Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola
Határtalanul Erdély: Rákóczi és a Hunyadiak nyomában, 2022.06.27 – 07.02
10.b osztály 31 fő, 3 kisérőtanár
A program a pályázatnak megfelelően, két kisebb módosítással megvalósult. A módosítások az utazás előtt fel lettek töltve a pályázati felületre és el lettek fogadva. Nem sikerült kapcsolatot felvenni erdélyi iskolával, hiszen már ott is nyári szünet volt, illetve a Szent Anna tó helyett a tordai sóbányát, Brassó helyett Marosvásárhelyt kerestük fel.
A tanulmányi kirándulás elérte legfőbb célját. A tanulók a nagyszámú látnivalónak köszönhetően betekintést nyerhettek Magyarország határain túl élő magyarság mindennapi életébe, kultúrájába, hagyományaiba, nyelvjárásába. Az erdélyi magyarok életének megismerése, a kapcsolatteremtés a helyi magyarsággal az együvé tartozás érzését erősítette. Emellett a gyerekek szociális érzékenysége fejlődött és az osztályközösség formálása is lehetővé vált.
A megvalósult részletes program
Hétfő reggel 6:00 órakor még nagy energiákkal indultunk el Székesfehérvárról, átváltott lejeinkkel és fejenként egy zsugor vízzel a csomagtartóban. A buszban hangosan szólt a zene és általános jókedv uralkodott. Első megállónk Romániában Nagykároly volt. Hétfői munkaszünet lévén lévén, csak kívülről tekinthettük meg a Károlyi kastélyt, amelyet a XIX. században építettek át lovagi stílusban. Szatmárnémetiben a püspöki székesegyház megtekintése után szabadon fedezhettük fel a város főterét és nyújtoztathattuk ki elgémberedett végtagjainkat. Megtekintettük a Vécsey-házat, ahol a Rákóczi féle szabadságharc békeszerződését írták alá. Délután Nagybányára érkeztünk, ahol az Óvárost néztük meg a Szent István toronnyal, a harangok megkongatása után pedig tőlünk zengett az egész település. Továbbá láttuk az Erzsébet házat, melyet Hunyadi János építtetett. Estére Koltón szálltunk meg három különböző fogadócsaládnál.
A második nap reggelét a koltói Teleki-kastély meglátogatásával kezdtük. Ez különösen jelentőségteljes volt osztályunk számára, mivel iskolánk névadója, Teleki Blanka a közelben született, itt egy egész emlékszobát szenteltek neki. Ezek után utunkat Kolozsvár felé folytattuk. Kolozsváron a főtéren sétáltunk, ahol a Mátyás király szoborcsoport mellett a híres királyunk szülőházát is megtekinthettük. Megnéztük a Szent Mihály templomot és Farkas utcai református templomot is. Ezután Torda felé indultunk. A tordai sóbányában sétálva mindannyian meglepődtünk, amikor egy hatalmas földalatti szórakoztató helységben kötöttünk ki, akinek kedve volt óriáskerékbe is ülhetett, vagy akár csónakázhatott egy sós vizű tóban. Este Gernyeszegen szálltunk meg, ahol a késő esti érkezés miatt a Teleki kastélyt csak kívülről láthattuk.
Szerdán a marosvásárhelyi Kultúrpalota bejárásával kezdtük a napot, mely a szecesszió egyik jelentős építészeti példája. Szerencsénkre nem csak az üvegablakokban, hanem egy szinfonikus zenekar próbájában is gyönyörködhettünk. Segesváron felkaptattunk a Diáklépcsőn és megnéztük “Drakula” szülőházát, az óratornyot és a várhegyi evangélikus templomot. Fehéregyházán meglátogattuk a Petőfi Múzeumot és meghallgattuk a helyi idegenvezető szenvedélyes és részletes előadását. Utunkat Székelyudvarhely felé folytattuk, de közben megálltunk a bögözi freskóiról híres Árpád-kori református templomnál. A nap utolsó állomása a székelyudvarhelyi szoborpark volt, ahol feleleveníthettük az eddig tanultakat és újabb híres székely alakokról is tanulhattunk. Székelyszentléleki szállásunkon két éjszakát is eltöltöttünk.
A negyedik napot egy kis túrázással kezdtük. Nagy meglepetésünkre a Békás-szoros bejáratánál összetalálkoztunk egy másik székesfehérvári diákcsoporttal is, akik között sok ismerőst találtunk. Itt még csepergő esőben sétáltunk, de szerencsére mire a Gyilkos-tóhoz értünk kitisztult az ég is. Délután Csíkszeredán néztünk meg a Mikó várat, de előtte még megtekintettük Madéfalván a Székely Veszedelem emlékművét, aminek történetéről a héten már sokat hallottunk. A napot Frakaslakán fejeztük be, Tamási Áron síremlékének meglátogatásával. A szomszédos Székelyszentléleken aludtunk ismét.
Péntek reggel először Korondra érkeztünk, ahol megnéztük a kézműves vásárt, majd búcsút véve Székelyföldtől, utunkat a szász föld felé folytattuk. Nagyszebenben körbejártuk a várost, az evangélikus templomot és a várfalakat is megtekintve, akinek pedig kedve támadt hozzá vásárolhatott is a kis piacon. Gyulafehérváron meglátogattuk a Katolikus Székesegyházat és a régi várrendszert. Este Csernakeresztúron szálltunk meg, ahol a házigazdánk vacsora után kimerítően beavatott minket a bukovinai székelység történetébe.
Az utolsó napon mielőtt hazaindultunk volna megtekintettük a Hunyadiak sas fészkét, Vajdahunyad várát, ahol a hely szépsége mellett az élőzene is elvarázsolt minket. Déva várát sajnos csak a busz ablakából láttuk, de Aradon huzamosabb ideig is megálltunk, hogy megtekintsük a vértanúk emlékművét és a Szabadság szobrot. Szerencsére a határon is minden fennakadás nélkül átjutottunk, majd sokkal fáradtabban de örökre szóló emlékekkel gazdagodva tértünk haza.
Este 20:30-kor érkeztünk Székesfehérvárra.