Szlovéniai magyarok hagyományai

Pályázati azonosító: HAT-KP-1-2022/1-000020

Időpont: 2023. április 18-21.

Résztvevők: 7.b osztály és 6 fő intézményünk hetedikes osztályaiból, 3 kísérőtanár

A program a pályázatban vállaltaknak megfelelően a tervezett útvonalon sikeresen megvalósult. Meglátogattuk a szlovéniai magyarság fontosabb központjait, megismertük azokat a magyar történelmi személyeket, akik a felkeresett helyszíneken éltek vagy tevékenykedtek. A magyar népesség hagyományainak, életmódjának megismerése és a személyes találkozás lehetőséget adott diákjaink nemzettudatának erősítésére. A közösen megélt élmények segítségével és az esti csapatépítő programok révén az osztályközösség is sokat formálódott.

1) 2023. április 18.

Az első napon egy fárasztó út után Lendva látványosságait látogattuk meg, a város a szlovéniai magyarok központja. Először a várat néztük meg, ami eredetileg a Bánffy család tulajdonát képezte. Ezután átkerült az Eszterházy családhoz, akik I. Lipót, Habsburg uralkodó tiszteletére L alakban átépítették. Egy magyar nyelvű rövidfilm után több kiállítást is megtekintettünk, rengeteg érdekes, az Őrség néprajzához kapcsolódó eszközt láthattunk, pl. egy áram nélkül működő mosógépet, vagy a sajátos batikolt tojásokat. Nagyon érdekesnek tartottuk, hogy rengeteg minden ki volt írva magyarul, bár sejthettük volna, mivel Lendva a legnagyobb magyar lakta település. Sokat időztünk Zala György szobrász emlékszobájában, az idegenvezető külön felhívta figyelmünket az élethű ábrázolásokra és megtudhattuk azt is, hogyan készültek a bronz szobrok.

Ezt követően a Bánffy központban meghallgattuk Sós Mihály (Misi) előadását a helyi magyarság történelméről, szokásairól, életéről, a vegyes nyelvű iskolákról. Számunkra különösen érdekes az az információ, hogy a tanórák két nyelven folynak és a diákok választhatnak, hogy milyen nyelven válaszolnak a kérdésekre. Nekünk egy kicsit mulatságos volt, amikor előadónk a muravidéki magyar tájszólást mutatta be nekünk. Beszélt Hadik Mihály múmiájáról is, és a hozzá fűződő legendákról. Még elmondta azt is, hogy 2021-ben Szlovénia Guinness rekordot állított fel a világ legnagyobb bográcsával, (mint étel) ami 1805 kg-ot nyomott.

Megtekintettük a Szent Katalin templomot is, idegenvezetőnk Szent Katalin története mellett bemutatta a barokk templomot, majd egy főhajtásra megálltunk Szent István szobra előtt. Ezt követően megnéztünk egy zsinagógát kívülről, ami már galériaként funkcionál, és a vele szemben lévő, Makovecz Imre által tervezett kulturális központot. A lendvai programok lezárásaként fagyiztunk egyet a hidegben és az esőben.

A szállásunk felé utazva felkerestük a vendvidéki Belatincot, melyet több magyar arisztokrata (Bánffyak, Csákyak, Zichyek) család birtokolt. A Szent Lászlóról elnevezett barokk-neobarokk templom a Muravidék egyik legjelentősebb építménye, amely a Zichy család temetkezési helyéül is szolgált. A templom közelében áll a Zichy-vár, amelynek a középkorban védelmi szerepe lehetett, egykor vizesárok vette körül. A legenda szerint a várkastélyt és a templomot alagútrendszer kötötte össze. A vár hangulatos, bár erősen felújításra szorul.

A szálláson egy kis matek után megkaptuk szobáinkat, a lányoknak komoly küzdelmet kellett folytatni a katicákkal, a fiúknak pedig a focizás után a sáros ruhák-cipők elhelyezésével. A vacsora kellemes meglepetés volt, a kimerítő nap után nem maradtunk éhen. A napot hivatalosan társasjátékkal zártuk, de persze a takarodó után az élet fontos dolgairól szóló, hajnalig tartó diskurzus alakult ki a szobákban.

2) 2023. április 19.

Az első reggelink, valamint az előző naphoz képest rövidebb buszozás az un. hetési falvakon keresztül vezetett Dobronakra, ahol az első állomásunk egy orchidea farm volt. Vezetőnk elmesélte, hogy évi 2 millió orchideát nevelnek üvegházakban geotermikus energia felhasználásával. Megismerhettünk továbbá olyan egzotikus növényeket is, mint a tarkalevél, szarvasagancspáfrány és könnyező pálma. Vásárlási lehetőségünk is volt, az ott termesztett orchideák közül. A falu több magyar kézművesnek is otthont ad, mi a kosárfonás rejtelmeivel ismerkedhettünk meg.

A bántornyai templomban folytattuk az építészeti stílusokkal való ismerkedésünket. Anita, az idegenvezetőnk sokat mesélt Aquila Jánosról, aki a Szent László legendákat freskók formájában örökítette meg itt, ill. az Őrség magyar részén, Velemérben. Miután megtudtuk, hogyan készülnek a freskók, saját szemünkkel és közelről is megtapasztalhattuk őket. Különösen érdekes volt egy szűk átjárón átmenni a gótikus templomból a barokk részbe.

Egy rövid megálló erejéig Zsitkóc településen a Deák család egykori lakóházánál emlékeztünk meg a haza bölcséről, az épület napjainkban önkéntes tűzoltóságként működik.

A Hancsik tanyán újra megtapasztaltuk az ízes muravidéki kiejtést, a házigazda, Józsi sajátos humorát. Igazi magyar vendégszeretetben részesültünk, mesélt nekünk a fürjtartásról és megkóstolhattuk a fürj tojást különböző formáiban, például: nyersen, főzve, füstölve és ecetes lében.

A nap információkban gazdag része után egy rövid sétát is tettünk a Bakonaki-tó körül, Anita mesélt nekünk Szent Vidről és az energiapontokról. Már megszoktuk, hogy az eső akkor esik, amikor a buszt el kell hagynunk, ezért itt is esőben és hidegben fogyasztottuk el szokásos fagyinkat. Az édességet édességgel koronáztuk meg, Alsómarácon a Passero család csokimanufaktúráját látogattuk meg, ahol belevetettük magunkat a csokoládé készítés és kóstolás rejtelmeibe.

Vacsora után minden csoport előadta a kisorsolt Korda György slágerét, egy biztos, sok zenei tehetség tűnt fel a mi kis táncdalfesztiválunkon.

3) 2023. április 20.

Egy hosszabb utazás közben, amikor Ljubljana, a főváros felé tartottunk, az idegenvezetőnk mesélt pár dolgot Szlovéniáról és képeket is mutatott. Többek között a címeréről, arról, hogy rengeteg erdője és barlangja van, az elismeréseiről, a festett méhkaptárokról és még sok másról is. Érkezés után megtekintettük a várat, közben Anita elmesélte nekünk, hogy itt raboskodott első magyar miniszterelnökünk Batthyány Lajos gróf.

Megtekintettünk több hidat a Ljubljanica folyó felett. Sétáltunk a parton, megnéztük a Sárkányos hidat, melynek négy sarkán sárkány szobor áll, a Vargák hídját, valamint a Hármas-hidat, mely három hídból álló hídcsoport. Kettő híd gyalogos, egy pedig autós híd volt régebben. Újabb barokk templommal, a Szent Jakab templommal ismerkedtünk. A téren meghallgattuk a szlovének egyik híres költőjének, France Prešeren történetét. A szerelmes történetet nem végződött túl jól, a költő és a szerelme sohasem lehettek egy pár. Buszunkhoz sétálva nagy örömünkre sikerült elcsípnünk az órajátékot is. Újabb hosszú buszozás után tértünk vissza Muraközbe, ahol még két látnivaló várt bennünket. Idegenvezetőnk mesélt az őrségi haranglábakról, majd Göntérházán meg is néztünk egyet, közben is azt is megtapasztaltuk, hogy tényleg szoknyája van. Kapornakon házigazdánk, Erika várta a csapatot, röviden bemutatta nekünk a település büszkeségét, a tájházat. Több szobába, épületbe tértünk be, rengeteg fénykép, használati tárgy, bútor, eszköz mutatta be a korabeli parasztság életét. Többen felfigyeltünk és érdeklődéssel tanulmányoztuk azt a kimutatást, mely a heti étrendet mutatta be.

Utolsó esténken tanáraink egy rövid kvízzel összegezték az eddig hallottakat, ebben a Lendva csapat bizonyult a legtájékozottabbnak. Lehetőséget kaptunk még egy kis önfeledt bulizásra, ami szerintünk is vérszegényre sikerült.

4) 2023. április 21.

A kora reggeli bepakolás után elindultunk és egy kis várossal, Celjével ismerkedtünk. A Cillei család töri órákról már ismerős volt nekünk, ők voltak az urai ennek a térségnek. Maga a városka egy kis időutazás volt a középkorba. Ezt követően érkeztünk a Dráva folyó menti Ptuj településre, mely Szlovénia legrégebbi városa. Itt megnéztük egy újabb templomot és egy oszlopot, mely híres római kori emlék. Majd felsétáltunk egy magaslatra megnézni a várat, a tornyában volt egy bolt, ahol ajándéktárgyakat vásárolhattunk családunknak. Fentről nagyon szép volt a kilátás a városra és a Drávára. Sétálás közben egy utcazenész játékát hallgattuk, ami többünknek megtetszett. Volt, aki itt sem hagyta ki a fagyit, bár nem volt hideg és az eső sem esett.

A városnézés után visszaindultunk Székesfehérvárra. Az út alatt még gyönyörködtünk egyet a festői tájban, és a csapat is láthatóan jobban összeszokott, a hangulat kellemes volt egész úton.

A szerzők véleménye szerint a kirándulás nagyon érdekes, információban gazdag, de fárasztó volt. Szívesen gondolunk vissza magyar vendéglátóinkra, Misire, Józsira és Erikára, köszönjük a lehetőséget, hogy megismerhettük őket.