Jelenlegi hely

Séta 2013

Zenei Világnap

 

"Mindenik embernek a lelkében dal van
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének
Az hallja a mások énekét is szépnek. "

Bizonyára mindenkinek ismerősen cseng ez a Babits Mihály idézet, hiszen a zene mindannyiunk életében fontos szerepet játszik: befolyásolja érzéseinket, gyógyítja a lelket, és ki tud zökkenteni a monoton mindennapokból. A zene világnapját 1975 óta, Yehudi Menuhin, világhírű hegedűművész kezdeményezésére október 1-jén ünnepeljük. A legtöbben szinte már el sem tudnánk képzelni az életünket a muzsika nélkül. A zenével kifejezhetjük érzelmeinket és ezáltal közelebb kerülhetünk a másik ember lelkéhez.

Ezen a napon a Székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium tanulói is megemlékeztek a zenéről. Az óraközi szünetekben a diákok produkcióit hallhattuk, ki énekelt, ki hangszeren játszott. A negyedik órában a szomszédos Szent Imre Általános iskolába mentünk, ahol kórusunk Auth Ágnes tanárnő vezetésével megmutatta a csodálkozó kisiskolásoknak, hogyan is néz ki egy középiskolai énekkar, és milyenné lehet válni, ha valaki elég kitartó és szorgalmas. Persze a zene szeretete ehhez is elengedhetetlen.

Késő délután a Videoton Oktatási Központban összegyűlt a város apraja-nagyja, és a legkülönfélébb kórusok előadásában hallhattunk gyönyörű darabokat. Itt adták át az Éneklő Ifjúság rendezvénysorozatán korábban elnyert elismeréseket. Iskolánk vegyeskara ismét megkapta az Év Kórusa címet, a fiúkar pedig Országos Dicsérőoklevéllel büszkélkedhet. Az elért sikerekért köszönetet mondunk kiváló karnagyunknak, Auth Ágnes tanárnőnek, aki remélhetőleg még nagyon sok ilyen fellépésre készíti fel a csapatot.

Ilyés Ivett Bernadett 11.C

 

Drezdai Csereprogram

Iskolánkba, a Székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumba, egy csereprogram keretein belül júniusban immár harmadik alkalommal érkeztek a Dresden- Klotzsche gimnázium diákjai, hogy velünk, fogadó diákokkal együtt felfedezzék hazánk szépségeit. A program második felében mi, magyarok látogattunk el Szászország fővárosába, Drezdába.

Szeptember harmadikán izgatottan indultunk el Budapestről a Hungária Expresszel. A kalandos vonatút után végül késő este értük el a drezdai vasútállomást, majd boldogan üdvözöltük német barátainkat. Jó volt mindenkit viszontlátni, ők is örültek nekünk. Alighogy kipihentük a 10 órás út fáradalmait, másnap meglátogattuk az iskolát. Az igazgató úr üdvözölt minket, majd körbejártuk az épületet. Az első programunk a városban a Semperoper megtekintése volt. A színes mennyezeten a legismertebb német írók és zeneszerzők neveit olvashattuk és legnagyobb örömünkre egy balett órára is bemehettünk, ahol a táncosok fellépésre gyakoroltak. Ezután szabad program keretében a német diákokkal vásárolni mentünk.

Másnap reggel az első három tanítási órán vettünk részt, így megtapasztalhattuk, milyen egy irodalom-, történelem-, vagy akár biológiaóra Németországban. A cserediákokkal nagyon jól kijöttünk, hiszen barátságos, segítőkész emberek. A nyelvgyakorlás érdekében igyekeztünk minél többet beszélni velük és akkor is elmagyarázni, hogy mit szeretnénk, ha éppen nem tudtuk az adott szót. A nap további részét Meißenben töltöttük. Megtekintettük a dómot és sétáltunk a végeláthatatlan dimbes-dombos szűk utcákon. Mikor visszaérkeztünk Drezdába, busszal mentünk városnéző körútra, ahol gyönyörű fényképeket készítettünk a városról. Este a diákokkal az Elba partján ültünk és néztük a kivilágított épületeket, amelyek szinte elvarázsoltak minket.

A péntek reggelt ismét óralátogatással kezdtük, majd a Prager Straße hatalmas üzleteit és a hajdani NSZK idejéből származó épületeket és szökőkutakat néztük meg. A nap végén még a Zwingerbe és a Frauenkirchébe is ellátogattunk. Az utolsó este tiszteletére az iskolában grillpartit tartottunk, amelyen mind a diákok, mind a fogadó családok részt vettek. Az este folyamán megnéztük a Magyarországon készült videofelvételeket és visszaemlékezve jókat nevettünk saját magunkon.

A szombati napot tanáraink nélkül a fogadó családokkal töltöttük. Néhányan egy csoportba verődve túrázni mentünk a Szász Svájcba, de volt olyan, aki kalandparkba, és volt, aki fesztiválra ment.

Bizony mindenkinek könnyes volt a szeme az esti szomorú búcsúzásnál, de megígértük egymásnak, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, hiszen ez egy életre szóló barátság kezdete is lehet. Hosszú percekig integettünk a vonat ablakából és megkezdődött reggelig tartó utazásunk vissza Magyarországra. Ez a pár nap mindenki számára életre szóló élmény marad, köszönetet mondunk tanárainknak és szüleinknek, akik mindezt a csereprogramot megszervezték és lehetővé tették számunkra.

Ilyés Ivett Bernadett 11.C

 

Gárdonyi Géza emlékest a színházban

Százötven éve, 1863. augusztus 3-án született Gárdonyi Géza, aki a 20. század elején alkotó íróknak egyike volt. Agárdon született Ziegler Géza néven, nevét később magyarosította Gárdonyira, utalva anyakönyvezési helyére. Első irodalmi sikerét 1894-ben, A lámpás című kötetével aratta, népszerűségét növelte az 1898-ban napvilágot látott Az én falum című novellafüzér. Nevét mégis legtöbben a leghíresebb történelmi tárgyú regénye, az Egri csillagok kapcsán ismerik. Művét a Pesti Hírlap 1899-ben közölte, amely 1901-ben könyv formában is megjelent.

Megyénk szülöttére emlékezve 2013. október 16.-án a székesfehérvári Vörösmarty Színházban emlékestet tartottak, A láthatatlan ember címmel. Este a megbeszélt időpontra különböző iskolák diákjai gyülekeztek, s a többi érdeklődővel együtt kíváncsian vártuk az előadás kezdetét. Dr. Cser-Palkovics András, a város polgármestere köszöntőt mondott, majd L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke folytatta a megemlékezést, aki az idei évet hivatalosan is Gárdonyi-emlékévvé, október 17.-ét, Eger ostromának befejező napját pedig Gárdonyi-emléknappá avatta. Ennek értelmében emlékérmek átadására került sor, majd a város valamennyi általános-és középiskolája egy könyvsorozattal gazdagíthatta könyvtárát. Ezután a Vörösmarty Színház kiváló színészeinek előadásában hallhattunk és láthattunk részleteket az író legnépszerűbb színdarabjaiból, novelláiból és regényeiből.
A magas színvonalú előadás elnyerte a tetszésünket, és úgy gondolom, mindnyájan közelebb kerültünk egy kicsit az író életszemléletéhez. Az este programja sokunkat ösztönzött arra, hogy a kötelező olvasmányként mindenki számára ismerős Egri csillagokon kívül Gárdonyi más jellegű műveivel is megismerkedjünk. A Gárdonyi-emlékév kapcsán iskolánk, a Székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola szervezi a győri Móra Ferenc Középiskolával közösen, a Móra- novellaelemző verseny megyei fordulóját. A verseny anyagát tekintve, Gárdonyi-novella elemzésére kerül sor.

Valamennyi résztvevő nevében köszönetet mondunk a szervezőknek, az előadóművészeknek, és mindazoknak, akik lehetővé tették ennek az estnek a létrejöttét, hiszen ezáltal új ismeretekkel gazdagíthattuk irodalmi tudásunkat.

Ilyés Ivett Bernadett 11.C

 

Iskolai Könyvtárak Éjszakája

Idén az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Hónapja kapcsán a Könyvtárostanárok Egyesülete egy közös összefogásra hívta a magyarországi iskolai könyvtárakat, hogy rendezzenek könyvtári éjszakát az oktatási intézményekben. A program célja: az olvasás népszerűsítése és a könyvtár szerepének erősítése a diákok körében, valamint a közösségformálás.

Ebben az évben a Székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium is bekapcsolódott ebbe a programba. Zseli Klára tanárnő, aki iskolai könyvtárunk vezetője, nagy sikerrel szervezte meg iskolánk diákjai számára ezt az estet, melynek keretein belül sok érdekes programon vehettünk részt. Mindenki, aki jelentkezett izgatottan készülődött arra a bizonyos október 24-i napra, amikor a megbeszélt időpontra hálózsákkal, táskákkal és könyvekkel felpakolt diákok léptek be az ajtón.

Forró teát iszogatva ültünk be egy tanterembe, majd rövid bemutatkozás után felosztottuk a társaságot, így a csoportok egymás után próbálhatták ki magukat a jógában, táncban, valamint kedvenc könyvüket is bemutathatták egymásnak. Minden program után ismét összegyűltünk, és vártuk, hogy 2-2 társunk felolvasson Daniel Glattauer Gyógyír északi szélre című könyvéből. A történet érdekes és vicces volt, ugyanakkor napjaink súlyos problémájára hívta fel a figyelmet, amely a világ túlzott gépiesítéséből fakad, hiszen ezáltal megszűnnek a személyes kapcsolatok. Minden alkalommal kíváncsian hallgattuk.

Kint igazán hűvösre fordult az időjárás, az iskolát azonban aznap este olyan barátságos, családias hangulat uralta, hogy mi mindezt észre sem vettük. Késő éjszakába nyúlt a sok érdekes program, de mi, diákok egyáltalán nem éreztünk fáradtságot. Lepakoltunk a tornaterembe, ahol kényelmesen elhelyezkedtünk. A helyiséget betöltötte a zene és a diákok vidám csevegése, valamint a fényképezőgépek kattogása. Mondanom sem kell, akkor éjszaka igencsak keveset aludtunk, hiszen 6 órakor zenés ébresztőre keltünk fel és fáradtan kezdtük a napot.

Mindezek ellenére nagyon élveztük ezt az éjszakát, hiszen együtt lehettünk, ezáltal új embereket ismerhettünk meg, és az érdekes feladatoknak köszönhetően egy percig sem unatkoztunk. A közös összefogás valóban elérte a célját, hiszen az est végén mindenki egyetértett abban, hogy ezt a programot jövőre is meg kell szervezni, hogy minél több emberrel megszerettessük az olvasást, és a modern technika világában is legyen igény a kultúrára.

Ilyés Ivett Bernadett 11.C

 

Rendhagyó irodalomóra

Az irodalom, az olvasás, a versek a mai napig nagyon fontos szerepet játszanak az emberek életében, hiszen a kultúrára van, és mindig is lesz igény. Novemberben a Vörösmarty Mihály Könyvtár és a Teleki Blanka Gimnázium könyvtára közösen szervezett rendhagyó irodalomórát a diákoknak, melynek meghívottja Simon Márton költő volt, akit Czinki Ferenc mutatott be a közönségnek. Az előadás után alkalmam nyílt személyesen beszélgetni az ismert  slammerrel.

Milyen műfaj pontosan az a slam poetry?

Konkrét műfaji meghatározása nincs, talán csak színpadi költészetnek titulálnám. Valahol a rap, a vers és a színdarab között foglal helyet és egyre nagyobb körökben talál követőkre.

Mikor találkoztál először ezzel az irányzattal?

2011-ben, éppen a szülinapomon meghívtak egy ilyen estre. Akkor már publikáltam, így tapasztalt íróként figyelhettem a művészeket. Ekkor szerettem bele!

Mi fogott meg benne?

Főképp a szabadság, a kötetlenség és az, hogy így a saját érzéseimet közvetíthetem a színpadon az embereknek. A médiában is egyre inkább felkapják, holott maga a kezdeményezés nem új, közel harminc éve slammeltek először.

Milyen témákban alkotsz?

Van, hogy korábban alkotó írók, költők műveit dolgozom át, formálom egy kicsit a ma embere számára is érthetővé a mondanivalójukat, de persze saját műveim is vannak. A téma változó.

Saját köteted, a Polaroidok is lenyűgöző, gratulálok hozzá! Meg tudnád mondani, konkrétan mik is azok a polaroidok?

Köszönöm szépen! Igazából ezeket én magam is csak polaroidoknak szoktam hívni, ezért is lett ez a könyv címe. Ebben rövid mondatok vannak, amelyeket különböző pillanataimban írtam. Van, amelyik csak két szó, de így is mondanivalója van.

Szerinted a slam poetry melyik korosztályhoz jut el leginkább?

Igazából a mai modern technika miatt elsősorban a fiatalok értesülnek a közösségi oldalakon keresztül az ilyen új eseményekről, de természetesen több korosztályhoz is eljut.

Gratulálok a versenyeredményeidhez! Ilyenkor kik vannak a zsűriben? Tapasztalt slammerek vagy inkább más területről hívják a kritikusokat?

Köszönöm! A kisebb versenyeken általában közönség zsűri működik, ők persze leginkább a humoros, vicces műveket értékelik. A nagyobb lélegzetű, vagy országos szintű versenyekre szakmai zsűrit hívnak, van, hogy színészeket is.

A régi írók közül kiket tartasz példaképednek? Vannak esetleg kedvenc íróid? Valamint ma élő írók közül tudnál olyat mondani, akinek nagyon megfogott a költészete?

Az az igazság, hogy én rengeteget olvasok, talán meg is halnék a versek nélkül. Leginkább a Nyugat költőit szeretem, így például nagy kedvencem Ady Endre és Kosztolányi Dezső. Ma élő írók közül említésre méltó Kemény István, akit nagyon tisztelek és rendkívül szimpatikus.

Köszönöm a beszélgetést és további sok sikert kívánok, remélem, még találkozunk!

Én is köszönöm!

Ilyés Ivett Bernadett 11.C

 

Szabó Gábor a Teleki élén

Az új tanévet új igazgatóval kezdte a Székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola, Szabó Gábor személyében. Igaz, hogy nem ismeretlen a tanuló ifjúság számára, hiszen tanárként és igazgatóhelyettesként már évek óta részt vesz az iskola életében, de az intézményvezetés biztosan számára is egy új kihívás.

Mióta tanít a Telekiben?

2002-ben kerültem az iskolába. Előtte a budapesti ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskolában dolgoztam matematika szakos vezető tanáraként.

Ebben az évben a gimnázium igazgatója lett. Hogy fogadta a felkérést?

Örültem neki és szívesen vállaltam, azonban tartottam is tőle. Kétségek merültek fel bennem, hogy vajon alkalmas vagyok-e erre a feladatra, ezeket azonban sikerült eloszlatnom azzal, hogy a cél lényegében nem változik, hiszen igazgatóként is azt kell szem előtt tartanom, hogy mind az általános iskolai tanulóinkat, mind a gimnázium diákjait felkészítsük a továbbtanulásra. A 2004/2005-ös tanévtől igazgatóhelyettesként dolgoztam, ezért a feladat nem volt teljesen ismeretlen számomra.

Hogyan reagált a környezete a változásra?

A kollégáim és a családom mindenben támogattak, ami nagyon jólesett. Miután a megbízott igazgatói jogköröm lejárt, az ő biztatásukra nyújtottam be a pályázatomat, amely sikeresnek bizonyult: 2013. augusztus 16.-tól vagyok a Teleki Blanka Gimnázium igazgatója.

November 18.-án az iskola nyílt napot szervezett. Mit gondol? Sikeres volt?

Az elmúlt évekhez hasonlóan szerencsére most is nagyon sok érdeklődő látogatott el hozzánk, idén is megtelt a tornaterem! Nagy örömmel töltött el, hogy általában párosával érkeztek: a szülők és gyerekeik egyaránt aktívan részt vettek, kérdéseket tettek fel és ezáltal új információkkal gazdagodhattak. Persze a sikeresség leginkább a felvételi után derül ki. Az Arany János Tehetséggondozó Program iránt is rengetegen érdeklődtek, ez azonban egy teljesen más, időigényesebb szervezést igényel. Azoknak a diákoknak, akik ebbe az osztályba szeretnének jelentkezni, azoknak október 14-én külön tartottunk nyílt napot. Náluk a felvételi rendszere is más, hiszen pályázatot kell beadniuk. AJTP osztály Fejér megyében csak ebben a gimnáziumban működik.

Mik a tervei erre a tanévre nézve?

Ez az év most számomra főként arról szól, hogy az eddig megszokott biztonságos működést fenntartsam. Valamint ez az időszak jó képet adhat arról, hogy a megváltozott jogszabályoknak megfelelően mennyire sikerül az iskolát az új köznevelési struktúrába beágyazni. Szeretném értékes hagyományainkat megőrizni.

Milyen változtatások történnek idén?

Jelentős változásnak mondható a 9.C osztály profilváltása, mert veletek ellentétben ők már nem nyelvi, hanem reál irányultságú osztályként kezdték a középiskolát. Ez felfogható egy próbának, de bízunk az újítás sikerességében. A nevelőtestület, valamint a diákok javaslatait ezentúl is szívesen fogadjuk, hiszen ötleteikkel hozzájárulhatnak a diákélet színesítéséhez.

Mi a véleménye a diákjairól?

A diákjainkat fantasztikusan kreatívnak találom minden tekintetben, legyen szó, tanulásról, iskolai programról, vagy akár csínytevésről! Iskolánkba összesen kb. 1100 tanuló jár és szerencsére mindannyian különbözőek. Mindenki másban jó, és ez így van rendjén. Mi támogatjuk őket mindenben, és úgy gondolom, hogy ez a környezet jó táptalajt nyújt a kreativitásuk megéléséhez. Pedagógusként arra ösztönözzük őket, hogy legyenek nyitottak, vegyenek részt minél több programban és természetesen a tanulásban is jeleskedjenek!

Mindhárom gyermeke iskolánk tanulója. Szülőként mit gondol az intézményről?

Egyfajta sajátos kettősséget eredményez, ha az ember dolgozóként és szülőként is kapcsolatban áll egy iskolával. Apaként látom át igazán, milyen harcokat vívnak meg nap mint nap a diákok a siker érdekében. Iskolánk magas követelményrendszerű, szigorú napirendet, szisztematikus időbeosztást kíván. A pedagógusok következetesek, és ha kell, szigorúak is. Véleményem szerint csak annak az eredménynek van értéke, amely mögött komoly munka áll.

Közeleg a diákélet legnagyobb eseménye, a Telekis Napok. Mit gondol erről?

Valóban, most a Telekis Napok a legközelebbi esemény, amely egy jól bevált és várt program mind a diákok, mind a tanárok részéről. A mostani lebonyolítási rendszert még Horváth Gábor tanár úr honosította meg, akivel egyetemi hallgatóként is jó kapcsolatban álltam. Már akkor is szervezett különböző eseményeket, és sokszor én is segítettem ezekben. Így a Telekis Napok nem volt újdonság nekem, mikor idekerültem. Ilyenkor a tanulók kiélhetik kreativitásukat. Némelyik osztály olyan nagyot alkot, hogy még évek múlva is jókedvvel emlékszünk vissza rá. Ilyenkor jó látni a végzős osztályok intenzitását, hogy milyen szorgalmasan készülnek, és tőlük tanulhattok ti, 11.-esek is. A Telekis Napokon az elismert komoly pedagógusok is a legnagyobb bohóccá válnak a színpadon.

Mindig azt szoktam mondani, hogy a diákok hamarabb elfelejtik a Pitagorasz-tételt, mint a Telekis Napokat!

Mit gondol az iskolai sportéletről?

A sport az én életemben is fontos szerepet játszik és úgy gondolom, iskolánk is élen jár a sportban. A klasszikus sportágakon kívül új sportokban is jeleskedhetnek a diákok, ilyen például a floorball. A különböző labdajátékok még mindig a diákok kedvencei közé tartoznak. Örömmel fogadtam a mindennapos testnevelés bevezetését, hiszen a fejlődő szervezetnek szüksége van mozgásra. Emiatt mind a tanulóknak, mind a tanároknak át kell szervezni a mindennapjaikat, azonban bízunk benne, hogy mindez megtérül.

A pedagógusok életében is jelen van a sport?

Természetesen igen! A tanárok rendszeresen összejárnak kosárlabdázni, focizni. Éppen a napokban kaptunk egy szép kupát, amely a pedagógusok aktivitását is mutatja, hiszen a XII. AJTP Focitornán Kőszegen III. helyezést értek el iskolánk tanárai, amelyre nagyon büszkék lehetünk! Ez is bizonyítja, hogy játszani csak komolyan lehet.

Ilyés Ivett Bernadett 11.C

 

Telekis napok

2013. december 5-én hivatalosan is kezdetét vette a Székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola telekis napok rendezvénysorozata. A fergeteges programot a végzős osztályok kampánya előzte meg, akik az óraközi szünetekben zenével, tánccal, és különböző feladatokkal szórakoztattak minket. A színes kampánypólókba öltözött diáksereg egész nap lelkesen szurkolt a királyjelölteknek és bizony nem volt egyszerű dolgunk, amikor szavazni kellett. Csütörtök este a királyvideók vetítésére került sor. Ezeknél a videóknál mutatkozik meg igazán a végzős osztályok kreativitása, hiszen olyan mulatságos történeteket találnak ki, amelyekre évek múlva is mosolyogva emlékeznek vissza a telekisek. Ezután a királykortes következett, ahol a királyjelöltek összemérhették tudásukat, mi pedig egy kicsit jobban megismerhettük őket és választ kaptunk arra a kérdésre is, hogy az osztályuk miért éppen őket választotta erre a fontos feladatra. December 6-án reggel Szabó Gábor igazgató úr megnyitója után Horváth Gábor Emlékdíjak átadására került sor. Igazgató úr méltatta a díj alapításának okát, többek között azt, hogy a tanár úr nélkül a mostani lebonyolítási rendszer nem jöhetett volna létre. A délelőtt folyamán a Mindentudás Gimnáziumában érdekes és tanulságos előadásokat hallhattunk és mozgásszínházi bemutatót is láthatott a közönség. Ellátogattak hozzánk egykori telekisek, akik ma híres személyiségek, többek között: Hermann Róbert történész, aki az ellenség szemszögéből tárta fel 1848 történéseit, Kőrösi Zoltán író és Mészáros Péter filmrendező is. Az előadások szüneteiben a négy végzős osztály produkcióját nézhettük meg. A délutáni programok között szerepelt a Teleki hangja verseny, páros címlapfotózás, barkochba, osztályműsorok,  valamint udvari bolond választás, ahol az osztályok mókamesterei is megmérkőzhettek. Este a táncé volt a főszerep. A „Táncoló Talpak” nevezetű program keretein belül diákok és tanáraik közös tánccal örvendeztették meg a közönséget. Az osztályműsorok este sem maradhattak el, és ezután jött az, amire senki sem számított: a tanáraink közös meglepetés produkcióval készültek, amely nagyon színvonalas volt. Az est fénypontja persze a koronázás volt. A tornaterem zsúfolásig megtelt a kíváncsi diákokkal. A királyjelöltek hangos szurkolás közepette felvonultak a színpadra, majd nemsokára érkezett is a korona, ami az eredményhirdetés után végül a 12.A osztály jelöltjének, Norbinak a fejére került. Szombaton a zsűri egyenként értékelte az osztályműsorokat, majd további programok után a király mellé királynőt is választottunk. Az esti gálán a három legjobb osztályműsort, valamint a legszebb énekes produkciókat ismét megcsodálhattuk, s a rendezvénysorozatot tánccal zártuk. Tanárainknak és az iskola vezetésének köszönjük, hogy idén is lehetővé tették számunkra ezt a pár napot. Felejthetetlen élmény volt!

Ilyés Ivett Bernadett 11.C

 

Rendhagyó irodalomórával egybekötött színházlátogatás

„Minél nagyobb az akadály, annál dicsőségesebb a legyőzése.” -

mondta Moliére, akinek drámáit ma is élvezettel nézzük a színpadon. 2013. december 11-én a Székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola diákjai és tanárai a teátrum szervezésében rendhagyó irodalomórán vehettek részt a Vörösmarty Színházban. Dr. Matuz János művészeti intendáns köszöntött bennünket a színház kávézójában, majd Hargitai Iván, A fösvény című darab rendezője beszélgetett velünk az előadás előkészületeiről, a próbafolyamatról; egyáltalán: a színházi életről. Hargitai Ivántól megtudhattuk, mitől is lesz igazán jó egy színházi előadás, és mi teszi a diákok számára is élvezhetővé az 1600-as évekbeli darabot. Ezután a rendezővel közösen megnéztük a Vörösmarty Színház kiváló színészeinek előadásában A fösvény című darabot. Az előadás mindenkinek elnyerte a tetszését, hiszen a 21. századi rendezésnek köszönhetően közelebb kerülhettünk a szereplőkhöz, akik a manapság használt eszközökkel (mobiltelefon, laptop) érzékeltették az emberek közötti társadalmi különbségeket. A fösvény egy ma is létező embertípust állít a középpontba, és egy pénzorientált világba vezeti a nézőközönséget. A színészek rendkívüli átéléssel játszották el a történetet, amely ráébresztett minket arra, hogy a pénz önmagában nem jelenthet boldogságot.
Januárban „követő” találkozásra kerül sor a rendezővel, ahol közösen beszélhetjük meg a tapasztalatainkat, élményeinket. Az ilyen alkalmak nemcsak a közönség számára biztosítanak lehetőséget, hanem fontos visszajelzést adhatnak a színház és a rendező számára is.

Ilyés Ivett Bernadett 11.C

tehetseg.hu