Jelenlegi hely

Séta 2012

Drezdai csereprogram

Felejthetetlen élménnyel tértünk haza Németországból.  Biztosan állítom, hogy mindenkinek legalább annyira elnyerte a tetszését, mint nekem.   A nyelvgyakorláson kívül – ami persze nagyon hasznosnak bizonyult – az egészen más temperamentumú emberek megismerése volt a legjobb.  Nem hittem volna, hogy a velünk egykorúak is ennyire barátságosak, közvetlenek, illemtudóak és intelligensek.
Ez a program tavaly indult el az akkori 11. osztály némely tagjaiból, s ez olyan sikeresnek bizonyult, hogy úgy döntöttek, az idei évben újra megszervezik. Ennek pedig mi lehettünk a szerencsés résztvevői (hála főképp a tanárnőnknek) és egy nagyon összetartó társaság jöhetett létre.

Mind a magyarok, mind a németek azon igyekeztek, hogy minél érdekesebbé és színesebbé tegyék a programokat számunkra. Hogy az iskola se maradjon ki, órákra is beültünk.  Drezda nagyváros lévén, sok-sok látnivalóval rendelkezik. Példának okáért: Frauenkirche, Semperoper, Zwinger, a sok-sok palota, de maga a város szépsége is felkelti a turisták figyelmét. Egy közeli városba is ellátogattunk, Meißenbe, ami szintén egy nagyon szép város és a fagyit sem nélkülöztük. Sajnos, az időjárás is közbeszólt a mi esetünkben és a hajózás az Elbán ennek következtében elmaradt, helyette azonban busszal néztük meg újra az érdekességeket,német idegenvezetést hallgatva.  Kifejezetten a diákoknak üzenem, hogy egyéb „kapcsolatépítő” programokra is sor került, amit mi magunk szerveztünk esténként és ez remek felüdülésként szolgált a fárasztó napok után.

Ha valaki attól fél, hogy miként tudná megállni a helyét a családokban, csak annyit tanácsolok: ne tegye. Vendéglátóink egytől egyig segítőkészek, megértőek és türelmesek voltak,aligha volt okunk panaszra.

Személy szerint sokkal jobban szeretem ezt a nyelvet, mióta rájöttem, milyen jó érzés egy másik kultúrát megismerni, de még jobb, ha te is meg tudod értetni magad. És ez ösztönöz arra, hogy még inkább foglalkozzak a nyelvekkel, mint ezelőtt.

Nem fogjuk elfelejteni őket, ha másért nem, hát azért, mert látjuk még egymást. Ez egészen biztos.

Krausz Ivett 10.A

 

Karácsonyi készülődés

Talán kicsit korai még a karácsonyról írni,de ha minden szerettünknek ki akarjuk találni és elkészíteni a megfelelő ajándékot,akkor időben el kell kezdenünk gondolkodni rajta. Én minden családtagomnak saját kezűleg csinálok ajándékot és az a tapasztalatom, hogy sokkal jobban örülnek az ilyen egyedi tárgyaknak, mint a boltban kaphatóaknak. Ezért mindenkit arra biztatnék, hogy valami apróságot otthon készítsen el. Karácsony előtt sok helyen tartanak kézműves foglalkozásokat hozzáértőknek és kezdőknek egyaránt. Itt nem csak az elkészítés menetét lehet elsajátítani, hanem az alapanyagokat is megkapjuk, nem kell külön beszerezni. Ezenkívül az interneten sok egyszerűen megvalósítható ötletet lehet találni. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Anyukáknak, nagymamáknak például egy ékszer vagy illatpárna, apukáknak, nagypapáknak egy kulcstartó, hűtőmágnes vagy akár csak egy képeslap biztos örömet fog okozni. Vannak technikák, amiket könnyen elsajátíthatunk, mint például a gyöngyfűzés, keresztszemes hímzés, karkötőcsomózás. Ezekkel viszonylag gyorsan lehet szép dolgokat alkotni és az alapanyagokat is könnyű beszerezni. Ha a barátainkkal együtt állunk neki a munkálatoknak,még szórakoztató programmá is tehetjük. Aki a konyhai dolgokban jártas, az süthet finom süteményeket, amit aprólékos díszítéssel,különleges csomagolással tehet ünnepélyessé. Ki ne örülne egy csomag illatos mézeskalácsnak vagy csokis keksznek? Ha valakinek nagyon nincs kézügyessége, akkor családi fényképekből készült naptárral vagy albummal is kedveskedhet. A lényeg az, hogy bármit is készítünk, abban szívünk,lelkünk benne legyen,akkor garantáltan arról fog szólni a karácsonyi ajándékozás,amiről szólnia kell,a szeretetről.

 

A sportolást nem lehet elég korán kezdeni

Szerintem nagyon fontos, hogy a gyerekek már kiskorukban hozzászokjanak a sportoláshoz. Ezáltal sokkal egészségesebbek lesznek és kitartóbbak más területeken is és persze jól is érzik magukat. Ők még nem érzik ennek a fontosságát, ezért a szülők felelőssége, hogy biztassák és támogassák. őket. Túlzásokba esni nem szabad, mivel kisgyerekekről van szó, főleg játékok formájában kell sportot űzniük, nehogy éppen az ellenkező hatást érjük el vele és elmenjen a kedvük tőle. Hagynunk kell,hogy ők válasszák ki mihez van kedvük. Az öcsém, Márton 7 éves és tavaly télen kezdett el jégkorongozni. Mivel a Velencei-tó partján lakunk, már egészen pici korában levittük a jégre, ezért nem is csodálkoztam, amikor elkezdte mondogatni, hogy hokizni szeretne. Megkértem, hogy válaszoljon ő néhány kérdésre,hogy megtudjam,mit jelent egy ilyen kisgyereknek a sport,ebben az estben a jégkorong.

-Miért kezdtél el hokizni?

-Azért, hogy erős legyek és megtanuljak korizni.

-Miért pont ezt a sportot választottad?

-Azért, mert télen apukám és a tesóm hokizni szoktak a tavon és én is velük akartam játszani.

-Most, hogy már űzöd ezt a sportot,mit szeretsz benne?

-Azt, hogy olyan izgalmasak a meccsek. Néha mi nyerünk,néha az ellenfél.

-Hány edzésed van egy héten?

-2 jégen és egy tornateremben.

-Miket szoktatok edzésen csinálni?

-Feladatokat csinálunk és meccsezünk.

-Mi a legnehezebb feladat?

-Amikor le kell hasalni, aztán hátrafordulni,és tovább korizni.

-Nagyon el szoktál fáradni?

-Néha.

-Hogy szoktál edzésre menni?

-Apukám vagy anyukám visz kocsival.

-Egy felnőtt játékosnak rengeteg védőfelszerelésre van szüksége Neked mi tartozik a felszerelésed közé?

-Könyökvédő, térdvédő,mellvédő,nyakvédő,aláöltözet,szuszpenzor,lábszárvédő,korcsolya,fejvédő,kesztyű,nadrág,mez és a hokibot.

-Fel tudod venni ezeket egyedül?

-Nem, anyukám vagy apukám szokott segíteni.

-Van páldaképed?

-Igen. Sofron István a Volánból.

-Köszönöm a segítséged. További eredményes sportolást kívánok neked.

 

Nail art

Nail art, vagyis a körömlakkozás művészete. Manapság ez már ugyanúgy hozzátartozik az öltözködéshez, mint egy nyaklánc vagy fülbevaló. Kevesen gondolnak a körömfestésre művészetként, pedig ha belegondolunk, minden köröm egy miniatűr festmény. Fontos,hogy mit ábrázol és hogy hogyan van elkészítve. Csináltathatjuk a körmeinket manikűrösnél,de ha nem akarunk rá vagyonokat költeni,akkor otthon is. Csak egy ecset kell hozzá és körömlakkok. Az interneten rengeteg képet és videót találhatunk egy-egy körömminta pontos elkészítéséről. De bárhonnan lehet ötletet meríteni hozzá, nekem volt olyan körmöm,amit a WC papír mintája ihletett. Nagyon sokféle stílust megjeleníthetünk a körmünkön. A legnépszerűbb a francia manikűr virágokkal, csillámporral, strasszkövekkel díszítve. Ez egy kicsit elegánsabb, konzervatívabb változat.  Az én kedvenceim a színes, csíkos, pöttyös, állatkás, mesefigurás minták. Igazíthatjuk őket az éppen aktuális ünnepekhez, évszakhoz, vagy a ruhánkhoz. Ezek már kicsit feltűnőbbek.  Ha nem akarunk mintákat festegetni, akkor ragaszthatunk rá matricát, vagy variálhatunk a színekkel egy kézen belül is, változhatnak az árnyalatok,vagy lehet egy-egy körmünk teljesen eltérő színű. A legújabb körömlakkok között vannak repedezős fajták, világítósak és olyanok, amelyek mágnes hatására változnak. Mindenki megtalálja a saját ízlésének megfelelőt. Csak a fantáziánk szabhat határt. De a körmök színét, mintáját ugyanúgy meghatározza a divat is, mint a ruhákat, sminkelést. Idén ősszel és télen a fémes és a natúr, krémes színek hódítanak. Persze ez csak irányt ad, ugyanúgy „hordhatjuk” a kedvenc színünket és mintánkat, mint eddig,de azért érdemes új dolgokat is kipróbálni.

Kovács Enikő 10.A

 

Szakmai továbbképzés Exeterben

2012 nyarán Enyedi Emese tanárnő részt vett egy Comenius szakmai továbbképzésen Angliában.

A tanárnőt az Exeterben szerzett élményeiről és tapasztalatairól kérdeztük.

Mióta szerveznek Comeniusos továbbképzéseket?

A szervező intézmény, az International Projects Centre, több mint 15 éve szervez továbbképzéseket pedagógusok számára.

Mi számított az exeteri továbbképzés céljának?

A továbbképzés célja az angol nyelvű órákon történő beszédkészség fejlesztése volt.

A kéthetes képzés a 11-19 éves tanulókat oktató pedagógusokat célozta meg. Nemcsak módszertani képzést nyújtott, hanem a pedagógusok nyelvi kompetenciáját is fejlesztette az adott idegen nyelvi környezetben. Emellett az osztályteremben jól használható módszerekkel is megismertette a résztvevőket.

Milyen módszereket ért ez alatt?

Egyrészt a tanulói motivációt serkentő, a tanórákon jól alkalmazható módszereket másrészt olyan módszereket, amelyeket a résztvevő tanárok csoportmunkában, önállóan dolgoztak ki.

Emelett milyen programokon vettek részt?

Több kiránduláson is részt vettünk: voltunk a Dartmoor-i Nemzeti Parkban, Tintagel váránál, Boscastle-ben, Totnes-ben, Dartmouth-ben valamint Bath-ban. Néptáncot tanultunk és városi sétákon vettünk részt. A résztvevők a brit oktatási rendszer jellegzetességeivel is megismerkedhettek.

Volt esetleg lehetőségük kapcsolatépítésre?

Természetesen, mivel a kurzus résztvevői Európa különböző országaiból érkeztek magukkal hozva nemzeti-kulturális sajátosságaikat. Ily módon bepillanthattam más európai iskolák oktatási rendszerébe, ugyanakkor a külföldi kollégák is megismerhették a magyar oktatási rendszer sajátosságait.

Milyen foglalkozásokat végeztek egy nap?

A délelőtti foglalkozásokon a beszélt nyelvhez kapcsolódó feladatokat végeztünk, különösen a nyelvi kifejezések, a szleng, a funkcionális nyelvhasználat, valamint a kiejtés témakörében. A délutáni képzésen módszertani problémákról, ország ismereti témákról beszélgettünk, ugyanakkor mindenki tartott egy mini prezentációt és egy 'mikrotanítás'-nak nevezett gyakorlatot.

Mit takar a mini prezentáció kifejezés?

A mini prezentáció témakörét magunk választhattuk a brit kultúrkörből, ezután interjút kellett készíteni az utca emberével, majd ezt bemutatni a csoport többi tagjának. A foglalkozások többnyire pár- és csoportmunkára alapultak, nagy fontosságot tulajdonítva a projektmódszernek.

Mit jelentett önnek ez a továbbképzés?

Szakmai fejlődés terén módszertani megújulást, tapasztalatszerzést és az ismeretek bővítését is jelentette számomra, mivel az ilyen tanulmányutak jó lehetőséget nyújtanak mind az egyéni, mind pedig az intézményi fejlődésre.

Nagy Alexandra 10.A

 

72 óra kompromisszumok nélkül

Már régebben is hallottam a 72 óra kompromisszumok nélkül elnevezésű önkénteskedésről, de idén októberben jelentkeztem rá először. Nem mintha olyan sok kedvem lett volna hideg időben ingyen dolgozni, de csak így volt lehetőségem régi, vagy messzebb lakó barátokkal találkozni.

Erre az önkénteskedésre kétévente kerül sor, általában októberben, és péntek reggeltől vasárnap délutánig tart. A tavalyi év emiatt is volt különleges, mert bár csak idén kellett volna ingyenmunkát végezni, annyi jelentkező akadt, és annyi felújításra szoruló épület volt, hogy beiktattak egy olyan 72 órázást, amit csak Magyarországon rendeztek meg. Ugyanis ez a fajta önkénteskedés Németországból származik, onnan terjedt el Közép-Európa térségébe. De ettől még nem mindegyik országban olyan népszerű, mint nálunk, vagy Németországban. Például két évvel ezelőtt olyan kevés jelentkező akadt az önkénteskedésre Szlovákiában, hogy elmaradt. Ugyanis a 72 óra kompromisszumok nélkül elnevezésű program ideje és feladatai a résztvevő országok között egyeztetve vannak. Ám mielőtt más országok hiányosságait beszélném ki, tudni kell, hogy hazánkban sem mindenhol lehet részt venni ebben az önkénteskedésben. Főként a megyeszékhelyek, és a nagyobb városok adnak csak lehetőséget a 72 órázásra. Ugyanis a városnak is engedélyt kell adnia ahhoz, hogy rendbe tehessék az önkéntesek a közterületeket, épületeket.

Én csak szombaton csatlakoztam a többiekhez, amikor egy bölcsőde kerítését mentünk újrafesteni. A „munkahelyünkön” már vártak minket: egy asztalon már ott sorakoztak a festéshez szükséges anyagok, védőruhák, kartonok. Munka közben vidáman beszélgettünk, és énekeltünk, észre sem vettük, hogy már dél is elmúlt, mire végeztünk. Az igazgatónő annyira hálás volt kis csapatunknak, hogy még pogácsát is kaptunk teával. Másnap egy óvodát látogatott meg kis csapatunk, hogy újrafessük annak a kerítését is. Ugyanis már annyira belejöttünk a régi festék lecsiszolásába, a hígításba, és már igazi festőművészek is voltunk, hogy semmi pénzért sem engedtük volna át ezt a munkát egy másik csapatnak. Mert ezen kívül még sok más munka is volt, például a temetők rendbetétele, lombsöprés parkokban, fogyatékosokkal való foglalkozás Csákváron, de ezt csak együtt érző, erős idegzetű embereknek ajánlották, vagy tapasztalattal rendelkezőknek. Egy régi barátnőmnek, aki Csákváron volt két napig is, például teljesen megváltozott az életszemlélete: rájött, hogy bár vannak kisebb-nagyobb problémái az életben, de legalább hálás lehet az egészségéért, mert valakinek még az sem adatik meg. Az utolsó lehetőségünk az önkénteskedésre vasárnap délután volt a kutyamenhelyen, ahol a gazdiktól elhagyott kutyákat vihettük sétálni a közelben lévő mezőre. A többség szerint ez volt a hétvége csúcspontja - erre még a programon kívül is jöttek emberek – kivéve nekem, mert én kiskorom óta rettegek a kutyáktól. De hát épp az az önkénteskedés lényege, hogy nem én döntöm el, mit szeretnék csinálni, hanem megyek, ahova küldenek. Ezzel az elhatározással a szívemben jelentkeztem a menhelyen, hogy én is szívesen viszek kutyát sétáltatásra. De amikor a gondozó kihozott nekem egy jól megtermett, és dühösen ugató kutyát, rögtön inamba szállt a bátorságom. És még hátra volt a java: ugyanis azt is közölte velem, hogy Zuzut ne vigyem a többiek közelébe, mert akkor teljesen megvadul. Ezeket hallva teljesen lesokkolódtam, de mint kiderült, a gondozó ezt nem vette észre, mert intelmeit hihetetlen lelkesedéssel mondta tovább. Önmagamhoz képest már az is nagy csoda volt, hogy még nem futottam el. De amikor azt az utasítást kaptam, hogy Zuzunak póráz helyett kötelet kérjek a nyakába, mert a vékonyabb szíjat eltépi, már nem tudott érdekelni mások véleménye az önkénteskedés lényegéről, ezért sűrűn elnézést kérve megmondtam, hogy én ebből a kutyasétáltatásból inkább kimaradnék. Mellesleg nekem legjobban a szombat esti Láthatatlan Színház tetszett a Szent István Teremben, amin bekötött szemmel kellett végigjárni az életutat. Ijesztő volt, hogy nem láttam, mi történik körülöttem, de igyekeztem bízni a vezetőimben, akik mind nagyon figyelmesek voltak utasaikkal. Az út végén jelképesen el is temettek minket, és még földet is dobtak a koporsónkra, ez rám elég félelmetesen hatott. Főleg, hogy közben ijesztő zenét játszottak a teremben.

Mindenesetre nagyon tetszett az önkénteskedés, még a kutyasétáltatás ellenére is, mert sok új barátot szereztem a hétvégén, és a régiekkel is még jobb barátságba kerültem, de emellett az is örömet okozott, hogy végre tettem valamit másokért is.

Végvári Villő 10.A

 

Színházi ember

Rovó Tamás, a Vörösmarty Színház táncosa és koreográfusa épp egy próbáról érkezett. Bár fizikailag fáradt volt, arcán látszott, hogy élvezi a munkáját. Beszélgetésünk során közelebb kerültem a tánc és a színház világához, és az ehhez tartozó életformához.

- Miért lettél táncos?

- Igazából én beleszülettem ebbe. Apukám is táncos és mindig otthon készült a versenyekre, emellett tanított is. 6 éves lehettem, amikor néztem egy táncos filmet és elkezdtem utánozni a táncosokat. Eközben hazaért apukám és meglátta, ahogy a tükör előtt táncolok. Ettől fogva gyakran elkísértem az óráira. Így kerültem bele ebbe a világba, mindig ezt láttam otthon. Egyszerűen megfertőzött a dolog.

- Más lehetőség nem merült fel?

- Ebben az időszakban még nem, később azonban autószerelőnek is jelentkeztem és fel is vettek.  Apukám mondta, hogy döntsem, el melyiket szeretném, ő mindkét pályán támogatott volna. Ekkor még jó műszaki érzékem volt. Komolyra fordítva a szót bizonyítási vágyból döntöttem a tánc mellett, én is olyan akartam lenni, mint Apukám.

- Ez a bizonyítási vágy még most is benned van?

- Folyton. Ez a baj (nevet).

- Tehát úgy gondolod, hogy ez negatívum?

- Sokan azt mondják, ez nem jó, de én azt gondolom, hogy ez visz előre. Főleg a táncos szakmában nem jó, ha valaki megelégszik, és azt mondja, hogy már nincs mit bizonyítanom.

- Örülsz, hogy végül így döntöttél?

- A táncos szakma nagyon-nagyon nehéz és sok szenvedéssel jár, de sok szép oldala van. Például mégiscsak jobb érzés, amikor a közönség állva tapsol, mint amikor összerakok egy motort. A kettő között hatalmas különbség van.

- Elég sok műfajban próbáltad már ki magad. Melyiket szeretted legkevésbé?

- A Pécsi Balettiskolában tanultunk sok mindent. A néptáncot nem igazán tudtam megszeretni, de az operettekben általában ez kell, így ma is szoktam néptáncolni.  A szteppelésben nem érzem igazán jónak magam, bár nézni nagyon szeretem. Ezeken kívül a rock and rolltól elkezdve, a klasszikus baletton át, egészen a társastáncig, minden műfajban otthon érzem magam. Ezért is szeretem a színházat, mert változatos. Egy balett-társulatban mindig csak balettoznom kellene, ez egy idő után unalmas lenne.

- Volt olyan darab, amiben nem táncoltál szívesen?

- Ezt így nem jelenteném ki. Mindig van olyan darab, amit az ember nagyon szeret, és van olyan, amit kevésbé, de nem feltétlenül a tánc miatt. Ha valami miatt nem szeretek egy darabot, akkor az vagy azért van, mert nagyon hosszú, vagy mert sok benne az üresjárat, és az öltözőben másfél órát kell várnunk két fellépés között.  Sokkal jobban szeretem, amikor szinte végig színpadon vagyunk.

- Hogy állsz a jelmezekkel? Volt, amit utáltál?

- Persze, és van is. Nem az a megfelelő szó, hogy utálom, de vannak olyan jelmezek, amik iszonyúan kényelmetlenek. Nem utálom őket, csak jobb lenne, ha nem lennének. Például én nagyon imádom a Dzsungel könyvét, mint előadást, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy szeretem a farkas és a majom jelmezt. Nehéz bennük létezni, nagyon melegek és tele vannak szőrökkel. Ettől függetlenül persze felveszem őket, ugyanúgy, mint bármi mást, bár sokkal kellemesebb lenne egy nadrágban és egy pólóban táncolni, de ilyen darab elég kevés van.

- Hogyan tartod szinten a kondíciódat?

- A próbák mellett rendszeresen van tréningünk, ezen kívül, amikor az időm engedi, eljárok konditerembe. Azt gondolom, hogy ha valaki kiáll a színpadra, akár táncos, akár nem, jól kell kinéznie. Legalábbis elfogathatóan.

- Van a felkészülésnek olyan része, ami egyhangúan telik el?

- Ez változó, nagyon sokban függ a rendezőtől, a koreográfustól, az időtől, attól, hogy hogyan van kitalálva a próbafolyamat. Ez utóbbiból van olyan, ami 2 hónapos, ekkor mindenre jut idő. Ki van találva, hogy mikor vannak énekórák, táncpróbák, mikor van rendezői próba. Viszont van olyan, amikor nagyon nincs idő, és mindenből van egy kicsi. Ilyenkor nagy káosz uralkodik a színházban, de mindig összeáll a darab.

- Egy-egy előadásra készülve teljesen lefoglalnak a próbák?

- Abszolút, még akkor is, amikor nem készülök előadásra, hiszen vannak fellépések és tanítok is. Természetesen, amikor bemutatóra készülünk, akkor reggeltől estig próbálunk. Ebben az lehet a rossz, hogy egy dallam mindig a fülében van az embernek, azzal fekszik és reggel azzal kel. Ez nem mindig előnyös, attól függ, melyik darabról van szó.

- Hobbira nem is nagyon jut idő?

- Nekem a hobbim ugyanaz, mint a szakmám. És persze a másik hobbim a kutyám, de rá sem jut mindig elég idő. Mindennapjaimon vagy táncolok és dolgozok, vagy vele vagyok.

-  Miért kezdtél el tanítani?

- Eleinte főként egy kis plusz pénz miatt. 19 évesen elég kevés fizetést kaptam, és ebből sokat elvitt az albérlet. De az évek során nagyon megszerettem és most már nem a pénz az elsődleges ok. Leírhatatlan érzés, amikor egy tanítványom versenyt nyer, vagy valaki miattam lesz táncos. Oktattam mind felnőtteket, mind gyerekeket. A kisebbeknél eleinte nagyon szenvedtem, mint tanár, de aztán beletanultam ebbe is. Nekem is van gyerekem, talán ez is segített. A tanítást is meg kell tanulni, én már régóta csinálom, és azt mondják, most már egész jól megy.

- Szeretnéd a lányodat is ebbe az irányba terelgetni?

- Nem szerettem volna semmiképpen, nem azért, mert nem tartanám szépnek, hanem, mert ma már nagyon nehéz az elhelyezkedés. Ez nem csak a táncosokra igaz, az egész művészvilág rossz helyzetben van. Emiatt elleneztem, de nem akarom eltántorítani és nem is tudnám, hiszen ő is balettiskolába jár. Mindig azt mondtam neki, hogy azt csinálja, amit szeretne. Mégis most úgy néz ki, meggondolta magát. Úgy érzi, nem szeret annyira táncolni, hogy egész életében ezt csinálja.

- Gyerekkorod óta megváltozott a gyerekek hozzáállása a tánchoz?

- Igen, abszolút, de azt gondolom, hogy nemcsak a tánccal van ez így. Teljesen más világot élünk. Rossz látni, hogy ma milyen keveset mozognak a gyerekek.  Sok helyen tanítok, és sajnos gyakran látom azt, hogy nem tudják kinyújtani a kezüket, nem tudnak bukfencezni. Az én gyerekkoromban a testnevelés órák erről szóltak. Megtanultunk fejen állni, kézen állni, bukfencezni. Most amikor megkérdezem a tanítványaimtól, hogy mit szoktak csinálni, azt felelik, hogy hát vagy focizunk, vagy kosarazunk. Meg talán a technika fejlődése is ártalmas, odaragasztja a gyerekeket a facebook elé, -és engem is- mással nem is nagyon foglalkoznak.

- Az átlaghoz képest sikerült jól elhelyezkedned vagy lenne még mit javítani ezen?

- Én nagyon sok sikert értem el a tánccal az elmúlt 18 év alatt, de mindig vannak új célok. Annak örülök, hogy van munkám és - egy kis időszakot leszámítva – mindig is volt. 12 évig a Győri Színház tagja voltam, majd 1 évet dolgoztam Németországban. Miután visszaértem egy darabig nem volt munkám, nem vettek vissza Győrbe. 2009-ben jöttem ide, Fehérvárra és azóta itt dolgozom.

- Hogy kerültél Németországba?

- Az Európa Parkba kerestek táncost, gondoltam miért is ne? Bár igen jól kerestem vele, nem éreztem jól magam. Miközben vacsoráztak a vendégek, én a színpadon show- táncoltam, ők pedig a kajával voltak elfoglalva. Ez nem az én stílusom. Ráadásul teljesen egyedül voltam, én voltam az egyetlen magyar. Ekkor jöttem rá, hogy én „színházi ember” vagyok. Nem csak táncos egy színházban, hanem ha kell statiszta vagy kórustag. Élvezem a próbákat, látni, ahogy felépítünk egy darabot. Szívesen elvállalok egy-egy mondatot is a színpadon. Emiatt jöttem haza.

- Miben más külföldön a hozzáállás a művészetekhez?

- Külföldön mindenhez más a hozzáállás. A művészet is sokkal jobban meg van becsülve. Másrészt sokkal több pénzt fordítanak rá. Rengeteget beleölnek egy-egy előadásba, hiszen ott nincsenek társulatok, hanem minden egyes darabra castingot írnak ki és 3-4 ezer emberből válogatnak. Kiválasztanak 30 táncost és őket rendesen megfizetik. Ezeket az előadásokat nem egy évig játsszák, hanem egész addig, amíg sikeresek. Például a macskák Londonban a mai napig megy, legalább 20 éve. Itthon sajnos egyre inkább elveszik a művészettől a pénzt. Mint mindenbe ebbe is belefolyik a politika.

- Milyen kapcsolatban állsz a Vörösmarty Színház színészeivel?

- Szinte mindegyikükkel nagyon jó kapcsolatban vagyok, és többükkel kifejezetten jó barátságot ápolok. Sőt a legjobb barátom, Keller János is a társulat tagja.

- Amikor fent vagy a színpadon kizárod a közönséget?

- Igen. Bár, amikor üresjárat van, és csak állunk a színpadon, így van rá lehetőség, hogy az ember kinézzen, akkor azért ezt kihasználom, és megkeresem az ismerősöket. De ezen kívül nem tudjuk nem kizárni a közönséget, mert az előadások iszonyatos koncentrációval járnak. Plusz a reflektorok is olyan szinten világítanak szemből, hogy max. az első négy sort lehet látni.

- Ha elrontotok egy lépést, ki tudjátok úgy küszöbölni, hogy ne lehessen észrevenni?

- Reméljük. Mindenki ront színpadon, azt szokták mondani, hogy úgy kell csinálni, hogy ne vegyék észre, erre vannak különböző technikák. Nekem volt már olyan, hogy gyakorlatilag egy ugrásból leestem a földre, összeakadtak a lábaim és lepadlóztam. Abban a pillanatban felpattantam és folytattam tovább. Azt, hogy a több száz nézőből ezt hányan vették észre, nem tudom, nyilván volt aki igen, de ez hozzátartozik. Az nehezebb, amikor az ember egyedül van a színpadon, mert akkor feltűnőbb egy-egy rontás.

- Melyik a kedvenc darabod?

- Huh, hát erre nem tudok válaszolni. Nagyon-nagyon sok darabban dolgoztam már. Csak a Győri Színházban 12 év alatt, 60 bemutatóban. Van egy darab, amit imádok, pedig nem is táncoltam benne, ez a Nyomorultak című musical. Magát a darabot is nagyon szeretem, a győri előadást meg különösen. Ezen kívül kedvenceim közé tartozik még a Chicago, a Dzsungel könyve, amit most csinálunk. Általánosságban azokat szeretem, amiben sok munka van. Ahol fényezhetem magam, hogy úgy mondjam. Ez egy egoista munka (nevet).

Dubán Kitti 10.A

 

Pályaválasztási Tanácsadás

„Válassz olyan munkát, amit szeretsz, és soha nem kell dolgoznod életed során.”

„Mi leszel, ha nagy leszel?”- Mindannyiunknak feltették már ezt a kérdést, és mi minden alkalommal másképp feleltünk. A hercegnőtől kezdve –idősebbé válva - jutunk el egyre komolyabb válaszok felé. Azonban amikor ténylegesen döntenünk kell a jövőnkről, mi is feltesszük magunknak a már-már unalomig ismételt kérdést, és azon kapjuk magunkat, hogy nem tudunk rá válaszolni.

Sok korombelinek okoz nehézséget a pályaválasztás és a specializációfelvétel kérdése. Bár szüleink minden erejükkel próbálnak segíteni, terelgetni a megfelelő irányba, érdeklődési körünk és céljaink nem mindig közösek. Sok szülő saját vágyait akarja megvalósítani gyermeke életében. Van, aki a biztos megélhetés biztosítása mellett hajlamos figyelmen kívül hagyni a munka szeretetét. Persze be kell látnunk, hogy nem lehet csak úgy elsiklani az anyagi dolgok felett, mert válságos helyzetben élünk. Ettől függetlenül igenis van megoldás, hiszen szerencsére segítségünkre van egy független tanácsadó, aki rámutat képességeinkre és segít, hogy rátaláljunk utunkra. Ez azért fontos, mert ha olyan szakmát választasz, ami illik a személyiségedhez és a képességeidhez, akkor meg fogod találni a későbbiekben, hogy miképp legyél a legjobb abban, amit csinálsz és sikeres leszel.

Senki sem várja el tőled, hogy amikor a fakultációk felvétele előtt ellátogatsz a pályaorientációra, rögtön döntsd is el, hogy mi lesz belőled. Csupán rávezet, hogy milyen tantárgyakra kell ráerősítened – a többit sem elhanyagolva.

Fontos, hogy összevessük a munka elvárásait és a saját igényeinket, és megtaláljuk az összhangot. Például, ha nem bírod a vért, ne legyél műtőorvos, ha félsz a magasságtól, ne menj pilótának. Persze ezek egyértelmű dolgok, de mélyebbre is áshatunk. Bejelölhetjük, ha nem szeretjük a hideget, elkerülnénk a korán kelést, a huzamos ülést vagy állást. Ezek mellett az érdeklődési körünket is firtatja a program. Melyik tantárgy érdekel legjobban? Itt ne csak arra gondolj, hogy miből vannak jó jegyeid, hanem tényleg az adott tárgy felé irányuló érdeklődésed mértékét is. Milyen pálya és annak melyik alterülete? Minél inkább tisztában vagyunk saját magunkkal, annál pontosabb választ kapunk. Ezt ne úgy értelmezd, hogy ha vannak bizonytalanságok benned, akkor nincs értelme a pályaválasztási tanácsadóhoz fordulnod. Mindenképpen megéri.

Ha nincs biztos és konkrét elképzelésed a jövődről, vagy csak több lehetőséget is számba vennél, akkor őszintén ajánljuk a pályaválasztási tanácsadást. Mivel az önkormányzat támogatja, még költségekkel sem jár a folyamat. Szerintünk megérte. Döntsd el te is!

Dubán Kitti, Krausz Ivett 10.A

 

Lovak mindenütt

„Egy ló lovas nélkül is ló marad,

De egy lovas ló nélkül csupán egy átlagos ember.”

Rohanó világunkban nagyon kevés ember szakít időt a sportolásra, és akkor is csak elmegy egy rövid futásra vagy leugrik a konditerembe. A lovaglás az egyik legjobb módja a kikapcsolódásnak, órákat töltünk a friss levegőn, miközben körbevesznek minket ezek a csodás állatok.

A PóniKlub rengeteg regionális minősítő versenyt szervez olyan fiatal vagy idősebb lovasoknak, ahol összemérhetik saját és lovuk tudását a megye többi lovasával.

A kisebb, tapasztalatlanabb lovasok először futószáras ülésversenyben nevezhetnek, ahol a zsűri egy pontozólapon minősíti a lovaglás helyességét, például hogy a sarka egy vonalban van-e a csípőjével, a csuklója nem törik meg és hasonló részletekre figyelnek. A ló is pontozásra kerül, a szőrének fényesnek és ápoltnak kell lennie, és persze engedelmeskednie kell a futószárazó oktató minden parancsának. Három kategóriát különítünk el, az FSZ1,FSZ2 és FSZ3 kategória nehézségi fok szerint növekedik.

A következő versenyszám a díjlovaglás, amely már a haladó lovasok versenye. Itt rendkívül sok mindenre kell odafigyelni. A zsűrik már a ló és lovas közti összhangot is keményen pontozzák, a ló mozgása és a lovas helyes ülése is pontokat ér. Olyan „hibákat” szoktak feljegyezni, mint például : „A ló kifele néz és nem a pályára.” Vagy – „Nem áll nyugodtan a ló.” A díjlovas négyszög néhány pontja betűkkel van megjelölve, amelyet a lovasnak először meg kell tanulnia, hiszen a lovardai alakzatok betűtől betűig tartanak. A díjlovaglásban nevezhetünk D1,D2,C1,C2,B1, B2, B3, PKM1, PKM2, PKM3 kategóriában.(A PKM kategóriák csak a PóniKlub military versenyeiben szerepelnek.) Ahhoz, hogy egyik kategóriából a másikba lépj, az előző kategóriában 55%-ot minimum el kell érni. Minden szinthez tartozik egy program, amit be kell tanulni, majd azt kell lelovagolni a versenyen. A D1-es versenyszám még nem tartalmaz vágtát, a többi azonban igen.

A díjugratás szintén haladó lovasoknak ajánlatos. Ide már a megfelelő ló is szükséges, hiszen egy díjlóval nem lehet olyan nagyot ugrani, mint egy ugrólóval. A díjugratás lényege, hogy minél szebb üléssel, minél kisebb terhet rakva a ló hátára, tudjunk ugratni. Ennek megfelelően kapjuk a stíluspontokat. A dijlovas versenyszámok a PKX,PK1,PK2,PK3. PKX-ben 50 cm magas X és X-oxer akadályok vannak felállítva. PK1 stílusban 50-70 cm-es, PK2-ben 60-80 cm-es, PK3-ban pedig 70-90 cm-es akadályok vannak. Ahhoz, hogy ezekben a versenyszámokban indulhassunk, bizonyos szintet meg kell ütni, például PKX és PK1 versenyszámokban azok a kezdő lovasok indulhatnak, akik D2, C vagy B szintű díjlovagló feladatok közül egyet legalább 55%-os eredménnyel teljesítettek. PK2 versenyszámban indulhat az a lovas, aki legalább két 6 pontos PK1 eredményt ért el. PK3 versenyszámban indulhat az a lovas, aki legalább három hibátlan PK2 pályát teljesített.

Ha ti is kedvet kaptatok ehhez a csodás sporthoz, menjetek fel PóniKlub weboldalára és többet is megtudhattok a lovaglásról és lovardákat is találhattok, ahol elkezdhettek dolgozni ezekkel a fantasztikus állatokkal.

A versenyek lényege nem az érem és a kupa, hanem hogy találkozzunk olyan emberekkel, akik érdeklődési köre hasonló, mint a miénk. A lovak közelsége nem csak megnyugtató, hanem a közös munka során olyan barátság alakul ki ló és lovas között, amely egy életre szól. Ők mindig szeretni fognak és mindig várni fogják, hogy megjelenj a boksz ajtajában.(Egy almával)

Zárásnak pedig egy saját élményemet szeretném elmesélni: Néhány éve tereplovagláson voltunk. A táj csupa hó, jégbeburkolt talaj. Egy Csipke nevű lovon ültem, akin már vagy három éve folyamatosan gyakoroltam. Az előttünk lévő ló megcsúszott egy jeges földdarabon és elkezdett felénk oldalazni. Mi is megcsúsztunk és veszélyesen közel kerültünk a gát széléhez. A lovam lába hirtelen megbicsaklott én pedig előre estem a nyakára. De ő ahelyett, hogy lerázott volna, megemelte a nyakát és fél lábon állva megvárta, míg visszaülök. Majd óvatosan lábra állt és folytattuk az utunkat…

 

Matula a színpadon

1943, Árkod, Matula gimnázium. A front egyre közelebb kerül a városhoz.  A gimnázium tanulóinak az élete hirtelen megváltozik, ahogy a gimnázium szigorú szabályai helyett a diáklányoknak a második világháború valóságával kell szembenézniük. Az egészen addig könnyed, felhőtlen életet élő Vitay Georginának is a régi, néhol felszínes kislányból felelősségteljes felnőtté kell válnia.

Ezt adja vissza a Szabó Magda Abigél c. regénye alapján készült színmű, két felvonásban. A Szikora János rendezte darabot október óta játsszák a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban. A színmű Szabó Sipos Barnabás, Fábián Anita, Schlanger András, Kiss Ramóna, Bánfalvy Ági - aki a színdarab producere is egyben, valamint aki a tévéfilmben Torma Piroskát alakította - valamint további színészek közreműködésével került színpadra.

Az Abigél tanulsága és világlátása, ami a tisztességet és a becsületet mint alapvető emberi követelményt mutatja be, örök érvényű. A nemes egyszerűséggel, de oly átélhetően megírt regény az egyik kedvencem. Egészen kicsiként olvastam először, azóta pedig számtalanszor éltem át újra és újra, ám a valódi jelentését, a könyv valódi értékét csak idősebben értettem meg. Az eleinte kalandos lányregénynek tűnő, ám később igencsak komolyra forduló cselekményt szinte fejből ismerem. Talán ezért is voltak nagy elvárásaim a színművel szemben, ami ezeket nagyrészt teljesítette is.

A cselekmény lényegét bemutató színmű -bízva a nézői fantáziában - egyszerű, puritán díszlete illik a hangulatához. A jelenetek mozgatható paravánokkal leválasztott, pár bútorral jelzett terekben játszódnak. Az osztálytermet néhány pad jelzi, a kávéházban három-négy asztal található, a hálótermet szintén csupán egy-két ágy jelképezi. Ennél több nem is kell. A Matula ódon és vaskos falai között játszódó történet hangulatát tökéletesen visszaadja ez a díszlet, habár néhol kicsit igénytelennek hatott. Mindenesetre a díszlet egyszerűsége nem okozott problémát, sőt, nekem szimpatikus volt a darabban, hogy nem vitték túlzásba a díszletet. Ennek a hátránya viszont az, hogy a fennmaradó teret a színészeknek kell érdekessé tenniük, a néző figyelmét nekik kell a színpadra vonniuk: a koncepcióban sok múlik a színészek jelenlétén, amit szerintem sikeresen meg is oldottak. Nem találtam unalmas jelenetet a két felvonással együttmajd’ 3 óra hosszú darabban. Azonban maga a darab nekem itt-ott átgondolatlannak tűnt. Nem mindenhol volt olyan benyomásom, hogy a szereplők megtalálták a karakterüknek azt a lényegét, amit a könyv olvasása után értettem. Nekem ez a legszembetűnőbb Kalmár Péter karakterénél volt, akinek a hazafias érzetét fasiszta eszmékkel kötötték össze, ezáltal negatív szereplővé változtatva az osztályfőnököt. Valamint Horn Mici ábrázolásával sem értettem teljesen egyet. Mindazonáltal a színészek alakítása korrekt és élvezhető volt.

Itt-ott voltak a darabnak hiányosságai. Néhol úgy éreztem, hogy hiányzik az általános koncepció. Összességében azonban tetszett a darab, jól visszaadta a történetet és a hangulatot.

 

Nyelvbotlás - vagy mégse?

Minden állandóan változik. Ezt többé-kevésbé mindenki elfogadja. Azonban, ha a kérdést máshogy tesszük fel, a válasz is változik. Jó-e feltétlen a változás, vagy jobb lenne-e ha minden maradna a régiben? Órákig el lehetne rajta vitatkozni.
Az utóbbi pár hétben-hónapban az oktatásban is sok változást hajtottak végre. A vélemények megoszlanak ezekről, azonban az kétségtelen, hogy a nyelvtanulás mindig is fontos téma volt. Erről kérdeztem egy egyetemista ismerősömet, Krisztát.

Hol tanulsz jelenleg?

A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi karának  romanisztika-olasz szakán.

Miért választottad ezt a szakot? Mit gondolsz az idegen nyelvekről?

Gimnáziumban is olaszt tanultam, és ott nagyon szerettem, de általánosságban is érdekelnek a nyelvek.

Az órákon, előadásokon mit tanultok?

Tanulunk nyelvtant, mivel az alapfeltétel a főszakosoknak az emelt szintű érettségi, a minorosoknak pedig vagy az vagy középfokú nyelvvizsga. Mindenki jól tud már olaszul, úgyhogy most tulajdonképpen tökéletesítjük a tudásunkat. Van óránk anyanyelvi lektorral is, itt leginkább beszélünk, van két olaszirodalom-óra, egy országismereti óra, ahol régiókat veszünk, azok földrajzát, iparát, mezőgazdaságát, tartományait, illetve a helyi magyar emlékeket. Ezenkívül van még latinóra is.

Kit értesz “minorosok vagy mellékszakosok” alatt?

Az órákon vannak nálunk főszakosok, akiknek az olasz a fő szakjuk, és minden óránk közös, mi vagyunk többségben. Van egy pár ún. minoros is, akiknek más a fő szakjuk, például magyar, vagy anglisztika, de van velünk is órájuk. Illetve van még pár ember, akik idegen nyelvi kommunikátor szakra járnak, és még a minorosoknál is kevesebb órájuk van együtt a főszakosokkal. A minorosoknak - értelemszerűen - tehát nem kell felvenniük minden óránkat.

Szerinted miért fontos a nyelvoktatás?

Nagyon is fontos szerintem, mert egyszerűen a műveltség teljes hiányának tartom, ha valaki nem beszél nyelveket. A mai világban már szinte mindenki beszél angolul, külföldön legalábbis mindenképpen, úgyhogy nekünk sem szabad lemaradni. De igazság szerint mindenkinek kéne legalább két (idegen) nyelvet beszélnie.

Mit gondolsz arról, ahogyan mostanában zajlik a nyelvoktatás?

A mostani rendszer szerintem nem rossz, mert általános iskolában mindenki elkezd tanulni egy idegen nyelvet, majd a gimnáziumban egy másikat. Ez így szerintem rendben van.

Nagyon köszönöm a segítségedet.

Antal Orsolya 10.A

 

Étkezési zavarok a gyerekek életében

Azt gondolom, napjainkban mindennapos probléma az elhízás, a fogyókúrázás, az étkezési zavar. Sajnos egyre több gyerek esetében is elgondolkozhatunk, hogy vajon mi az oka a túlzott soványságnak vagy elhízásnak. Kutatásom során más-más embereknek tettem fel ugyanazokat a kérdéseket. A válaszok szinte 100%-ban megegyeztek.

Ön szerint mit nevezhetünk étkezési zavarnak?

A pontos tudományos megfogalmazást nem tudom, de úgy gondolom hogy étkezési zavarosnak mondhatunk minden olyan gyermeket, aki túl sokat vagy túl keveset eszik, az elvártnál. Hogyha nem megfelelő az étrendje egy gyermeknek az kihathat a testsúlyra, betegségeket okozhat….   – válaszolta egy szülő, hosszas elgondolás után.

Mi az oka annak, hogy sok gyerek vagy túl sovány vagy túl kövér?

Az első és legfontosabb, hogy nem mozognak eleget, vagy nem azt a sportot választják, ami számukra nem megfelelő. A második, hogy a szénhidrát, a vitaminok, a fehérjék, ásványi anyagok nem megfelelő arányban kerülnek a gyerekek szervezetébe. A legtöbb válaszban elhangzott, hogy egyre több stressz éri a kisebbeket már pubertás koruk előtt. Ami miatt valaki vagy sokat eszik, vagy keveset.

Ki vagy mi a felelőse ennek, hogy a gyermek súlyproblémáiért?

Azt gondolom, mindenképpen a szülő felelőssége. Egy 6-7 éves gyermek még nem tud megfelelően gondoskodni magáról, és nem is tudhatja, hogy számára mi lehet a legjobb, de még a 10-12 éves sem mindig. A gyerek is lehet valamennyire hibás, hogy nem hallgat a szüleire, hogyha nem fogad szót a szülő sem tud mit tenni, de észérvekkel meg lehet próbálni a helyes irányba terelni.

Sok gyerek menzán eszik. Lehetséges, hogy ott nem kapják meg a megfelelő táplálékot?

Igen. Menzán nagyon sokan esznek. És nagy mennyiséget kell elő állítani, kevés pénzből. A legtöbb szülő inkább fizetne többet és többen ennének a menzán, hogyha az ellátás választékosabb lenne és megfelelne az egészségesebb táplálkozás alapelveinek. Semmi értelme nincs, hogy kifizetik a szülők a menzát és a gyerek nem eszi meg, mert nem ízlik neki. (Nyilván nem lehet minden nap makarónit enni, de nagyon sok olyan étel van, amit a legtöbb gyerek megeszik), és megoldható a gyerekek számára egészségesebb, laktatóbb táplálékot nyújtani. 

„Természetesen nem a menza ellen vagyok. Nagyon sok olyan szülő van, akik nem tudnak mindig ételt adni a gyerekek szájába, és ha menza, nincs, akkor rengetegen éhen maradnának. Iszonyú nagy felelősség ez. Sok mindent köszönhetünk a menzának. Persze akkor sem mindegy, hogy mi kerül eléjük…” – tette hozzá egy anyuka.

Mi lehet stressz kiváltó ok?

Az iskolai követelmények, beilleszkedés, megfelelési kényszer. Már kicsi korban nagyon sok elvárás éri őket és nyilván ennyi idősen nem tudják ezt megfelelően kezelni. Tinédzser korban már-már el tudják dönteni a legtöbben, hogy melyik elvárásban akar, és melyiknek nem akar megfelelni. Talán eljutnak odáig is, hogy rájöjjenek, a maguk életét élik és nem másokét. A saját elvárásaik legyenek a legfontosabbak.

Sajnos szakértőt nem volt szerencsém megkérdezni, így tudományos értelemben ezekre a kérdésekre nem tudom a választ. Ám az jobban érdekelt, hogy napjainkban mit tehet egy szülő gyermeke egészsége érdekében és az a meglátásom, hogy vannak dolgok amikbe nincs bele szólása senkinek.

 

Számítógépes animációk

A számítógépes animációk a 21. század talán legnagyobb számítógépes vívmányai. Egy ilyen videó/ kép elkészítéséhez nem kevés idő és nem is akármilyen számítógép szükséges, na és persze rengeteg háttér információ arról, amit meg akarunk animálni. Pál Dominik a téma szakértője, ezért szeretném most ő lesz az interjú alanyunk, másrészről nem ismerek mást, aki ért hozzá.

- Mennyi ideig tart egy animáció elkészítése?

- Amiket én csinálok azok maximum 2-3 naposak, de láttam olyan videót, ami másfél évig tartott és csak harminc perces. A renderelési idő pedig attól függ, hogy milyen aprólékosan dolgozzuk meg a videót. A leghosszabb renderem fél órás volt, de vannak éves renderelésű videók is. Ezekhez kell az erős számítógép

- Mi az a renderelés?

- Fotórealisztikus, háromdimenziós megjelenítés, árnyékkal és tükrözéssel. Mert amikor én a munkát látom még nem tudom pontosan az árnyékokat meg hasonlókat.

- Mennyibe kerül egy olyan gép, ami gyorsan renderel?

- Milliókba, ezért szoktak szerverparkokban renderelni, mert azok 2 hónap alatt lerenderelnek egy olyan filmet, mint az Avatar például, pedig az új féle animációval készült.

- Megfelelő erre a te géped?

- Nekem elég gyenge gépem van ehhez, de természetesen kisebb dolgokat ezen is le lehet renderelni.

- Mennyire tartod magad profinak ebben? Mióta készítesz ilyen videókat?

- Igazából, elég amatőrnek tartom magam, de amikre szükségem van vagy lehet a jövőben, azt  meg tudom csinálni, illetve félreértés ne essék, videókat csak ritkán csinálok, inkább csak modellezni szeretek, de abból már könnyen meg van az animáció, ha nem számítjuk a fizika törvényeit. Körülbelül két éve kezdtem neki, aztán leálltam aztán neki kezdtem megint. Nem egyszerű ezt megtanulni.

-Miért kezdted el?

- A barátaimmal szerettünk volna saját számítógépes játékot kiadni, amelyhez kellettek a videók és a modellek és hát így kezdődött a pályafutásom.

- Szeretnél ezzel elérni valamit?

- Talán, de inkább ez csak olyan hobbiszerűség jelenleg. De majd úgyis eldől.

- Előbb megemlítetted, hogy az Avatart másféle animációval készítették. Hányféle animáció van?

- Rengeteg, van 2D-s van 3D-s. Ezeknek több alfaja. Én főként a kamera animációkat szeretem. Az az amikor a tér az stabil, esetleg kicsit mozog és a kamera mozog körülötte, ezt szokták a bemutató videókhoz használni. A típusok szerint is több féle van, mert a kisebb embereknek nincs olyan gépük, amelyek olyan realisztikusan ábrázoljanak mindent, mint például az Avatarban van. Egy filmet animálni számomra- jelenleg – lehetetlen, de szeretnék majd megtanulni én is.

- Milyen programot ajánlanál a kezdőknek, ha szeretnének elkezdeni ilyennel foglalkozni?

- Én a Cinema 4D-t használom, nagyon egyszerű, de a célra tökéletes. Illetve van a 3Ds max és az Autocad. Ezekkel meglehet tanulni. Ha 2D-s rajzfilmet szeretnénk készíteni, akkor az Animo studio. Illetve ha Intro videókat szeretnénk tökéletesre megcsinálni akkor ott van a Adobe After Effects.

- Te honnan tanultál meg ilyeneket csinálni?

- Interneten keresztül. YouTube-s tanító videókat néztem főleg angolul.

-Volt már olyan, hogy láttál valamit a televízióban és azt mondtad, hogy ezt te is meg tudnád csinálni?

- A legtöbb autóreklám ilyen programokkal van csinálva, és előfordult már, hogy azt mondtam, hogy ennél csukott szemmel jobbat tudnék csinálni, ha lenne hozzá megfelelő gépem, pedig egy ilyen fél perces reklámfilmen is dolgozik 20 mérnök. Főleg hogy nekik alapból megvan az autó modellje, úgy nagyon egyszerű?

-  Miket szoktál animálni?

- Főleg autókat. De tudok embereket is jó minőségben.

- Volt már olyan, amikor mással dolgoztál együtt?

- Igazából kétszer. Volt egy diák, aki az Óbudai Egyetemen tanul informatikát és van egy megszállott barátom.

- Kért már meg valaki hogy segíts neki ilyeneket csinálni?

- Nem is egyszer, de nagyon ritkán segítek embereknek ilyen téren, mert gyakran csak eldöntik, hogy akarnak ilyent, de nem tudnak róla semmit körülbelül. Volt olyan is hogy megkért egy számítógépes cég hogy animáljak nekik egy intro videót egy programjukhoz, és megcsináltam, de sajnos a program azóta becsődölt.

- Mutatnál nekünk ilyen videókat?

- A netre csak egy mozgó animációm került fel, de azt facebookon meg lehet tekinteni. A többi csak kamera animáció, de itt az albumban megvan minden. Ezek még elég kezdetlegesek, de fokozatosan javulok.

https://www.facebook.com/photo.php?v=321628084553692&set=vb.100001195088781&type=3&theater

- Köszönöm az interjút!

 

Olvasni ciki?

Sajnálatos módon egyre kevesebb fiatalnak van kedve vagy akár ideje olvasni. Mindig talál valami jobbat, valami kibújót, pl.: egy jó film ami inkább leköti, túl sokat tanul neki nincs ideje olvasni és fárasztó is, vagy akár a számítógép sokkal izgalmasabb mint egy könyv lapjait nyálazni egész szabadidejében. Persze vannak ez alól hű kivételek, akik normális mennyiséget olvasnak egy nap illetve a már megszállottan könyvrajongók minden egyes pillanatukat az adott olvasmánynak szentelik. „De mit csináljunk azokkal akik inkább a számítógépet választják egy izgalmas könyv helyett?” Erre van egy tökéletes megoldás. Olvass az interneten! Ha valaki egy olyan kifogást állít fel az olvasás ellen hogy a számítógép - mint jelen kor legmenőbb használati tárgya- sokkal jobban leköti a figyelmét, akkor tessék! Ha kötelező olvasmányról van szó akkor erre a célra a Magyar Elektronikus Könyvtár a legmegfelelőbb, ott minden alapművet megtalálunk és nem kell a város másik felébe elslattyogni, hogy kivegyük a könyvet. Viszont van amit ezen a honlapon nem találunk meg. Na akkor mi van? Lelkes keresésbe fogunk, és szembeszállunk az internet ellen, hiszen ma már mindent meg lehet találni, csak elég időt kell rááldozni, vagyis kitartó jellem szükséges hozzá. Igazából már meg is oldottuk a problémát miszerint ha egy könyv van a kezünkben akkor az már gáz és nem is menő , ez egyáltalán nem így van, de ha valakit ennyire érdekel mások véleménye, csak tessék parancsolni. Olvass az interneten!

 

A 21. századi vallás megálmodója

Hazánkban is egyre nagyobb teret hódít meg a 21. századi vallás, azaz az Apple kultusz. Az Apple Inc. egy amerikai óriás vállalkozás amelyet a 1976-os évben alapított Steve Jobs. Ez is garázsvállalkozásként indult, Steve és a barátai közt, aztán abból nőtte ki magát, úgy hogy számítógépeket szereltek össze, lassan felvásárolta őket a Pepsi co., majd néhány sikertelen termék után menesztették Steve Jobs-ot aki új vállalkozásba kezdett és ezáltal rájöttek hogy szükségük van rá, ugyanis elküldése után az Apple Computers hanyatlásnak indult, ezért visszahívták őt és ő lett az igazgatóság elnöke.

Steve Jobs egy német bevándorló család gyermeke, akit örökbe adtak diplomás embereknek, akik eleinte nem is őt akarták örökbe fogadni, hanem egy lányt, de végül is így jól jártak. Steve az iskolában beilleszkedési zavarokkal küzdött, később drogozott, de mindemellett kiváló volt a tanulmányi eredménye. A barátai hatására-akikkel a garázsban bütyköltek rádiókat és hasonló dolgokat- lett az aki. Velük ment el a HP egyik rendezvényére, amely hatalmas benyomást tett rá, hiszen ott látta meg az első asztali számítógépet, amely a saját cég indításához hatalmas löketet adott. Steve hihetetlenül jó üzleti érzékkel és rendkívüli mérnöki tehetséggel rendelkező ember volt, bár nem lett diplomás ember, mert csak arra a tantárgyra járt be, ami őt érdekelte és emiatt kicsapták.
2003-ban a hasnyálmirigyrák ritka fajtáját diagnosztizálták nála. Talán ez a betegség vezette felvirágzásba vállalkozásait, az Apple-t, a Disney-t, a Pixar-t (mert akármilyen hihetetlen az is az övé volt) hiszen, Jobs emiatt a betegség miatt eszmélt, hogy az ideje véges és szeretne lerakni valamit az asztalra a halála előtt. Ez vezetett az iPhone – a legközkedveltebb termék- megtervezéséhez. Az Apple mindenben az egyszerűségre törekedett és így csak 1 gombbal rendelkező telefont bocsátottak piacra. Steve Jobs egy hihetetlenül nagy lángelme volt, ámde diktátor, hiszen mindennek úgy kellett folynia, ahogy ő eltervezte, és ha nem sikerült valami a mérnökeinek, hogy nem volt olyan technika amit ő megálmodott a termékbe, addig hajtotta őket, amíg sikerült nekik. Ő volt az Apple arca volt, ő mutatta be a termékeket és ő irányított mindent. Ez vezethetett a 2007-ben bemutatott első generációs iPhonehoz illetve a 2010-ben bemutatott iPadhoz másrészről a zárt szoftveri rendszerhez az iOS-hez (i Operation System) és az iTunes-hoz. Az iTunes tette tönkre a lemezkiadókat, videotékákat, hiszen onnan lehetett mindent letölteni  1 dollárért- a mai napig így működik – és az emberek többé nem vettek lemezeket, hanem csak az iPodjukra letöltötték ezeket a számokat. Sok lemezkiadó, mint az Universal ezért szerződést is kötött az iTunes-sal.

Steve olyan termékeket akart létrehozni amelyeket ha meglátják az emberek, rögtön azt gondolják, hogy az kell nekik és ez megmagyarázhatatlan, de bejött, talán az egyszerűség miatt. Az Apple az egyszerűségre és az újra feltalálásra törekedett. Nekik köszönhetjük például a számítógép egeret vagy a Touchpadot vagy sok animációs mesefilmet, mint például a Szörny RT. vagy a Toy Story amelyhez nagyon sok köze volt Steve-nek. Szónoki tehetsége emellett elősegítette, azt hogy ezeket a termékeket reklámozzák. Például:  „Ezer szám a zsebemben” az első Apple zenelejátszóra – iPod 2001; „Az a baj a Microsofttal, hogy nincs ízlésük, de nagyon nincs”- válasz arra, hogy mért az ő termékeiket vásárolják a vetélytárs Microsofté helyett ; „Itt van a kezemben és mégis többet tud mint a NASA számítógépei 1969-ben mikor embert küldtek a holdra”- iPhone 2007; „Kevés idő adatik itt a Földön mindenkinek. Talán csak néhány igazán jelentős dolgot alkothatunk, ezért mindent igazán jól kell megcsinálnunk.” – a betegségéről
Amerikai elemzők kiszámolták hogy az Apple sokkal jobb vállalkozásnak számít, mint például a katolikus egyház, hiszen sokkal több hívője van – legalábbis Amerikában - és sokkal gyorsabban terjedt el, nagyságrendileg 5-10 év alatt elterjedt a földön Steve Jobs neve és amihez köze van, akármennyibe is kerül, az emberek rohannak és megveszik. Ilyen például a kínai Steve Jobs baba amelyet Kínában átszámolva 30.000 forintért árulnak, vagy az életrajzi könyve, amely az Amerikai Egyesült Államokban jobban fogy mint a Biblia.
Számomra hihetetlen, hogy miképpen voltak ekkora hírnévre képesek szert tenni, de hát sikerült nekik, mint láthatjuk és bár nem olcsóak a termékeik a legtöbb Apple hívő ember így is megveszi őket, sokan hívják hülyének őket, köztük minket is, hogy miért veszünk ilyen drágán telefont vagy számítógépet, de azok az emberek ezeket a termékeket még nem próbálták ki és nem is tudják, hogy miről van szó itt. A keresztény egyház is árult ereklyéket és mégis megvették őket az emberek, vagy nem? Pedig azok se voltak semmire sem jók, és azok sem voltak túl olcsók.
Steve Jobs sajnálatos módon 2011. október 5.-én hunyt el elhúzódó betegségében, de az ő általa tervezett termékek közül még nem minden lett bemutatva, hiszen az idén szeptemberben kiadott iPhone-t is nagymértékben ő tervezte. Halála után a cég virágzásnak indult, ezért sokan úgy gondolták, hogy ez csak reklámfogás, hiszen a részvények árai az egekbe szöktek, de sajnos nem, tényleg meghalt, ezzel több milliárd amerikai dollárt hagyott a családjára. Sok ember úgy van vele hogy nem is vesznek már több Apple terméket, ha nem Steve tervezte őket.
Amerikai elemzők szerint Steve Jobs almája azon almák között van, amelyek jelentősen befolyásolták a társadalmat, mint például Ádám és Éva tiltott gyümölcse, avagy Isaac Newton almája. És mint látszódik a logóban is, mindenben az egyszerűségre törekedtek, és talán ez az oka annak, hogy sokan istenként tisztelik és Jézushoz hasonlítják, csak sajnos ő nem éledt fel három nap után.

Steve Jobs azt mondta, hogy 2011. október 4-e után már nem érdekli az élete, hiszen, akkor mutatták be a teljesen az irányítása alatt tervezett utolsó termékeket, így ironikus, hogy másnapra meg is halt. Viszont azelőtt egy sajtótájékoztatóban olyan kijelentést tett, hogy neki az lenne a legnagyobb elégtétel, ha az emberek a haláláról az ő általa tervezett  „kütyükön” értesülnének.
Ez az álma legalább teljesülhetett.

Pál Dominik, Csepcsányi Bence 10.A

 

A legújabb Keynote-n

A Keynote az amerikai Apple vállalat féléves bemutatója, amelyben értékelik azt amit eddig elértek, illetve a legújabb termékeiket mutatják be. A legutóbbi Keynote számomra különleges jelentőséggel bírt, hiszen tudni illik, hogy az én kedvenc termékeim azok Apple gyártmányok és azokból is az iMac és az iPhone.

Az iPhone 5 bemutatása közel két óráig tartott, ezért rendhagyó módon az új termékeket két keynote-n mutatták be.

Az új iPhone könnyebb és véknyabb is lett mint az elődei és mégis sokkal gyorsabb és sokkal többet tud, szinte hihetetlen, hogy ennyi minden fér egy ilyen vékony telefonba: nagyobb kijelző, gyorsabb chip, a legújabb vezeték nélküli technológia és egy 8 megapixeles iSight kamera. Mindezt - és a többi kiváló innovációt - mutatós, példátlanul precíz tervezésű alumíniumház rejti magában. Az iPhone 5 mindössze 7,6 milliméter vastag és 112 gramm súlyú, azaz 18 százalékkal vékonyabb és 20 százalékkal könnyebb az iPhone 4S-nél, és hogy az összkép még tökéletesebb legyen új, kisebb hálózati csatlakozót szereltek bele, a lightningot amely sokkal kisebb és hatékonyabban tölti a telefonunkat mint az előd 30 tűs csatlakozó,  és a legkorszerűbb technika által tervezett fülhallgatót, úgynevezett EarPods-t , ez abban különbözik a többi hagyományos füllhallgatótól, hogy formájából adódóan nehezebben esik ki a fülből illetve nem nyomja szét azt, ezért nem fáj tőle napokig, mindemellett sokkal tökéletesebb hanghatást nyújt a vásárlóknak.  Mindemellett egy új szoftvert is kapott az iOS6 nevezetű mobil operációs rendszert, amely sokkal gyorsabb és sokkal több alkalmazás futtatására képes mint az elődei, mint például a panorámaképek készítésére. Mindezt megfejelve egy A6-os 1,2GHz-es 2 magos processzorral egy hihetetlenül jó telefont kaptunk.

Persze, hogy semmi nem lehet tökéletes, mint ahogy ebben a telefonban is találunk hibákat sajnos, mint például a fülhallgató csatlakozója a telefon aljára került, amely elég kényelmetlen ha a zsebünkből használnánk a telefont a fülhallgatón keresztül- ugyanis erre is képes ez a telefon – illetve a fekete modelleknél, mint amilyent én is vásároltam a telefon alumínium hátlapjáról kopik a festék és a szoftverben a navigáció elég silány minőségűre sikerült, de ezt azóta –sokak örömére- javították.

A legújabb iMac szintén nagyon sok embert elkápráztatott, hiszen egy normál erősségű számítógéphez képest sokkal erősebb illetve sokkal kisebb is,  mint a vetélytársai.  Az első iMac forradalmi újítás volt: egy olyan egybeépített számítógép, amely mindent, a kijelzőt, a processzort, a grafikát, az adattárolót, a memóriát és a többi összetevőt együtt, egy egyszerű, stílusos házban tartalmazott. Az új iMac egyrészt a legfejlettebb kijelzőt kapta, amit valaha asztali számítógépbe építettek, másfelől a legújabb nagy teljesítményű technológiákat sűrítették egybe benne. Élein mégis csupán 5 mm a vastagsága.  A gépbe i5/i7-es –attól függ melyiket vásároljuk- processzorokat szereltek, mindezt Fusion Drive tárhellyel olyan gyors számítógépet kaptunk, hogy azt jelenleg csak az Apple szuperszámítógépei képesek túlszárnyalni. Ha a hardver nem lenne elég a szoftver – az OS X 10.8 Mountain Lion – tökéletesen alkalmazható minden olyan programmal és applikációval mint ami a Windowsos gépeken megtalálható, sőt még többel is.

Az Apple termékeket csak úgy éri meg megvenni, hogy nem csak 1 darab található a háztartásban, mert úgy nem lehet a tudásukat 100%-ig kihasználni- nem mintha amúgy ki lehetne, hiszen ezekre a termékekre sokkal kevesebb vírus van és lehetetlen őket megfagyasztani, nem úgy mint az Android illetve Windows gépeket- hiszen az iCloud segítségével a telefonunk a számítógépünk és fordítva, hiszen az iCloud a két gép közti kommunikációt segíti, úgy hogy a két terméken lévő információkat megossza egymás között, így a telefonunkról akármikor el tudjuk érni az otthoni számítógépünket.
Természetesen más kérdés hogy ezek a gépek nem egy átlagos magyar családhoz vannak szabva, hiszen hihetetlenül drágák, különösen hazánkban. Véleményem szerint egy átlagos magyar család nem keres annyit hogy ezeket a gépeket megengedhessék maguknak, hiszen nem sok ember teheti meg, hogy 200.000 forintnál is többért vásárol maguknak telefont illetve közel 1.000.000 forintért asztali számítógépet (sem laptopot) és akkor még az iPad-ekről nem is beszéltünk, amelyek szintén nagyon felkapottak jelenleg. De aki ezt megteheti annak garantáltan megtérül a befektetése, hiszen ezeket az eszközöket szinte lehetetlen lerakni a kezeinkből és sok olyan dolgot tudunk velük megtenni amelyeket csak ezek a gépek tudnak.  Másrészről az amerikai piacon a magyar ár kétharmadáért hozzájuthatunk ezekhez a gépekhez, sőt akár még olcsóbban is.

Sajnos sokan próbálják ezeket a gépeket másolni, főleg a Samsung és a kínai noname vállalatok, de ezek termékeit véleményem szerint nem éri meg megvenni, hiszen ezek csak úgy néznek ki mint az Apple Inc. termékei de fele annyit sem tudnak mint egy normális telefon.
A legközelebbi Keynote-t nyárra várhatjuk ahol egy újabb iPhone-t fognak bemutatni valószínűleg, de ezek még csak találgatások.

Pál Dominik, Csepcsányi Bence 10.A

 

„Iskolánk Európa”

„Egység a sokféleségben” – így hangzik az Európai Unió mottója. Nem véletlenül ezzel a híres mondattal kezdtem cikkemet, hiszen iskolánkban a nyelvek és a matematika specializálódás mellett az EU rendszerének működésébe is bővebb betekintést nyerhetnek a diákok. Az „Iskolánk Európa” program keretein belül ellátogatott hozzánk dr. Tóth Titanilla, a Külügyminisztérium munkatársa, Telekis öregdiákunk, és egy barátságos előadással röviden bemutatta nekünk egyetemista és pályakezdő éveit. Titanilla volt olyan kedves, hogy az előadásán kívül is válaszolt néhány kérdésünkre.

K: Először is azt szeretnénk megtudni, hogy milyen feladataid vannak a Külügyminisztériumban, milyen posztot töltesz ott be?

T: Pályáztatási jogi referens vagyok a Gazdálkodási és Pénzügyi Főosztály Pályáztatási és Közbeszerzési Osztályán. Ezen belül pályáztatással foglalkozom. Sokrétű munka az enyém, de feladataim közül kiemelném a pályázati felhívások összeállítását, a beérkező pályázatok jogi és formai ellenőrzését, majd a nyertes pályázók részére történő a szerződések megírást.

Ezen munka során számos kollégával kerülök kapcsolatba különböző területekről, illetve magukkal a pályázókkal is. Igyekszünk a jog adta keretek között segítséget nyújtani, hogy a támogatások a legmegfelelőbb helyekre kerüljenek.

Különböző témájú pályázatok, köztük pl. emberi jogokhoz, NATO-hoz, humanitárius segítségnyújtáshoz, közkönyvtárakhoz kapcsolódó felhívások kerültek kiírásra az elmúlt egy évben, mióta munkatárs vagyok. Tudni kell, hogy ezek mind megjelennek a www.kormany.hu weboldalon, illetve a Magyar Közlöny Hivatalos Értesítőjében is, így jutnak el a leendő pályázókhoz.

D: Hogy érzed, mennyire tudod felhasználni gimnáziumi tanulmányaidat a munkádban?

T: Abszolút hasznos volt az a 6 év, amit itt töltöttem, mert hiába jártam matematika specializációs osztályba, a matematikai tudás az, amelynek bárhol, bármilyen helyzetben hasznát veheti az ember, egy speciális gondolkodást sajátíthat el minden matematika iránt érdeklődő diák. Nem csak a tudásanyagban, emberileg is nagyon sokat adott a Teleki, a tanárok, a közösség. Mindenképpen hasznos volt, talán az egyik leghasznosabb időszak.

K: Hogy-hogy végül mégsem a matematika mellett döntöttél?

T: Eleinte mindenképpen matematika érdekeltségű területen szerettem volna tovább tanulni, pontos terveim azonban még nem voltak, de a pár év alatt bebizonyosodott, hogy a humán irány, nőként és emberként is közelebb áll hozzám. Mindig is emberközpontú munkát szerettem volna végezni, így kerültem közelebb a történelemhez, a magyarhoz és a nyelvekhez, amik fakultációs tárgyaim, majd a felvételim alapjai lettek. 10. osztályos koromban már letisztult, hogy jogi irányban fogok továbbtanulni. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán töltött utolsó évben pedig részt vettem egy Európai Uniós szimulációs versenyen a magyar, illetve brüsszeli fordulóban is, melynek fődíja egy hónap gyakornoki lehetőség volt a Külügyminisztériumban, Magyarország EU elnöksége alatt. Így kerültem közel jelenlegi munkámhoz és munkatársaimhoz is.

K: A gyakornoki tevékenységed milyen feladatokból állt?

T: Az elnökség ideje alatt rengeteg feladatot látott el az EU Elnökségi Kommunikációs Főosztály és a munkatársak nagy szeretettel mutatták be az újságírás, a kommunikáció, a honlap szerkesztés rejtelmeit. Volt szerencsém részt venni és a szervezésben segíteni a Millenárison tartandó civil egyeztető fórumokon, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének és a Külügyminisztériumnak a közös programjain. Ezen a rendezvényen mindig az adott héten az Európai Unió Tanácsa elé kerülő fontos kérdést vitatott meg az adott téma érdekelt államtitkára, helyettes-államtitkára a témában érdekelt civilekkel. Lehetőségem volt hölgy programokon részt venni, melynek keretében a hazánkba látogató diplomaták feleségeit vezette be a Külügyminisztérium a hazai kultúra, történelem, esetlegesen a magyar konyha rejtelmeibe.

Lehetőségem nyílt a Diplomata Magazin nevében interjút készíteni Bakos Piroskával, az elnökség magyarországi szóvivőjével és házi asszonyával, bár Piroska irodája szomszédos volt a miénkkel így a napi munkakapcsolat mellett nagy örömömre szolgált ez a beszélgetés.

D: Tudnál nekünk egy kicsit bővebben mesélni az  ’Erasmus’-ról?

T: Az Erasmus (EuropeanRegion Action Scheme for the Mobility of University Students) az LLP ( Lifelong Learning Programme ) egyik szektoriális alprogramja, amely a felsőoktatást támogatja. A tanuló kinti tanulmányait a program ösztöníj formájában egy adott összeggel támogatja. Szerencsére nekem is volt részem abban a szerencsében, hogy kijutottam fél évre Lengyelországba, ahol az egyetemi órák mellett némi lengyel nyelvtudásra is szert tehettem. Persze meg vannak ennek a nehézségei is, hiszen az ottani tanulmányok mellett az ittenit is folytatnom kell, a kettőt párhuzamosan. Így érdemes inkább másod vagy harmad évesen kimenni, amikor van már annyi szakmai tudás a tarsolyodban, amire alapozhatsz. Két lehetősége van a hallgatóknak: mehetsz fél évre, vagy egy egészre. Én történetesen a fél évet választottam, hiszen azért a jogi tanulmányok mellett nehéz dolog egy évig kimaradni, ráadásul úgy, hogy valójában nem maradok ki. Több célja is volt: a tanulás, az adott nyelv gyakorlása és elsajátítása, a többi diákkal történő összeismerkedés és a kultúrájuk megismerése. Én is rengeteg lengyel szokással ismerkedtem meg. Egyébként februártól júniusig tartózkodtam ott. Érdemes kimenni, ajánlom figyelmetekbe.

K: Hallottuk, hogy te is indultál anno a diák költő, író versenyen. Mivel indultál?

T: Különböző témájú versekkel indultam. Úgy rémlik, hogy ez idő tájt lettem osztálykönyvtáros is, olyannyira megtetszett ez a lehetőség, és Klári nénit (iskolakönyvtáros) is nagyon megszerettem. Emlékszem, hogy annak idején a könyvtárral gyakran csináltunk programokat, jó példa erre a ’Totó’; de volt példa arra is, hogy bolhapiacszerűen a könyvtár és a diákok által leselejtezett könyveket kipakoltuk, és bárki elvihette őket, valamint nem szabad elfelejteni az iskolai könyvtárak napját sem, amikor rengeteg kreatív ötlettel álltunk elő.

Rengeteg új információhoz jutottunk Titanilla által, és mind a pályaválasztásunk, mind pusztán az alapműveltségünk miatt is hasznos volt ez a pár óra, amit ránk szánt. Reméljük – ha a program keretein belül is, de – mihamarabb újra vendégül láthatjuk iskolánkban.

Kiss Krisztina, Páli Domonkos 10.C

 

Értéktelen emberélet

„18 évet éltél, 18 évet értél.” Ezzel a mondattal emlékeznek meg ismét a veszprémiek Marian Cozma-ról.
Bár én személy szerint nem vagyok sportrajongó, mégis hallottam, és figyelemmel kísértem az eseményeket, amik megdöbbentő fordulatot vettek. Enyhítettek a bűnösök ítéletein. Aki gondolkodás nélkül, némi szóváltás után szíven szúrt egy életerős fiatalt, csupán 18 évet kell, hogy börtönben töltsön. Társai, akik segítették, vagy életveszélybe sodortak másik két sportolót, szintén fellélegezhetnek. És ha ez még nem lenne eléggé megrázó, gondoljunk bele, mi történik, ha jól viselik magukat odabent. Sokkal inkább azon az estén kellett volna emberhez méltóan viselkedni, esetleg nem késsel a zsebben szórakozni járni. Úgy látszik, van, akinek ezt is szabad. R. Sándor Cozmaba szúrt kést, az ítélethozó pedig minden jóérzésű emberbe. Vajon hány hasonló ügy lehet még, ami nem kerül nyilvánosságra? Hány szülő sirathatja megölt gyermekét? És ér még valamit az emberélet?

Tóth Nóra Tímea 10.C

 

Fit for Europe

A tavalyi élményektől fellekesülve indultunk neki az idei évben is a Comenius Csereprogramnak. Idén a hollandokat választottunk a múlt évi sikeres olasz program után. A bemutatkozó érvek elküldése után izgatottan vártunk az összepárosítást. Miután megtudtuk a partnereink nevét már nagyon vártuk a kiutazást. Sokaknak ez volt egyben az első repölőútja is. Hollandiában egy egészen más kultúrát ismerhettünk meg; szabadabb életformát, liberálisabb embereket. Sok érdekes programban és a fogadó családok szeretetében volt részünk. Hazautazásunk után két hónapra ők látogattak meg minket. A hollandokon kívül olasz cserediákok is érkeztek. A hét családi nappal kezdődött. Volt aki a Balatont, volt aki Budapestet mutatta meg a fogadott cserediáknak, de a nap végére még egy közös paintballozás is belefért. A program igazán hétfőn kezdődött el, ekkor hallhattunk köszöntőt iskolánk igazgatójától és a polgármesteri hivataltól is. Ezek után feladatok következtek, amiknek segítségével városunkat ismerhették meg vendégeink. A délutáni órákban, rövid szünet után Négele Zalán tanár úrtól hallhattunk előadást az egészséges és sportos életmódról. Másnap a fővárost látogattuk meg. Az előre megkapott feladatokat csoportokban kellett megoldanunk. A Hősok terén kezdtünk, majd pihenésképpen a Parlament meglátogatása után a Budai várban fejeztük be a feladatlapok kitöltését. A napot az Aquaworldben zártuk. Szerda reggel egy újabb eldőadást hallgathattunk meg Kóbor Istvántól a Velencei-tó vízminőségéről és élővilágáról. A rövid ebédszünet után a Sóstói Természetvédelmi Területen tettünk rövid felfedezőkörutat. Csütörtökön a Sobri Jóska kalandpark játékait próbálhattuk ki, délután pedig a héten elkészített projektmunkák bemutatására került sor. Ez az este egyben a hét zárása is volt, hiszen bár a hollandok maradtak még egy napot de az olaszok másnap már repültek haza. Péneteken Kisgyónba utaztunk, ahol egy rövid feladatokkal egybekötött túrát tettünk a környéken. A délután már szabadprogrammal és pakolással telt, mert hajnalban a hollandoktól is el keleltt búcsúznunk. Úgy gondolom sikeres és élményekkel teli volt ez az egy hét és nem utolsó sorban az angoltudásunk is sokat fejlődött.

Tóth Zsuzsanna, Gőbölös Kinga 10.C

 

Füstölgő buszmegállók

Már-már fellélegezhettünk az új intézkedéseknek köszönhetően, melyeket a nemdohányzók egészségének védelméért hoztak, ám hála a figyelem elterelődésének, az elért eredmények hamar semmivé foszlanak. Hiába a meghirdetett szigor, hogyha a betartására senki sem ügyel. Mondhatnák, hogy mindenhol kint van a tiltó tábla és be is tartják azt, viszont ez csak a városban van így. Engedjék meg, hogy elmeséljem milyen a reggeli állapot a buszmegállóban.  A megálló területe tömve van fiatalokkal, hiszen mindenki megy iskolába, ám mondhatjuk, sokszor füstbe burkolózunk. Kétféle problémát is felvet ez, hiszen azok, akik dohányoznak nem törődnek sem a törvényekkel sem a társaik egészségével. Igen társaikéval, hiszen azok, akik cigarettáznak nem felnőttek, hanem 15-16 éves fiatalok. Itt is van a második probléma. Hogy kerül ezekhez a gyerekekhez a cigaretta? Hova fognak jutni, ha már most elszívnak napi fél dobozzal? Mi készteti az eladókat arra, hogy halálra ítéljék őket? Igenis lassú szenvedésre ítélik őket azok, akik odaadják nekik a cigarettát! Akár bíróság elé is állíthatnánk őket, előre megfontolt, nyereségvágyból elkövetett emberölési kísérletért. Magyarország világelső a tüdőrák miatt bekövetkező halálesetekben. Ez valószínűleg nem is fog változni, míg a szigorúnak mondott törvényeket be nem tartatják.

Kutasi Botond 10.C

 

Hagyomány vagy modernitás

Iskolánk minden évben részt vesz a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium által rendezett Ordass Lajos Országos Retorikaversenyen. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy idén osztálytársammal, Kutasi Botonddal képviselhettük iskolánkat a megmérettetésen. A kétnapos rendezvény első napján egy előre megadott és kidolgozott témáról kellett öt percben kifejteni véleményünket. A nap végén érdekes és szórakoztató programokkal vártak minket a szervezők.

A második napon két téma közül választhattunk egyet, melyről húsz perc felkészülési idő után körülbelül három perces érvelő beszédet mondtunk. Hozzám a „Hagyomány vagy modernitás?” kérdése állt közelebb, rengeteg gondolatot ébresztett bennem, melyek közül szeretnék néhányat megosztani az újság hasábjain:

Néhány évvel ezelőtt a globalizáció megjelenésével egy időben nagymértékben felgyorsult a technikai fejlődés, vívmányai eljutottak korábban kevésbé fejlett országokba is. Megismerhetjük a világ különféle kultúráit, az internet segítségével néhány kattintással, vagy néhány órás utazással bolygónk bármely pontjára eljuthatunk. Ez fantasztikus, ám sajnos egyre inkább látszik, hogy a modern világ eszmeisége mellett eltűnnek a nemzeti hagyományok, a gondosan felépített kultúra. Gyakran a pénznek áldozzuk fel egészségünket, környezetünket. A fejlődés mértéktelen gyorsulása mellett a fizikai értékek gyarapodása többnyire az emberi értékek elvesztését okozza. 

Fejlődni, természetesen, szabad és kell, hiszen ez lendíti előre az emberiséget, viszont figyelnünk kell arra, hogy testünket és lelkünket ne az anyagiak megszerzése kerítse hatalmába! Lássunk világot, de közben ne feledkezzünk meg saját hagyományainkról, értékeinkről és őrizzük meg őket!

A versenyről idén is fáradtan, új tapasztalatokkal gazdagodva tértünk haza.

Oláh Ákos 10.C

 

Hogyan viszonyul az utca embere az Európa Parlament képveselőjéhez?

Iskolánk, szokásához hűen idén is képviseltette magát a MEP-en (Modell Európai Parlament).A program elsődleges célja, hogy megismertesse a diákokat az Európai Parlament, illetve ezen keresztül az Unió működésével.Hogyan is néz ki ez  a program? Minden a programban résztvevő iskola delegációt küld az éves nemzeti MEP ülésre, melynek rendezési joga ugyanúgy vándorol az iskolák között, mint az EU-s elnökség a tagállamok között. Az idei évben a budapesti ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola volt a házigazda.Itt a diákok bizottságokba szerveződve próbálnak megoldást találni az adott évben felmerülő problémákra.A javaslatokat beterjesztik a plenáris elé, ahol azokat megvitatják, majd döntenek elfogadásukról, illetve elutasításukról.Természetesen a nemzeti üléseket hatalmas munka előzi meg, hiszen a delegációs megbeszéléseken meg kell vitatni az iskola által képviselt ország érdekeit, illetve a már létező valós uniós döntéseket is szem előtt kel tartani. Az idei nemzeti ülésen nekem is volt szerencsém részt venni. Bár így első olvasatra elismerem, hogy játéknak tűnik az egész, de a program komolyságát csak az érezheti át igazán, aki részt vett a abizottsági munkában, majd ott volt a plenáris ülésen is, ahol a többi „modell” képviselő támadta a bizottság által létrehozott határozati javaslatot. Ami rendkívül meglepő volt, nem csak számomra,  hanem a több éves „képviselők” számára is, az az utca emberének magatartása volt a programban részt vevőkkel szemben. Mivel a programok a fővárosban több helyszínen kerültek megrendezésre a közöttük lévő táv leküzdése során kellemetlen tapasztalatokat nyerhettünk honfitársaink jóvoltából, EU-s kitűzőink miatt. Az emberek nem elégedtek meg azzal, hogy vasvilla szemekkel nézzenek ránk, hanem közölték velünk, hogy menjünk vissza Brüsszelbe, törődjünk a saját dolgunkkal, a magyarokat meg hagyjuk békén ez az ő országuk.Közben nem vették észre azt, hogy magunk között is kitűnő magyarsággal beszélünk, közlekedésre pedig a BKV zsúfolt járatait vesszük igénybe, ami ugye egy EP-s képviselőre nem igazán jellemző.
Kutasi Botond 10.C

 

Írók, költők, figyelem!

Iskolánk hetedik alkalommal hirdeti meg diákíró, költő pályázatát. A verseny címe: „…Hogy látva lássanak…” (Ady Endre). Olyan Fejér megyében tanuló középiskolások jelentkezését várjuk, akik szívesen próbára tennék tehetségüket egy megyei szintű megmérettetésen. A pályaművek terjedelme lírai művek esetén legfeljebb öt vers, próza és dráma esetén legfeljebb öt szabvány oldal lehet, ami lehet részlet egy nagyobb terjedelmű műből is. A pályaműveket csatolt fájlban a diakiro7@gmail.com címre várjuk 2012. május 2-ig. A kötelezően kitöltendő pályázati adatlap a www.telekiblanka.hu honlapról tölthető le. A beérkezett munkákat Lackfi János József Attila-díjas költő, műfordító bírálja el. A díjkiosztó időpontja: 2012. május 24., csütörtök, 15 óra. Az első három helyezett értékes jutalomban részesül.

Oláh Ákos 10.C

 

Pattanj nyeregbe!

Lovagoltál már? Ha igen, minden bizonnyal meghatározó élmény volt, mert aki egyszer elkezd lovagolni, azt egy életen át elkíséri ez a hobbi/sport. A sárpentelei Milton Farm lovasaiként kérdeztük a tulajdonost, Babai József Gábor t.

Miért érdemes megtanulni lovagolni?

Elsősorban az embert megtanítja az állatok tiszteletére, a természet szépségeire, ez mind benne van egy lovas életében. Ez nem csak egy ember és állat közötti viszony, hanem egy életstílus, ami egy egészen más társaságba vezet be. A gyermek megtanul bizonyos értelemben fegyelmezetten viselkedni, felelősségteljesen az állattal szemben. Ha ezt valaki már fiatal korban elsajátítja az nagyon jó és egy életen át elkíséri, különleges élmény.

Milyen korban érdemes elkezdeni?

Nem lehet elég korán elkezdeni az az igazság, de hogy a lovat is tudja irányítani az körülbelül olyan hat éves kor. Ekkor már nagyobb sikereket tud elérni, úgyhogy maga tudja vezetni a lovat, kevésbé kell hozzá kíséret.

Hogyan kezdődik a lovas oktatása?

Oktatni csak azt lehet lovaglásra, aki akarja is. Aki viszont nem fogadja el az oktató tanácsait, az nem fog tudni jól lovagolni. A lovas oktatása az ülés biztonságos elsajátításával kezdődik, elsősorban futószáron, utána szabadon. Aztán pedig különböző gyakorlatok jönnek, a pályán azokat a dolgokat sajátítja el, amiket majd alkalmazni tud terepen, például van egy ág, aminél le kell hajolni. Tehát a mozdulatoknak reflexszerűen kell mennie, ne kint kelljen azzal foglalkozni, hogy jön egy ág, hopp mit csináljak. A lovat kint több impulzus éri, amire vagy így, vagy úgy reagál, ezeket kell megtanulni kezelni, hiszen a ló egy menekülő állat, az „irháját félti”, nincs tekintettel arra, hogy valaki fönt ül a hátán.  

Mennyi idő alapfokon elsajátítani az ismereteket?

Ez tehetség és szorgalom kérdése, aki fogékony és jó a „ritmusérzéke”, akkor az gyakorlatilag nagyon hamar elsajátíthatja az alapokat. De ez függ az óraszámtól is.

Mindenkiből válhat jó lovas? És ki számít jó lovasnak?

Mindenkiből válhat jó lovas, ez attól függ, mennyi időt tölt együtt a lóval. Elkezdik kiismerni egymást, ilyenkor ki kell alakítani, hogy ki a „főnök”, mert ha a ló nagyon van „babusgatva”, akkor úgyis érezheti, csak ő a fontos, a másik meg csak van…De az nem biztos, hogy jó lovas, aki jól tud lovagolni, minden helyzetet ismer, jól ki tudja ülni a lovat, hanem aki a lovával ki tud alakítani egy olyan kapcsolatot, amiben úgymond egymás nyelvét értik. Amikor a ló bízik lovasában, megtesz neki mindent, ez például egy versenynél nagyon sokat számít, ha nem lát az akadály mögé a ló, de megbízik a lovasban, akkor átugorja.

Milyen lovas programokat tudsz ajánlani az érdeklődőknek az év során?

Elsősorban túralovaglást, lehet kisebb túrákat tenni, látnivalókkal összekapcsolni. Magyarországnak van egy olyan jó adottsága, hogy itt nincsenek korlátok, messze el lehet jutni lóháton. Ez például Németországban nincs így, ott be van határolva, hogy lóval merre lehet közlekedni.

És nyári tábort terveztek?

Napközis táborokat fogunk szervezni. De lesznek családi napok is, amik összehozzák a közösséget, megismerik egymást az emberek, ez hozzátartozik a lovas élethez. Pár kilométerre vagyunk Székesfehérvártól, de itt tisztább a levegő, csendesebb a környék. Ahol vagyunk, az Széchenyi birtok volt, itt tartották a csikóskancákat, ezért hívják Csikórétnek.  Valamint az erdőben megtalálható Széchenyi Zsigmondnak, a nagy vadásznak az emléktáblája is.

És végül azt szeretnénk megkérdezni, mi volt életed legjobb lovas élménye?

Gyakorlatilag mindig élmény, ha az ember lovon ül, sosem ugyanolyan, különösen, ha kimegy az ember a természetbe és négy-öt órát tud lovagolni (ha bírja persze). Ez egy kimeríthetetlen téma, napokat lehetne róla beszélni.

Köszönjük szépen! Reméljük ezzel a kis cikkel felkeltettük az olvasók érdeklődését és a lovaglás a jövőben is legalább olyan népszerű lesz, mint manapság.

Gáti Mara, Király Nóra 10.C

 

Quo vadis Magyarország?

A minap egy érdekes beszélgetés fültanúja voltam a buszon. Két fiatal találkozott, akik rég nem látták egymást. A szokványos beszélgetés közben ráterelődött a szó a szórakozásra, bulizásra. Legnagyobb megrökönyödésemre, az egyikük a drogok szépségeit kezdte el ecsetelni. A másik erősen ellenkezett, felsorolt ezer plusz egy érvet, hogy a kábítószer miért nem jó, hogyan teszi tönkre az ember szervezetét, ám társát nem sikerült jobb belátásra bírnia, sőt sajnos hitt társának, aki azt állította ő jobban tudja, hiszen próbálta, míg a másik csak azt a „tudományos maszlagot” szajkózza, ami a csapon folyik. Látszólag sikerült is meggyőznie társát.

Végül az elmúlt napok történései is szóba kerültek, ekkor kiderült, hogy a szerhasználó éppen a börtönből jött. Társának érdeklődésére elmondta, hogy megbírságolták, ám ő nem volt hajlandó befizetni a bírságot, sőt a helyette felajánlott közmunkáról is nyomdafestéket nem tűrő hangon nyilatkozott. Ezek után elpanaszolta barátjának, hogy egyik este előállították és leültették. Társa megkérdezte tőle, hogy nem lett-e volna jobb, hogyha kifizeti a bírságot.

„Áh, dehogyis haverokkal voltam bent, jól elvoltunk”- volt rá a válasz.

Ezek után újra felteszem a kérdést:
Hová mész Magyarország?

Kutasi Botond 10.C

 

Szevasz tavasz!

Április 13.-án, pénteken került megrendezésre 31. alkalommal a Teleki Blanka Gimnázium Tavaszköszöntő bálja.
A baljós dátum ellenére, pompásan sikerült az este, bár a tavasz eddig nem különösebben hálálta meg a köszöntést.
Az érdeklődők, szülők, tanárok bepillanthattak iskolánk kulturális életébe. A repertoárba olyan műsorokat válogattak össze, melyek átfogták a diákok egész éves munkáját.
Méltán híres kórustagjaink kápráztatták el a nézőket, pont úgy, mint Dunaújvárosban a Diák Napok alkalmából.
Hallhattunk díjnyertes szavalatokat, népzenét. Olyan lelkes együttesek csillogtatták meg tudásukat, mint a 6alag vagy a Piróka zenekar, táncosokkal kiegészítve.
A Telekis napok gálájának nyertes műsora is bemutatásra került, a 11.B diákjai megdöbbentő kreativitással alkottak meg egy színvonalas zenei produkciót.
Végül a TeDi (Telekis Diákszínpad) lelkes tagjai feldolgozásában, tekinthettük meg Moliere Gömböcét. A vártánál is nagyobb ováció kísérte a meghajlást.
Úgy gondolom, az itt fellépő tanulóknak minden elismerés kijár, hiszen ők nem csak a magas tanulmányi átlaghoz járulnak hozzá, hanem tehetségükkel is öregbítik gimnáziumunk hírnevét.
Erről tanúskodtak a kiosztott, megérdemelt oklevelek is.
Azonban ezeket az eredményeket egyedül aligha érhették volna el, köszönet jár tanárainak, akik mindenben segítséget nyújtottak.

Tóth Nóra Tímea 10.C

 

Szülni ki fog?

Kezdtem megszokni, szavamra mondom kezdtem megszokni, az új divatnak behódolt kamasz fiúkat. Pontosabban a kinézetüket. Tudják, mire gondolok! Műanyag színes karóra, köves fülbevaló, vasalt, festett haj és csőnadrágba bújtatott pipaszár lábak. A nyakláncként hordott rózsafűzért rózsaszín pólóval már fel sem merem hozni. Megszoktam, de nem értem. Lány létemre a legkevésbé sem tartom őket vonzónak. Biztos előttem volt rossz férfi kép, és talán még rossz emberek közt is nőttem fel, de gyermekkoromból tisztán él a kép, ahogy édesapám és nagybátyám autót szerel olajos ruhában, majd nagymamám ebédre invitálja őket. Mindenkinek megvolt a dolga, a férfiak szereltek, nagymamám főzött, édesanyám pedig az általam okozott bosszúságokat tűrte hétvégente. Belém sajnos ez rögződött. Úgy látszik, nem vágynak ilyen családképre a mai fiatalok. A minap kezembe került egy szórólap a férfi kozmetikáról, ahol szemöldökszedést és fájdalommentes szőrtelenítést ígérnek „minden testtájon”. Végleg elbizonytalanodtam.
Próbáltam feldolgozni az olvasottakat, de nem ment. a végén csak egy kérdés fogalmazódott meg bennem; Szülni ki fog?

Tóth Nóra Tímea 10.C
 

Tavaszköszöntő avagy a telekisek "Diáknapok gálája"

A Teleki Blanka Gimnáziumban már hagyománnyá vált, hogy a tavasz beköszöntével a Tavaszköszöntő is megrendezésre kerül. A hagyományokhoz híven idén is a legjobb Diáknapos műsorok lettek bemutatva. A műsort a Piróka zenekar nyitotta. A Piróka zenekar túlnyomó része Telekisekből áll. Idén táncosokkal együtt álltak színpadra, és közös produkciójukért az arany minősítés mellett különdíjat is kaptak. Majd az énekkarosok mutatkoztak be. Fellépett a vegyes az egynemű a fiúkar és a kvartett is. A Telekis Vegyeskar Auth Ágnes énektanárnő és karnagy vezetésével kivívta a legjobbaknak járó kategóriadíjat szólóének-kamarakórus kategóriában. A fiúkar produkciója olyannyira elnyerte a zsűri tetszését, hogy az arany minősítés mellett külön ajándékként még egyszer előadhatott két darabot a gálán, az FMD záróakkordján, ráadásul teltházas közönség előtt,a dunaújvárosi Bartók Színházban. Vannak olyan szerencsés osztályok, ahol rengeteg vállalkozó szellemű, tehetséges gyerek talált egymásra. Ilyen a 10.C - az iskola talán legmuzikálisabbja.A 10.C osztály közel fele énekkaros, sokan zenélnek és táncolnak közöttük. Idén megalapították külön kis énekkarukat, aminek végül is "Az osztály" nevet adták. Olasz és francia nyelvű darabokkal varázsolták el a hallgatókat, amivel az arany minősítés mellett a különdíjat is kivívták maguknak. A Tavaszköszöntőn felléptek hangszeresek is mint Fábián Alíz citerával, vagy Farkas Péter hegedűvel. Fábián Alíz ezüst Farkas Péter pedig aranyminősítést és különdíjat is kapott. Az énekeseket pedig a a következő tanulók képviselték szintén nagy sikerrel: Lancz Kira arany, Wolf Alexandra ezüst, a Walk Lisa és Viktor de Greef duó arany, Walk Lisa zongoramuzsikája ezüst, a Kalauz Fanni - Képli Anita duó szintén arany minősítést kapott.

Majd következtek a versmondók  a  Tavaszköszöntőn és a Diáknapokon is nagy sikert aratott Hatvani Fanni, Hegedüs Péter és Kurucz Flóra. Nem rég alakult együttesek is megtették az első szárnycsapásokat karrierjük kezdetén. A Telekis kvartett ezüst, a Telekisek (zenekar) bronz, a 6alag zenekar szintén ezüst és a Risk of Shock zenekar bronz minősítéssel térhetett haza. 

A 11.B osztály a tavalyi tanév folyamán döbbent rá az UV lámpák kihasználhatóságára. Először a 2010-es Telekis Napokon mutatták meg kreativitásukat, de idén már a Diáknapokon is tanúbizonyságot tehettek róla. Már több koreográfiát is összeállítottak, amiket táncos jelenetekkel fűszereztek. A névválasztással nekik is problémájuk adódott: a Diáknapokon még Delte Force, míg a Tavaszköszöntőn már Gibeux ( ejtsd: 'zsibő' ) vonultak színpadra. Úgy gondolom, méltón megállták a helyüket a sótájm kategóriában, hiszen az arany minősítés mellett az övéké is gálás produkció lett. Majd végül de nem utolsó sorban a TEDI a Telekis Diákszínpad mutatkozott be. A Molére: A Gömböc című színdarab előadása után kizárólag pozitív kritikákat kapott. Az amatőr színészekből álló csapat abban a különleges meglepetésben részesült az arany minősítés mellett, hogy - hosszú évek óta először - egy színdarab részlet is bemutatásra kerülhetett a gálán, és a kiválasztott a TeDi lett, hiszen alaposan megnevettették a közönséget a Diáknapokon és a Tavaszköszöntőn is.

Minden tekintetben eredményesnek mondható az idei Diáknapok, és remélem a szülők és tanárok és nem utolsósorban diáktársaink is jól szórakoztak a Tavaszköszöntőn.

Tóth Zsuzsanna, Kiss Krisztina 10.C

 

Föld napja a Telekiben

Magyarországon 1990 óta rendeznek a Föld napja alkalmából különféle rendezvényeket. Idén először a Teleki Blanka Gimnázium is rendhagyó tanítási napot tartott, amire már jóval előre versenyt hirdetett. Minden osztály készíthetett egy plakátot, és hármas csoportokban hulladékból használati- és dísztárgyakat. Ezeket értékelték, és a három legjobb plakátot illetve a három legjobb tárgyat édességgel, és egy nap kirándulással jutalmazták. Szünetekben minden diák megmérettethette tudását az „élő számítógépek” által feltett kérdéseken keresztül. A kartondobozokban elbújt diáktársaink kérdéseire helyesen válaszolók egy-egy zsetont kaptak, amiket osztályonként lehetett gyűjteni. Ezt a diákokon kívül a tanárok is nagyon élvezték, még igazgatónk is, aki 12 zsetonnal lett gazdagabb. Ez az élményekben gazdag nap, mint minden verseny, természetesen eredményhirdetéssel zárult; mely során megtudhattuk, hogy a legtöbb zsetont a 9. B osztály szerezte, sorban utána pedig a 10. C következett. A képzeletbeli dobogó legalsó fokára a 8. A osztály léphetett fel. Mindhárom osztály jutalma egy nagy torta volt. Reméljük, hogy ez a program hagyománnyá válik iskolánkban.

Trádler Anita 10.C

 

Valódi élet vagy virtuális lét?

Alig pár év alatt teljesen átformálódtak internetezési szokásaink. A közösségi portálok megjelenése óta, leginkább a facebookra gondolok, az emberek, többnyire a fialtabb korosztály elszokott a valódi találkozásoktól, amit lehet, azt interneten intézi.

Ha nem figyelünk oda, végül maximálisan elhidegülünk egymástól és szép lassan alkalmatlanok leszünk a valós beszélgetésekre.

A csapból sem folyik más, mint az oldal hátrányai, előnyei, veszélyforrásai.

A szemfülesebb olvasó már észrevehette, hogy cégek, éttermek, sőt még kereskedelmi televíziók híradója is fellelhető itt.

Különböző korosztályok különböző módon használják.

Virtuális valóságban élő kamaszok ezrei teregetik ki magánéletüket, személyes gondjaikat facebookon, ahol senki nem tud nekik segíteni, ők pedig képtelenek a saját maguk által generált lelki problémákat megoldani.

Meghökkentőbb, hogy fiatal lányok tömkelege tölt fel magáról már-már erotikus képet, hátha ez által megtalálja élete szerelmét, a következő egy hónapra, akivel Shakespeare-t megalázó drámai módon tud majd szakítani…Szintén nyilvánosan.

Ez csak két bosszantó tény kiragadva a tizenévesek szokásai közül.

Azonban vannak, akik rajtuk is túltesznek.

Nem mások ők, mint a fiatal kismamák, akikről megtudhatjuk, a terhesség alatt éppen mit kívánnak, esetleg tejszínhabos uborkát. A szülészetről jobb esetben nem közvetítenek, de a csecsemővel haza érkezvén megjelennek az újabb bejegyzések. Mindent leírnak a csemetéről, azt is mekkora az étvágya, mikor csuklik. Míg egyik kezükben a gyermeket ringatják, másikkal szabadon gépelheti, neki milyen rossz, mert még nem akar aludni a pici.

Szerintem egy mesével többre mennénk…

Tóth Nóra Tímea 10.C

tehetseg.hu