A Márton napi szokások eredete
A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) látta meg a napvilágot. A római császár katonájaként szolgáló Márton adakozásáról volt híres, mindenét megosztotta a szegényekkel. Egy hideg téli estén nem volt már mit adnia, ezért odaadta a meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak.
Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Rövidesen kilépett a hadseregből, Galliában a falvak lakóinak térítését végezte. A legenda szerint Szent Márton nem akart püspök lenni, ezért a pápai követ elöl a libák óljába bújt, de azok hangos gágogásukkal elárulták, így kénytelen volt elfogadni a megbízást. Egészen haláláig püspökként is folytatta fontos hittérítő munkáját. 397. november 8-án halt meg Tours-ban, temetésére november 11-én került sor. Sírja felett kápolnát emeltek.
Német nyelvterületről terjedt el a lámpás felvonulás szokása, ahol a fáklyák vagy lámpások fénye Szent Márton jó cselekedeteit szimbolizálják, és világosságot hoznak minden igaz ember életébe. Ezt a szokást vették át Magyarországon is, amikor gyerekek járják az utcákat maguk készítette lámpásokkal és közben Márton-napi dalokat énekelnek.
Libát nem fogyasztanak mindenhol, de helyette libazsíros kenyeret és lilahagymát fogyasztanak a Márton-napi rendezvényeken.
