteni a régebbi számainkat, de majd igyekszünk felszórni az újabbakat is, meg frissíteni egy kicsit a honlap kinézetén, meg ilyesmik.
- És még egy utolsó kérdés. Kik pontosan a banda tagjai?
- Borján"Tej" Tamás, Villányi" Potkány" Ákos, Vadovics Máté és Kovács "kovacsasztrik" Asztrik.
- Rendben. Köszönöm az interjút.
- Én köszönöm, és ne feledjétek, nov. 10 Telekis Napok, valamikor este!
Kovács Asztrik feat Villányi Ákos 10.C
Tombol a musical láz!
Idén nyáron másodszor rendezték meg Székesfehérváron az Országos Musical Kurzust- hatalmas sikerrel.
Ezzel kapcsolatban bővebben Szabó Szilviát, a rendezvény szülőanyját kérdeztem.
Szilvi, mi ösztönzött téged arra, hogy létrehozd ezt a kurzust?
Napjainkban a musical egyre nagyobb népszerűségnek örvend a fiatalok körében. Budapesten és más vidéki városok színházaiban is gyakran lehet találkozni ezzel a műfajjal, ami nagy tömegeket vonz.
Ez adta az ötletet egy olyan kurzus létrehozására, ahol a résztvevők ismert, népszerű művészek, tanárok segítségével ismerkedhetnek meg a musicallal, és sajátíthatják el e műfaj alapjait, stílusjegyeit, továbbá betekintést nyerhetnek a háttérmunkába, valamint a színház világába.
Tulajdonképpen mi ennek a rendezvénynek a célja?
A musical mint műfaj, a művészeti, előadói tevékenység és a hozzá kapcsolódó művészeti ágak és mesterségek gyakorlása, megismertetése, valamint a színház világának, az ott jellemző művészeti, előadói és technikai tevékenységeknek részbeni vagy komplex bemutatása, illetve célunk igényes és kemény munkával készülni a kurzust záró gálakoncertre, és profi szintű előadást nyújtani. Ugyanakkor számunkra az is fontos, hogy a résztvevők jól érezzék magukat a színpadon.
Ebben kik lesznek segítségedre?
A napi munka az idén olyan népszerű, ismert és kiváló tanárok, művészek segítségével folyt, mint Árky Brigitta zenetanár; Csapó József magánénekes; Feke Pál musical énekes, színész; Kis Katalin táncos, koreográfus; Nagy Sándor musical énekes, színész; Szabó Szilvia magánénekes és Szakál Attila táncos, koreográfus. Jövőre Fehér Adrienn musical énekes, színész személyével bővül a „tanári kar”.
Persze nem feledkezhetünk meg kiváló sminkesünkről, Kovács Anitáról, aki minden előadás előtt széppé varázsol minket, és két szervezőtársamról, Dézsenyiné Kiss Éváról és Kelemen Erikáról sem, akik nagyon sokat segítenek a kurzus zavartalan lebonyolításában.
Hogy zajlott le egy nap a kurzuson?
A jelentkezők minden nap egyéni és csoportos órákon vettek részt tanáronként változó órabeosztás szerint, melyek között ének- és tánctanulás, hangképzés, színpadi mozgás, beszédtechnika, musical stílusismeret és színészmesterség szerepelt az idén, ami jövőre a musical mesterséggel bővül.
A programok közt szerepelt a Vörösmarty Színház megtekintése, illetve a sminkes munkájának megismerése is, melyet jövőre a díszlet- és jelmeztervezés, maszkmesterség megismertetésével szeretnénk színesebbé tenni.
Kik jelentkezhetnek a kurzusra?
A kurzusra az elmúlt két évben az ország minden részéből érkeztek énekelni, táncolni a musical műfaját szerető emberek 8 és 30 év között, akik keményen és nagyon lelkesen dolgoztak. Mindkét alkalommal családias légkör alakult ki a résztvevők között, nem téve különbséget „szervező”, „diák” és „felkészítő művész” között.
Az idén is várjuk mindazok jelentkezését, akik kedvet éreznek magukban a musical műfajának elsajátítására; szívesen táncolnak, énekelnek, vesznek részt profi munkákban.
A jelentkezési lap a www.musicalkurzus.hu címről tölthető le.
Úgy tűnik, jó úton haladtok, hiszen az emberek szeretnek benneteket.
A teltházas előadások eddig bizonyították munkánk sikerességét, és nagy elismerést hoztak a kurzus valamennyi résztvevőjének, szervezőjének.
Az idén a kurzust záró gálát követően még több koncertet adhattunk: augusztus 8-án a „Musica Regia” keretében a Városház téren léptünk fel, majd augusztus 14-én a „Summerfest” meghívására Ráckevén, augusztus 15-én pedig a „Várudvari Nyár” műsorában, Várpalotán mutatkoztunk be. Szeptember 22-én Velencén szórakoztattuk a nézőket.
Koncertsorozatunknak még nincs vége: november 10-én a Telekis Napok Gáláján lépünk fel erre az alkalomra összeállított műsorral, november 23-án pedig a Barátság Házában vagyunk ismét láthatóak, a nyári nagyszabású Musical Show-val, ahol a kurzus résztvevői mellett fellépnek a veszprémi Anakonda Akrobatikus Rock’n’Roll klub táncosai, valamint a felkészítő művészek: Szabó Szilvia, Feke Pál, Nagy Sándor és Csapó József.
Szilveszter éjszakáját is velünk lehet tölteni Ráckevén, a Kék Duna Wellness Szállodában.
Megéri a rengeteg fáradozást?
A gyerekek lelkesedése és teljesítménye minden fáradozást megér! Nagyon jó csapat kovácsolódott össze a két hét alatt, amit mi sem bizonyít jobban, mint a záró gálakoncert után többször csörgő telefon a gyerekeknél, hogy nagyon hiányoznak egymásnak, vagy a koncertek alkalmával az a szeretetteljes hangulat, amely minden keserűséget, kudarcot feledtet, és erőt ad a következő kurzus szervezéséhez, illetve a fellépési lehetőségek felkutatásához.
Vannak további terveitek?
Hagyományt szeretnék teremteni, és egyben nemzetközivé tenni a kurzust, ennek szellemében szervezem a „MUSICAL-re hangolva” Egyesület elnökeként társaimmal – Dézsenyiné Kiss Éva, Kelemen Erika – és a leendő tanárokkal, művészekkel a következő évi rendezvényt, amelynek ismét Székesfehérvár ad majd otthont 2008. július 27. és augusztus 13. között.
Dézsenyi Zsófi10.C