Jelenlegi hely

Séta 2004

A diákmunkák

Az egyetemisták és a főiskolások jelentős része vállal valamilyen munkát tanulmányai mellett. Sokan csak kiegészítő jövedelem szerzése céljából, másoknak azonban megélhetésükhöz szükséges az alkalmi munkákból keresett pénz.

A legnépszerűbb munkalehetőségek általában a képesítés nélkül végezhető irodai munkák, pl. borítékolás, adatrögzítés, papírrakosgatás. Az elérhető órabér függ a munka jellegétől, időtartamától, típusától és attól is, melyik diákszövetkezet kínálta a munkát. Ahhoz, hogy bárki munkát vállaljon, be kell lépni egy diákszövetkezetbe, mely alkalmi vagy rendszeres munkalehetőséget kínál diákoknak. A belépés személyesen történik, és az alábbi iratokra feltétlenül szükség lesz: személyi igazolvány, adókártya, nappali tagozatos iskolalátogatási igazolás. Minden diákszövetkezetnél van a munkavállalásnak alsó korhatára, általában 16-17 év, valamint fontos követelmény, hogy nappali tagozatos hallgatói jogviszonnyal kell rendelkezni. A beiratkozásnál szövetkezeti részjegyet kell vásárolni, ez általában 500-1000 Ft. Ezt a pénzt kilépéskor visszaadják. A dömpingszezon júliusban kezdődik, amikor az egyetemisták és főiskolások letették vizsgáikat. A tanév közben is dolgozók mellé ezekben a hetekben csatlakoznak azok, akik nyár végi üdülésre, tandíjra, vagy más egyébre gyűjtenek. A nyári munkavállalással sokan a szakmai gyakorlat megszerzését célozzák meg. Pénzszűkében is érdemes megválogatni a diákoknak, hogy kivel állnak szóba. Írásba foglalt szerződés híján az utóbbi években sokan csak a hosszú, forró és végigdolgozott évszak végén, az elszámoláskor döbbentek rá, hogy pénzzel nem, csak élettapasztalatokkal gazdagodtak.
A környék munkaügyi központjának friss jelentése szerint a nyár beköszönte húsz százalékos csökkenést eredményezett a regisztrált munkanélküliek számában. Érdemes mindenképp körülnézni, érdeklődni, hogy melyik cég, társaság, vállalkozás biztosít jobb feltételeket a munkavállaláshoz. Az elővigyázatosságra pedig télen-nyáron egyformán szükség van.

Horváth Flóra 9.A

 

Boszorkányok pedig vannak

Arthur Miller: „A salemi boszorkányok” című darabjából sokat megtudtunk létezésükről. A színmű egy XVII. századi faluba kalauzol minket, ahol néhány fiatal lányon furcsa viselkedést észlelnek a lakók. A boszorkányüldözések kora ez, így könnyen elhiszik a hirtelen elájuló, összevissza beszélő cselédekről, hogy az ördög szállta meg őket. Néhány furcsa véletlen után a lányok hamar rájönnek, hogy ha akarják, könnyen a saját hasznukra fordíthatják a helyzetet. Köztiszteletben álló embereket vádoltak meg azzal, hogy az ördög cimborái. Csak egy kis színjáték, egy kevés hazugság kellett ahhoz, hogy 20 ember a bitófán végezze és több mint 100 ember börtönbe kerüljön.  De hol van ilyenkor az igazságszolgáltatás?

A történet akkor döbbentett meg igazán, mikor kiderült, valós történelmi eseményen alapul. 1692-ben tényleg folytak ilyen boszorkányperek. Akit egyszer megvádoltak, arra a biztos nyomorúság, halál várt. Ha bűnösnek vallotta magát, börtönbe zárták, ha ártatlannak, felakasztották. Borzasztó lehetett nap, mint nap attól rettegni, holnap nem jönnek-e őérte is. Gyerekfejjel az ember azt hinné, a törvény szava szent és sérthetetlen, de később rájövünk, hogy a törvényeket is emberek alkotják, és tévedni emberi dolog.

Ezek után elgondolkozhatunk arról, hogy létezik-e valóságos igazságszolgáltatás, és az embernek van-e joga ehhez?

Békefi Réka 7.B

 

A SLIPKNOT készíti az új albumot!

Várhatóan 2004 május/június tájékán kerül a boltokba az új Slipknot lemez, amely jelenleg is készül Californiában Rick Rubin producerrel.
Vannak lágyabb témák a lemezen” – mondta Joey Jordison dobos. „Senkit nem akarok megrémíteni, de ez egy nagyon, nagyon sötét album. A dallamok egy olyan világba vezetnek el, ahol eddig még nem jártunk. A durva dolgokhoz mindig is értettünk, ez most is lejön, ez mindig ott lesz. De ezúttal egy másfajta extremitásig vittük a dolgot. Azt hiszem, nagyon sok embernek meglepetést fogunk okozni”.
Jordison hozzátette, hogy a hangzás változhat, de a látvány nem:
„Mindig maradnak a maszkok. Ez hozzátartozik a Slipknothoz. De a kosztüm egészen más lesz...ez egy egész más idő, egy teljesen új újjászületés, jön a Biblia...érdemes lesz várnotok”.

Gál Zoltán AJTP

 

A szingliség

Kik is valójában a szinglik? Szerintem először is tisztázzuk ezt a fogalmat. Igazán nincs pontos meghatározás rájuk. Azokat nevezik így, akik nem házasok, vagy nincs tartós élettársi kapcsolatuk, de ebbe a kategóriába tartoznak még a vénlányok, elváltak és az özvegyek is. Vannak olyanok, akik csak átmenetileg tartoznak ebbe a csoportba, de vannak, akik tartósan is vállalják szingliségüket. Valójában mindig is létezett ez a fogalom, csak nem mondták ki. Mindig is éltek egyedül nők, hiszen egyébként is többen vannak a világon. Mostanra annyi változás történt, hogy divattá vált szinglinek lenni.

A média csak tovább erősíti ezt különböző filmekkel, sorozatokkal és könyvekkel. Gondolok itt a külön szinglikről szóló Szex és New York című sorozatra, amely az egész világon hihetetlen népszerűségnek örvend, és ezt az életmódot reklámozza a nők számára. Természetesen itt van a Bridget Jones naplója is, amely nemcsak könyv formájában hódította meg a világot, hanem megfilmesítve is. Ezek azt sugallják, hogy a szingli nők menő állást töltenek be, vagy ennek eléréséért küzdenek, különböző divatmagazinokat olvasgatnak, állandóan fogyókúráznak, és mindig divatosan öltözködnek. Ezt az életformát reklámozzák a nagyobb cégek is, akik egyedülálló fiatalok számára kitalált termékeikkel bombázzák őket. Ha valaki meghallja azt a szót, hogy szingli, egyből egy csinos, mobilos nő, vagy egy sármos, gazdag férfi jut eszébe, aki állandóan dolgozik, esténként elit helyekre jár szórakozni és elégedett az életével.

A különböző felmérések azt mutatják, hogy valóban a felsőbb társadalmi réteg tagjaiból kerülnek ki, de nem teljesen boldogok. Hiszen igazán ők is csak egy dologra vágynak: az igazi társra, akivel boldogan élhetnek. A szinglik legnagyobb része is a tartós párkapcsolatok híve, csak nem tudják, hogy hogyan valósítsák meg. Barátaik, ismerőseik közben párra lelnek, míg számukra egyre kevesebb lehetőség kínálkozik. New Yorkban már léteznek külön szingli klubok, amik remek alkalmat nyújtanak az ismerkedésre. Manapság a független nők számára a házasság érzelmi kötődést jelent inkább, mint biztonságos vagyoni hátteret, hiszen ma már a nőket is elismerik az élet bármely területén, sikeres, jól fizető munkájuk lehet, ugyanúgy, mint a férfiaknak.

De kik mondják magukra, hogy szinglik? A nők pár évvel ezelőtt hazánkban még 25 éves koruk előtt férjhez mentek. Mára ez az időpont egyre inkább tolódik, mert a nők is továbbtanulnak, és először megteremtik saját életfeltételeiket. A 25-35 évesek „még nem házasként” emlegetik magukat. A nők számára a harmincas kor a legkritikusabb. Ekkor felmerül bennük, hogy talán örökre egyedül maradnak, és nem lehetnek anyák. Ez az évtized egyfajta átmenet az ideiglenes szingliségből az állandóba. A negyvenes éveikben járó egyedülálló nők már öntudatos szinglik. Egyes orvosi vélemények szerint ellentmondások figyelhetők meg a szinglik életében: egyfelől önellátó, magabiztos, független üzletasszonyok, másrészről azonban magánéletük miatt szomorúak, magányosak. Többségük nem úgy választja ezt az életformát, hanem tönkrement párkapcsolatai miatt kényszerül rá. Ez viszont akár depresszióhoz is vezethet náluk. A szinglik többsége szívesen változtatna helyzetén. Egy felmérés szerint számukra a kapcsolat legfontosabb eleme a hűség, önfeláldozás, önzetlenség és odaadás. Viszont mindössze 20%-uk szeretne hivatalossá tenni kapcsolatát.

Vajon a szinglik egyedül vállalhatnak-e gyereket? Napjainkban a terhes anyáktól is elvárják, hogy dolgozzanak. A gyerekekre később bébiszitterek vigyázhatnak, ebből viszont komolyabb problémák lehetnek. Az anya és gyermeke között nem alakul ki igazi kötődés, ami a gyermekeknél esetleg magatartási zavarokhoz is vezethet.

Lehet, hogy a szingliké a jövő? A hetvenes években még különcnek számítottak, mára azonban teljesen elfogadottá vált ez az életforma. Néhány számszerű adat: Nyugat-Európában majdnem minden harmadik 18-27 év közötti fiatal vallja magát egyedülállónak, de több mint fele csak átmeneti állapotnak tartja. Legtöbbjük azonban nem is akar változtatni rajta. A demográfusok szerint 2010-ben a 25-35 év közöttiek egyharmada lesz tudatosan szingli. Az előrejelzések szerint hét év múlva számuk Magyarországon is elérheti a másfélmilliót.

A véleményem: Én egyáltalán nem ítélem el ezt az életformát, valamilyen szinten még tetszik is. Bár én valószínűleg nem tudnám vállalni ezt az életstílust, mert az én vágyaim között is szerepel, hogy megtaláljam a páromat, és egyszer anya lehessek. Ugyanakkor szeretném, ha lenne egy sikeres, stabil állásom is, mert meg akarom teremteni azokat az életkörülményeket, melyek később hasznosak a boldog magánélethez.

Borsits Enikő 11.B

 

A Táncház világa

Székesfehérváron már nagyon sok olyan család él, akiket valamilyen kapcsolat összeköt az Alba Regia Táncegyesülettel.

Így a szülők, rokonok közvetlenül is tapasztalhatják, hogy milyen jó hatással van a gyermekekre ez az Egyesület. Itt a fiatalok nemcsak táncokat, énekeket, ritmusgyakorlatokat, népszokásokat sajátíthatnak el, hanem sok igaz barátra is lelhetnek, akikkel a Táncházon kívül is elválaszthatatlanok lesznek. Ezenkívül a tagok úgy érezhetik itt magukat, mintha egy második családra találtak volna. Mindenki ismer mindenkit, osztoznak egymás bánatában és örömében. A közös célok elérése, a kemény próbák igazi közösségeket kovácsolnak össze, ez az összetartás bárhol megállná helyét a világban. A táncosok már a pillantásokból megértik egymást és az oktató kívánságait.

Aki tagja lehet ennek az Egyesületnek, egy olyan ajándékot kap az élettől, amely nem mindennapos. Itt részesülhetnek akár óriási sikerekben is, és ezt csakis annak köszönhetik, hogy tehetségesek, és szívből adják elő a koreográfiákat. Miközben táncolnak, elfelejtik minden bánatukat, és teljesen szabadnak és boldognak érezhetik magukat.

Ez nagyon fontos ebben a rohanó világban, hogy léteznek még ilyen helyek, ahol az ember minden értékére ügyelnek, és lehetőségeket, támogatást és megértést biztosítanak a gyerekek részére.

Hegedüs Zsuzsanna 10.A

                                                                                                        

A tisztaság „bére”

Amikor valaki az iskolában munkálkodókat említi, eszünkbe jut a sok diák, az igazgató úr, a tanárok és a portás bácsi. De vajon kinek jutnak eszébe azok a kedves nénik, akik akkor kezdnek nyüzsögni az épület ódon falain belül, amikor a gimnazisták már mind a menzán, vagy otthon szürcsölgetik a levest? Igen, ők a takarító nénik. Bár kevéssé vesszük észre Őket, hiányukat annál inkább megsínylenénk. Gondoljunk csak az eldobált zsebkendőkre, kiborult, ragacsos üdítőitalra, vagy a téli hidegben összevizezett padlóra. Mit kezdenénk nélkülük egy iskolai buli, vagy ünnepség után? Szükségünk van rájuk, de mégsem becsüljük Őket eléggé. Sértő feliratokat találnak a padokon, a folyosón legtöbben levegőnek nézik őket, ritkán kapnak szép szavakat a diákoktól. S mégis végzik tovább a munkájukat kedvesen, lelkesen…

Befejezésül most hozzád szólok, Kedves Olvasó: Ha bokros teendőid között van egy kis időd, merengj el ezeken a köntösbe bújt, mosolygós néniken, akik Miattad és Érted végzik a munkájukat.

Bedő Viktória 9.A

 

A tökéletes élettér

,,Budapest koszos, büdös város, egyszerűen ellehetetleníti a normális, egészséges életet”-hangzik az általános vidéki vélemény a legtöbb őshonos fehérvári szájából.

,,Soha nem tudnék vidéken élni. Hatalmas csend, üresség, nincsen az utcákon semmi forgalom, semmi élet. Vidéken az ember megunja az életét”-vélekedik ilyesformán sok fővárosi.

Mi lehet mégis a megoldás, melyik a legemberközelibb élettér? Lehet, hogy a modern élet alapvetően megfelelőtlen az ember számára, így csak az jelenthet megoldást, ha minél inkább a kezdeteket keressük. Ha példának vesszük a fausi életet, ahol az emberek a természet közvetlen közelségében élnek autók és gyárak nélkül, természetes ételekkel táplálkozva és normális foglalkozásokat űzve.

Ha ez volna a tökéletes élet, akkor annak idején miért volt szükség azokra a fejlődésekre, amik a mai ember életviteléhez vezettek? Szükségesnek találták, tehát ez sem volt tökéletes.

Ha közelebbről nézzük, a pesti ember meg van elégedve az ottani, a vidéki az itteni körülményekkel, tehát mindenki a számára tökéletes élettérben a saját életét élheti.

Ódor Károly      

 

A volánosok még mindig a csúcson

Szombaton tartották az utánpótlás öttusázók számára a Magyar Kupa II. fordulóját. Az úszást Budapesten, a Komjádi uszodában rendezték, a futást pedig a II. Kerületi Szabadidő Központban. A fiatalok ismét rengeteg érmet hoztak haza: 11 arany, 5 ezüst és 5 bronzérem született.

Aranyosok:

Fehér Rebeka; a Mátyás Lilla, Felhoffer Kitti, Mózes Lilla csapat; Horváth Patrik, a Horváth, Kliss Krisztián, Szegvári Dániel, Slett Gergő összeállítás; a Kódai Tímea, Kódai, Schlauszky Csilla Tóbiás Ivett csapat; a Málits István, Demeter Gergő, Harangozó Bence, Bernáth Balázs összeállítás; Kovács Sarolta, a Kovács, Bakó Franciska, Nagy Zsófia csapat; Gauruder Krisztián,  Gauruder, Demeter Bence, Jeszenszki Donát , Fehér Balázs összeállítás.

Ezüstöt szereztek:

A Fehér Rebeka, Patkó Anna, Zics Adrienn csapat; Schlauszky Csilla; a Slett Emese, Lelkes Diána, Bánhegyi Amelitta összeállítás; Demeter Bence; a Prill Péter, Györkös Péter Bánhegyi Szabolcs, Kovács Norbert csapat.

Bronzérmesek:

A Baranyai Bence, Siklósi Gergely, Ladányi Norbert, Kockás Dániel csapat; Mátyás Lilla; Tóbiás Ivett; Málits István; valamint az Alekszejev Tamara, Vadász Dóra, Mess Krisztina összeállítás.

Ez nagyon szép teljesítmény, hiszen az utánpótlás egyik edzője, Szloboda József elmondása szerint erre a versenyre nem készültek, mert a hangsúlyt a következő megmérettetésre helyezik, amely egyike azon két versenynek, melyen a fiatalok biztosíthatják helyüket az Országos ELIT Bajnokságon, a legjobb 12 versenyén.

  • Nagyon meg vagyok elégedve a fiatalok teljesítményével. Az úszás jól sikerült, több versenyzünk már ebben a számban az élre került, futásban pedig dicséretes időket sikerült elérniük a gyerekeknek – mondta Komlódi Zsolt, az Alba Volán SC öttusa szakosztályának vezetőedzője.
  •  Sokat fejlődtek a versenyzők tavaly óta?
  •  Jól észrevehető a fejlődés az előző évadhoz képest. Az úszás az előző fordulóhoz képest egy kicsit gyengébben sikerült, de ez az 50 méteres medence hátrányának tudható be. Ha hazamegyek, tanulmányozom a jegyzőkönyvet, és majd következő edzésen külön – külön értékelem a gyerekekkel az eredményeket.
  •  És mik a terveitek erre az évre?
  •  Már régen volt serdülő Európa Bajnokságon válogatott utánpótlás versenyzőnk, ezért az elsődleges cél, hogy ifi ’ B ’ korosztályban (ez a legfiatalabb korosztály, melyben Európa Bajnokságon indulhatnak) is indulhasson válogatott volános fiú és lány.
  • Mondanál pár szót a felnőttek olimpiai felkészüléséről?
  • - Egyenlőre a kvalifikációs versenyek zajlanak, és mivel Vörös Zsuzsának már van kvótája, a legfontosabb, hogy Horváth Viktornak is sikerüljön szerezni. Még 3 versenyt rendeznek, melyen erre lehetősége nyílik: Pekingben, Budapesten és Moszkvában. A május 29.-ei moszkvai világbajnokság után kiderül, hogy kik utazhatnak Athénba. A versenyek után a világranglista alapján feltöltik a maradék helyeket, és ez alapján áll össze a 32 fős mezőny. Ezután következik a kemény nyári felkészülés júniusban, júliusban és augusztus elején, benne a tatai edzőtáborral.
  • Mit vársz az Olimpiától?
  • Először 2000-ben Sidneyben voltunk Zsuzsával az Olimpián, ahol a lovaglás 11. Ugrásáig volt remény a jó helyezés elérésére, de akkor a szerencse nem állt mellénk. Idén mindenképpen olimpiai éremért szeretnénk küzdeni, ezért igyekszünk nagyon keményen felkészülni, hogy a szerencsének minél kevesebb esélyt adjunk!

Kódai Veronika 10.A

 

A Zeneiskola sorsa

15 évvel ezelőtt a Hermann László Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola új helyre költözött: a Városháztér 3 szám alatt található gyönyörű épületbe. Az iskolát állami pénzből tartják ma is fent, így a Zeneiskola olyan, mint egy rabszolga: van az Önkormányzat, ami teljes befolyása alatt tartja az intézményt.

Pár évvel korábban már felmerült a kérdés, hogy az iskola épületét eladják, de akkortájt hamar félbe maradt a dolog. Most nemrég merült fel újra a kérdés, és bár az újságok és a televízió azt közli, hogy szó sincs ilyen kérdésről, mi, a Zeneiskola tanulói egyre gyakrabban kaptuk a felkéréseket, hogy gyűjtsünk aláírásokat, mert a helyzet súlyos. Ha az intézmény itt megszűnik, a tanulóknak különböző ál- talános iskolákba kell majd bejárni a hangszeres órákra. Ráadásul, minden tanszak más épületben kap helyet. Vajon megmarad-e így is a „Hermann László Zeneiskola” ? Tudják-e majd egy igazgatóval ve- zetni az intézményt?

Mi, tanulók a szülőkkel együtt 2004. április 5-én a Zeneiskola bejáratánál próbáltunk aláírást gyűjteni, mialatt a Zeneiskolában hangversenyek zajlottak. Az emberek egy jelentős része örömmel alá-írta a lapot, de voltak olyan személyek is bőven, akik bár oda hordják gyermekeiket a Zeneiskolába hal- lani sem akartak ilyesmiről, és állították, hogy mi csak rémhíreket terjesztünk. Felmerült bennünk a kérdés: vajon, ha megszűnik az iskola, ugyanolyan szívesen viszi az egyik gyermekét Kodály Zoltán Általános Iskolába zongoraórára, mialatt a másik gyerekének hegedűórája lenne a Tóparti Gimnázium-ban? Amíg a Zeneiskola egy helyen van ilyen problémák nincsenek. De később hiába áll oda az Önkormányzati Hivatal elé, hogy ez így neki nem tetszik, mert akkor már senkit sem fog érdekelni.

Pillanatnyilag több mint 500 aláírást gyűjtöttünk, de ez még kevés. Ha valakit szervesen érint a dolog, vagy csak egyszerűen szeretné továbbra is zeneiskolának látni az épületet, most még jelentkez- het az intézmény portáján.

Az általam gyűjtött aláírások 30%-a volt vidéki, a többi 70% székesfehérvári lakosoktól szár-mazott. A fehérváriaknak pedig 60%-a volt külvárosi ( Öreghegy, Maroshegy, Feketehegy ), 30%-a volt a Belvároshoz viszonylag közel élő polgáré és csak a 10% származott belvárosi lakostól.

Az adatok egyértelműen kimutatják, messze nem csak a közelben élők és fehérváriak érdeke, hogy itt álljon a Hermann László Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola!

2004. április 6., Lorászkó Balázs 7.A

 

AJTP a Telekiben

Nem, nem valamiféle titkos programról, esetleg kémhálózatról ejtem a szót. Sokkal inkább … maradjuk az előbbinél. Arany János Tehetséggondozó Program. A programban részt vevőkön és legközelebbi hozzátartozóikon kívül általában senki nincs tisztában eme életforma lényegével. Mert ez életforma, ó igen! A fiatalok mind piciny falvakból, apró iskolákból érkeztek, s kivétel nélkül kollégisták. Eme sajátosság (a kötelező kolesz) természetesen többeket zavar, bár lázadásra (még) nem került sor. A többiek belevetik magukat a telekis kollégisták életébe, mely főleg az AJTP-sekre jellemző. Vagyis: vasárnap éjjel tanulják a történelmet, délutánjaikat általában különórákon töltik, pl. önismeret, nyelvórák, zeneiskolában időznek, etc.

Felsőoktatási intézményekbe való felvételik eredményeiről sajnos (?) még nem tudok beszámolni, a program ugyanis mindössze három éve indult. Az AJTP-nek nem jósolnak nagy jövőt, mivel a hely szűk, a diákok pedig igen nagy teret foglalnak (főleg a lépcsőkön).

(A Program programfelelőse Gajda Péter tanár úr, aki hősiesen istápolja a fiatalokat.)

A diákok szerint a program alapötlete sziporkázó, a megvalósítással azonban többnyire problémák akadnak.

Prechel Dorka 9.D

 

Zenei ízlések

Mindenki más és más zenét szeret és ez rendben van így. Nem nagyon találni két olyan embert akinek teljesen ugyanazok az együttesek tetszenek. De azért találni ilyet nagyon ritkán. Mert van aki a ROCK-ot, RAP-et, vagy éppen diáknyelven az úgy nevezett „NYÁLAS ZENÉT” szereti. Valakinek a kedvence MARILYN MANSON vagy EMINEM vagy éppen a V-TECH. Száz szónak is egy a vége mindenki más zenét szeret.

A bent maradós hétvége

Én ugye bár kollégiumos vagyok. Most hétvégén volt a bent maradós hétvégénk. Szerintem nagyszerű kirándulás volt. Pénteken délutáni látogatásunk célja a BORY-VÁR volt. A szombati programunk sűrűbb volt. Reggel fél 9-kor indultunk Budapestre vonattal. Miután leszálltunk a vonatról elmentünk a TROPCARIUMBA ahol közel két órát töltöttünk. Szerintem nagyon jó volt nagyon sok szép állatot láttunk amit lehet, hogy a máskor nem ismertünk volna meg. Utána ebédelni mentünk. Ezt követte a NAGYTÉTÉNYI KASTÉLYMÚZEM látogatása. Itt egy idegen vezető segítségével körbe jártuk a múzeumot ahol sok szép régi bútordarabot láthattunk az ország minden tájáról. Ez után visszaindultunk Székesfehérvárra vonattal. Ezzel véget ért a kirándulásunk. Nekem nagyon tetszett.

Testvéri szeretet

Nekem három testvérem van és szeretem őket. Két öcsém és egy húgom van. Én vagyok a legidősebb. Mi nem szoktunk olyan sokat veszekedni már csak azért sem mert én csak hétvégén vagyok otthon. A legtöbbet a nagyobbik öcsémmel szoktam veszekedni. Mert sok mindenben nem értünk egyet. De ettől függetlenül őt is szeretem mint testvért. 

Rácz Zsuzsanna AJTP

 

Atlantisz- Történet egy elveszett birodalomról

Az első emlékek Platón, az ókori görög filozófus a Criatiast c. művéből származnak  A sok-sok adatból és ismeretbõl, melyek az elveszett civilizációra vonatkoznak, nem tudjuk, hogy csupán a képzelet szüleménye, vagy valóban létezett-e? A történet a filozófushoz Szolón (Kr. e. kb. 640-559) arkhóntól jutott el, aki görög törvényhozó volt, s Kr.e. 560-ban lebonyolított egyiptomi utazása során Szaisz papjaitól hallotta Atlantisz történetét, s mesélte el Platonnak azzal az információval együtt, hogy az Atlantiszt elpusztító katasztrófa idejét a feljegyzések Kr.e. 9560-ra teszik. Az adat tekervényes voltára való hivatkozással sokan már eleve elvetik megbízhatóságát, de ha Schliemann is így tett volna a Homérosz-mû kapcsán, akkor a mai napig sem tudnánk hol volt Trója!

E csodás birodalom virágzásának és bukásának története közel 2000 könyvet ihletett és megszámlálhatatlan évnyi kutatást ösztönzött. És bár több mint 40 helyszín merült fel e legendás utópia kapcsán, még arra sincs bizonyíték, hogy egyáltalán létezett…

Platón szerint Atlantisz egy óriási sziget volt, nagyobb, mint KisÁzsia és Líbia együttvéve. Héraklész oszlopain, tehát a Gibraltári-szoroson túl feküdt, egy kisebb szigetekből álló szigetvilág alatt. Kb. 9000 évvel Szolón előtt Atlantisz hatalmas királyság volt, fejlett civilizációval és ideális politikai berendezkedéssel. Amikor mohó és agresszív birodalommá vált, az istenek parancsára elöntötte a tenger…

Ha eltekintünk Platón kiegészítéseitől, pl. Atlantisz politikai berendezkedéséről, amelyet perzsa mintára képzelt el, a következő kép tárul elénk, létezett valaha egy hatalmas, fejlett civilizációval rendelkező sziget, amely, eltekintve néhány betájolatlan zátonytól az Atlanti-óceán mélyén, nyomtalanul eltűnt. Valóban ez történt ? Platón előtt egyetlen történetíró sem említi Atlantiszt, még a görög Hérodotosz (Kr. e. kb. 484-420) sem, aki pedig megkérdezte Szaisz papjait. Ha a sziget a valóságban is létezett volna, a papok biztosan elmondták volna történetét Hérodotosznak…

Atlantisz létezése nem tény, de nem is alaptalan mese. És nem Platón agyából pattant ki, ugyanis az egyiptomi Középbirodalom idejéből ránk maradt egy hasonló történetet tartalmazó tekercs. Egy papirusz, amely ma Szentpétervárott található, elbeszéli egy utazó történetét, aki a fáraó bányái felé tartott egy hajón, amikor a hatalmas hullámok ripityára törték a hajót, és rajta kívül mindenki vízbe fúlt. Ő egy gerendába kapaszkodva partra evickélt egy ismeretlen szigeten. Itt egy aranysárkány lakott, aki a barlangjába vitte a hajótöröttet, de egy ujjal sem bántotta. Elmesélte vendégének, hogy a sziget a gazdagság és boldogság földje, régen 75 elégedett sárkány népesítette be, akik közül csak ő egyedül maradt életben. Távollétében egyszer egy csillag pottyant a szigetre, és szénné égetett mindent. Megjósolta még azt is, hogy egy egyiptomi hajó hamarosan megmenti a hajótöröttet, de azt is hozzátette, hogy "soha többé nem láthatod majd e szigetet, mert a hullámok maguk alá temetik"…

Egy hasonló virágzó kultúra története megtalálható az indiai mondavilágban is, közelebbről a Mahábhárata című eposzban.

A középkori írók, akikhez arab közvetítéssel jutott el Atlantisz története a széles körben elterjedt mítosz alapján, valaha létezett virágzó és gazdag szigetnek hitték. A Fortunate Islesnek (Szerencsés-szigeteknek) nevezett földdarabok, a Hét Város szigete és Szent Brendan szigete, minden 14. és 15. századi térképen szerepeltek, és felfedező utak célpontjai voltak.

Sok régi térkép őrzi a térképészek elképzeléseit és számításait távoli vidékekről. Így a tudósok kétkedve fogadták Charles Hapgood amerikai történész kővetkeztetéseit, aki az 1960-as években a közékori navigációs térképeket tanulmányozta. A Kongresszusi Könyvtárban rábukkant egy 1531-ból származó térképre, amely Antarktisz partjait jégmentes szárazföldként tünteti fel. Egészen addig úgy tudták, hogy az óceáni hajózás csak Kr. e. 2000 körül kezdődött, és a tudomány mai állása szerint Antarktiszt 6000 éve jég borítja. Vajon előfordulhatott-e, hogy még azelőtt térképet készítsenek róla ? Hapgood több középkori térképet, ún. portolanót tanulmányozott át, melyek szerint az egyiptomiak előtt több ezer évvel létezett egy nagy tengeri civilizáció. Erről azt írja Hapgood A tengerek királyai-nak ősrégi térképei című művében, olyan nyomtalanul semmisült meg, hogy a számtalan tengerészgeneráció semmiféle nyomot nem talált, aminek alapján a helyét azonosíthatták volna a térképeken. Annak ellenére, hogy Hapgood nem állítja, hogy ez a civilizáció azonos volt Atlantisszal, sok egybeesés támasztja ezt alá…

Atlantisz elhelyezése az Atlanti óceánban, bár a nevük összecseng, sokkal nehezebb. Lehetséges, hogy amikor a főníciaiak körülhajózták Afrikát (kb. Kr.e. 600-ban) és megbizonyosodtak afelől, hogy milyen hatalmas kiterjedésű az Atlanti óceán, az Atlantiszról szóló legenda szerzői összekötötték a "régmúltat" a "messzi távollal"… Bármi volt is az ok, a kutatás mindenesetre tovább folyt. Héraklész oszlopain túl is.

Paul Schliemann 1912-ben bejelentette, hogy birtokában van néhány atlantiszi leletnek, úgy tűnt, ezzel bebizonyosodik a sziget valamikori létezése. A lelőhelyet ábrázoló, általa rajzolt térkép is nagyjából megfelelt a sziget elhelyezkedéséről és nagyságáról alkotott elképzeléseknek. A sötét ovális vonalak a fővárost jelzik, ahogy Platón is leírta… De Paul Schliemann felfedezéséről, melyet egy szenzációs cikk közölt a New York Americanben, kiderült, hogy hamis tényeken alapulnak, és más szerzők ötleteit vette át…

Az amerikai médium és gyógyító, Edgar Cayce (1877-1945) megjósolta, hogy Atlantisz feltámad, és újból virágzásnak indul. 1940 júniusában így jövendölt, "Atlantisz részei közül Poszeidia lesz az első a felemelkedésben. Nem kell rá sokáig várnunk, 1968-69-ben fog bekövetkezni!" A helyet is pontosan meghatásozta, a Bahamákat ! Igazán csodálatos egybeesés, hogy 1968-ban repülőgépek pilótái a Bahamáknál, Észak-Bimininél arra lettek figyelmesek, hogy a partok mentén épületek emelkednek ki a vízből… A búvárexpedíciók kiderítették, hogy a mederben kőépítmények húzódnak, amelyek hatalmas utakat, falakat, piramisokat, köröket formáznak. Amennyire a beszámolók alapján lehetséges volt, archeológusok feltételezik, hogy a "Bimini utak" emberi alkotások.Így magától kínálkozik a feltételezés, hogy Atlantiszt itt kell keresni. Sokáig a Bahamák másik oldalán lévő Sargasso-tengert gondolták az Atlantiszt rejtő tengerrésznek. De a víz alatti "utakat és falakat" évszázadokon keresztül bizonyítékként hozták fel az Európa atlanti vidékén "elsüllyedt város" létezésére. De ily módon minden, ami a tengerben emberkéz alkotta építményre emlékeztet, előbb vagy utóbb kapcsolatba kerül az "elsüllyedt város" elméletével. Platón Atlantiszról szóló meséje adta az első lökést, de a keresés az óta folyik és folytatódik...                                                                                                        

Bedő Viktória 9.A

 

Az elfogadott öltözködésről

Egyre több ember futkározik a fehérvári tavak körül, egyre több sétáló akasztja kutyáját vasárnap délután a póráz végére. Eljött a csodálatos tavasz. Legalábbis ezt reméljük.

Én, miközben merengő fapofával állok a buszmegállóban, észreveszem, hogy a látszat ellenére semmi sem jár a fejemben, semmire nem tudok gondolni. Legszívesebben fürdőruhára vetkőznék, és elropogtatnék egy Balaton szeletet. Bár ez valószínűleg igen nagy meglepődöttséget, esetleg szánalmat keltene, ezért nem is teszem.

Januárban is volt már hasonló időnk. Ha akkor valaki pólóban az utcára merészkedett, azt a kabátjukban főlő emberek kinevették. Tudták ők is jól, hogy melyikük öltözete praktikusabb, mégis bolondnak nézték. Vagy csak irigykedtek.

Általános dolog ugyanis irigykedni arra, aki jól érzi magát a bőrében, és nem arra figyel, hogy mi az elfogadott, hanem, hogy neki mi a jó.

Ódor Károly 9.C

 

Otthon

Belibbenek a szobába, majd orra bukom a küszöbben. három hét
távollét alatt sokat felejt az ember lánya- magyarázkodom szüleim
előtt. Mindannyian sejtjük az igazat. Bámulom a tv-t, nem látom benne
az értéket. Hiszem, hogy nem vagyok egyedül. Tudatomhoz kapok:
édesanyám simogatja hátam. megviselt a keze, a haja fakul már
(sikeres volt a hadjáratom, mely a „beszéljük le anyukát a lilába
átcsapó őszítősamponokról” címet viselte), szemei ráncain át csillognak,
ajka sarkában gyermeteg félmosoly. Fel sem tűnik neki, mit cselekszik
ösztönösen, szeretetből.
Borza Erzsébet 9.D

 

Boszorkánysággal kapcsolatos téveszmék

Manapság egyre inkább érdekli az embereket az ezoterika – boszorkányság. Néhány téveszmét szeretnék eloszlatni.

A Sátán szó egy vallási kitaláció és eredetileg a héber Ha- Satan szóból ered, ami ellenfelet jelent. Egy ógörög fordító keze nyomán változott diaboloszra azaz gonoszra.

A Seprűn repülő boszorkány hiedelme egy ártalmatlan rokoszenvmágia eltorzított eredménye.

A boszorkányüldözés 300 éven át tombolt hamis vádak alapján. Két dominikánius szerzetes Boszorkányok Pörölye című gyűlöletet keltő irata indította be, melynek kiadását a cenzorok nem hagyták jóvá, ezért aláhamisították és ennek eredményeként 120 nőt és férfit küldtek máglyára.

Nagy Anikó AJTP

 

Rohanás? Inkább SÉTÁLJUNK!

Feledékenyek vagyunk! Bizony mi fiatalabbak is, akikre általában ezt a jelzőt nem akasztanánk, pedig ez egyáltalán nem igaz. Rövid telekis pályafutásom alatt elhagyott cuccaimmal lassan ruháztatói céget is nyithatnék. Na, de miért hagyjuk el a dolgainkat? Lehet, hogy sietünk és nem figyelünk- elveszítjük odafigyelésünket. Mindenki siet valahová. De tényleg: HOVÁ? Bár ezt az egész felgyorsult életet ránk kényszerítik, de néha jó lenne kibújni alóla, hisz mennyivel kellemesebb lenne az élet, ha nem kellene mindig utána rohanni?

Nagy Anikó AJTP

 

MÁS SZEMMEL AVAGY CSEREDIÁKOK A TELEKIBEN

Iskolánkban már évek óta működik egy nemzetközi cserediák program, melynek résztvevőivel, Jaxen Solsenggel, Katharina Kunkellel és Tinna Rut Albertsdóttirral beszélgettünk.

Honnan érkeztetek Magyarországra?

Katharina:     Németországból

Jaxen:          Amerikából jöttem.

Tinna:           Én izlandi vagyok.

Miért pont a mi országunkat választottátok?

Tinna:             A nagymamám Magyarországon született, így fontosnak tartottam a magyar kultúra megismerését.

Katharina:       Először Finnországba szerettem volna menni, de ott nem volt hely, ezért újra átgondoltam a dolgot. Így esett a választásom erre a helyre. Nem bántam meg!

Mikor érkeztetek, hozzánk, és meddig maradtok?

Tinna:         Augusztusban jöttünk, és júliusban megyünk haza.

Hogy érzitek magatokat?

Katharina:       Nagyon jól! Azt hiszem ezt mindegyikünk nevében állíthatom.

Mi a különbség a Teleki és az otthoni iskolátok között?

Katharina:       Összehasonlíthatatlan. Például a történelem: nekünk gyakorlatilag csak német történelmet kell megtanulnunk, a többit csak felületesen. Na de itt! A méretek is különböznek… Az én iskolám legalább háromszor ekkora volt!

Hogy sikerült a beilleszkedés, nem okozott nehézséget a nyelv?

Katharina:       Bevallom, kicsit féltem, hogy senki nem fogja beszélni a nyelvemet. De szerencsére kellemesen kellett csalódnom: nagyon sokan értenek németül, és mindenki segítőkész. Kezdetben nem beszéltem magyarul, de az emberek nagyon nyitottak voltak, így könnyen be tudtam illeszkedni. Ma már a nyelv is jobban megy, de ha nem értek valamit, mindig akad olyan ember, aki elmagyarázza.

Jaxen:           Mindenki próbál segíteni, a magyarok igazán barátságosak.

A tanórákat mennyire sikerül megértenetek?

Tinna:           Általában tisztában vagyok az óra témájával, de szóról szóra persze nem tudom követni.

Milyen módon tartjátok a kapcsolatot a családotokkal, az otthon maradt barátokkal?

Tinna:           Kezdetben nem tudtam beszélni velük, mert az izlandi telefonomat itt nem tudtam használni. Nemrég azonban vettem egyet, így most már rendszeresen felhívom őket.

Jaxen:           Kéthetente szoktam velük beszélni mobiltelefonon. Érdekes volt, hogy itt van kártyás telefon, mert Amerikában csak előfizetés létezik.

Milyen szokások vannak az országotokban, amelyekkel itt nálunk nem találkoztatok?

Jaxen:         Mi minden évben megtartjuk Szent Patrik ünnepét. Ilyenkor mindenkinek zöld ruhát, vagy legalább ékszert kell viselnie.

Tinna:          Nálunk a Mikuláshoz fűződik más hagyomány, mint Magyarországon. Tizenhárom Mikulás van, akik december tizenkettedikétől naponta jönnek a hegyekből. A Mikulások anyukája pedig megeszi a rossz gyerekeket.

Katharina:     Németországban nagyrészt ugyanazok a szokások, mint itt. A különbség talán annyi, hogy nem tartjuk meg a névnapokat. Eddig nem is tudtam, hogy nekem van névnapom! És érdekes, hogy a magyarok mennyivel barátságosabbak és közvetlenebbek. Itt mindenki puszit ad, míg ha otthon ezt tenném, azt hinnék valami bajom van. Nálunk az emberek csak kezet fognak. Mennyivel kellemesebb lenne, ha Németországban is ez lenne a szokás!

Mi a legjobb Magyarországon?

Tinna:          A fogadott családom.

Jaxen:         Egyetértek!

Katherina:   Ez nehéz kérdés! De azt hiszem, az emberek.

Szeretnétek magyar nyelvvizsgát?

Katherina:     Igen, mindenképpen megpróbálom.

Jaxen:          Én is nagyon szeretném, ha sikerülne letennem. Ha minden igaz, akkor májusban meg is próbálom.

Köszönjük szépen, érezzétek továbbra is jól magatokat!                        

Vojtek Ildikó és Sipos Viktória 8.A

 

Van élet telefon nélkül?

Már sokszor felvetett, s elcsépelt a mit vinnénk magunkkal egy lakatlan szigetre kérdés modernebb változata: tudunk-e a technika vívmányai nélkül létezni.

Erre a kérdésre keresik a választ a TV-ben futó valóság show-k is. A játékosok csak egymás barátságára számíthatnak, hisz mobiljuktól, számítógépeiktől megfosztva a kinti világgal nem tarthatják a kapcsolataikat. És mi a céljuk? A túlélés, (no meg persze a hétköznapi emberek számára elképzelhetetlen nyeremény). De biztos, hogy ezt a létet túlélni kell, nem pedig megtanulni a modern technika nélkül is létezni?

Már megfosztva érezzük magunkat a mobilunk nélkül, a klausztrofóbia speciális vállfaja jelentkezik ekkor viselkedésünkön.

Ahhoz, hogy tehetetlennek érezzük magunkat nélkülük, hozzájárultak a telefonreklámok is, melyek folyton arra hívják fel a figyelmünket, hogy nem az számít, kinek milyen üzenetet küldünk, hanem hogy azt a legújabb készüléken tegyük meg. (Persze ezek olyan extrákkal vannak felszerelve, melynek hiánya sem okozna semmilyen fennakadást a mindennapi életünkben.)

De gondoljuk végig, vajon tényleg arra van a legnagyobb szükségünk, hogy csak 160 karakterbe sűrítve tudjuk meg barátaink legnagyobb problémáit, és hogy a szerelmes levelek helyett giccses képüzenetekkel árasszanak el minket!

Czibik Eszter 11.B

 

A Teleki Blanka Gimnázium ismét támogatni kívánja a fiatal, jó képességű alkotókat.

 "...Hogy látva lássanak..."(Ady Endre) címmel a Teleki Blanka Gimnázium diákíró-költő pályázatot írt ki, amelyen Fejér megye összes középiskolása(beleértve a 6-8 osztályos gimnáziumi osztályban tanulókat is),valamint a Teleki Blanka nevét viselő középiskolák tanulói egyaránt indulhatnak. Pályázni vers(max.10 mű) és próza(max. 3 mű) kategóriákban lehet, ezeket a műveket pedig szakmai zsűri fogja majd elbírálni. A díjazásra április 16-án 15 órakor kerül sor. Az első három helyezett –mindkét kategóriában-, könyvutalványban részesül. A pályaműveket a Teleki Blanka Gimnázium címére(8000 Székesfehérvár, Budai út 7.) lehet  küldeni és ugyanitt érdeklődni. Ezzel a pályázattal is szeretnék elősegíteni az ifjúság kibontakozását. A vállalkozó szellemű diákoknak azonban sietniük kell, ugyanis a beadási határidő március 22-ével lejár.

Asztalos Barbara 10.C

 

Jajj, már megint telepacáztad a lapot?! Mielőtt fénysebességgel összegyűrnéd, és csont nélkül hajítanád a kukába, olvasd el, hátha megmentheted vele a Világot. Ha nem akarsz ekkora babérokra törni, akkor is tudok Neked ajánlani valamit! Láss csodát, itt van előtted, és Neked a felhívás egy alkotói pályázatra, ha Fejér megyében tanuló(?) középiskolás vagy, vagy Te is egy Teleki Blanka nevét viselő iskolába jársz. „Hogy látva lássanak”- ez a Cím; vers (maximum 5-10 ihlet) és próza (maximum 3 mű)- ezek a Kategóriák. A postát ne kerülgesd sokáig, ugyanis a beadási határidő 2004. március 22-vel lejár. Egy szokásos borítékon, a szokásos helyre: Zseli Klára könyvtáros, Teleki Blanka Gimnázium, 8000 Székesfehérvár, Budai út 7. Ha lustábbnak tűnsz, pedig nem vagy az, akkor: @freemail.hu
Szorítunk Neked, Érted! (Még egy kis olaj a tűzre. A díjak! Mindkét kategóriában az első helyezett 10.000 Ft-os, a második 5.000 Ft-os és a harmadik 3.000 Ft-os könyvvásárlási utalvánnyal a farzsebében kiálthatja közzé sikerét. A díjakat április 16-án vehetitek át.)
Huh, ez is sikerült, de ha mégis kérdésed támad, akkor a kezelőorvosod helyett hívd ezt a számot: (22) 506-162, vagy 506-163; fax: (22) 506-472
Borza Erzsébet 9.D
 

Drogellenes délután

A József Attila Kollégium színháztermének falai között 2004. március 23.-án zajlott le a Fejér megyei Rendőrkapitányság által szervezett drogellenes délután, ami voltaképpen előadás és verseny is volt egyszerre. A verseny a tervek szerint délben kezdődött volna,de végülis még 10 perc előkészületi időt kaptak a versenyzők. Először,a megnyitó után, a székesfehérvári rendőrség egyik nyomozója tartott előadást a drogokról,amit kivetítőn is lehetett látni. Utána névtelen drogtesztet kellett kitölteniük a versenyzőknek (ez még nem volt a verseny része,mindössze arra szolgált, hogy fölmérje,hogy a mai fiatalok mennyire ismerik a drogokat). Ezután kb. negyed óra szünet következett, majd Párkányi András, a Szenvedélybetegek Anonim Szolgálatának vezetője tartott igen részletes előadást a szenvedélybetegségekről (és még sok egyébről). Ezt is egy kb. negyed órás szünet követte. Ezután egy filmnézés jött volna,de gikszerek merültek föl,ezért egy kb. 20-25 perces pizzaszünet ugrott be.Teli bendővel azonban már megnéztük a filmet,majd (és ez már a verseny része volt) 2 ,,kérdőív''-et töltöttünk ki: az egyiket Párkányi András előadásával, a másikat a filmmel kapcsolatban. Az a csapat,amelyik a legkevesebb hibával töltötte ki a 2 papírt, továbbjutott a megyei fordulóba, amely májusban lesz szintén itt, Fehérváron, a megye 6 településének legjobbjaival. Minden induló csapatnak-elvileg-alkotnia kellett egy plakátot. A zsűri által legjobbnak ítélt 3 mű készítői is továbbjutottak a megyei fordulóba. A végén a legjobbak pólókat kaptak, majd 16:30 körül vége lett a versenynek. Ám az alulmaradt csapatok tagjai sem tértek haza üres
kézzel: mindenki kapott egy jegyzetfüzetet,méghozzá nem is akármilyet...

Külvári Norbert AJTP

 

Egy egyetemi professzor kirablása

2004. március 18-án a hajnali órákban a budapesti Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar Anatómia Tanszékének vezetőjét, dr. Sótonyi Péter professzor úr szobáját kirabolták.

Reggel 7 óra körül az emeleten dolgozó takarítónő nyitvafelejtette a tanszékvezető irodájának ajtaját. Amikor a professzor úr megérkezett megdöbbenve tapasztalta, hogy egyik biztonsági szekrényének az ajtaját feltörték, és a benne található felszereléseket – digitális fényképezőgépet, projektort, laptopot és számítógép-alkatrészeket – tulajdonították el.

Az elkövető feltehetőleg egy hallgató, vagy egy beavatott dolgozó lehetett. A tettes tudta, hol tartja a professzor úr az ilyen berendezéseket, mert más szekrényt nem tört fel, és dr. Sótonyi Péter úr elmondása szerint ő abban a szekrényben szokta tartani a pénzét is. Az elkövető gyorsan cselekedett, mert az asztalon elhelyezett digitális videokamerát ott hagyta. A tettest nehéz lett volna előállítani, mert a készülékeket egyszerűen a táskájában is kivihette. Nincs megfigyelőkamera, a kapuőr pedig nem né- zett át minden érkezőt és távozót, hogy mit visz be és ki. Főleg, hogy az egyetem körül park is van, egy- szerűen ki lehetett adni a kerítésen az eltulajdonított készülékeket.

A rendőrség pedig csak a professzortól és a szekrényről vett ujjlenyomat mintát, így nem derült ki, hogy ki a tettes. A tulajdonosnak több millió forintos kárt okozott, nem is beszélve arról, hogy a pro- fesszor úr ezeknek az eszközöknek a segítségével szokott előadásokat tartani.

És ez a kár a mindennapos bűncselekményekhez képest csekélység, pedig az ilyen „ kisebb ” problémák is a tulajdonosnak felmérhetetlen gondokat jelentenek. Az elkövető az egész felszerelésért jó esetben megkapja a készülékek értékének tizedét. Ekkora „ nyereségért ” képesek a bűnözők kirabolni  becsületes  embereket.

Dr. Sótonyi Péter az ember, akiről érdemes lenne szobrot állítani az egyetemen. Ő egy kiváló oktató, Széchenyi díjas professzor, három nyelven tanít hallgatókat, több mint ötvenszer lett az év legjobb egyetemi oktatója, néhány évvel ezelőtt országos szinten elnyerte az Év Tanára díjat, valamint a köztár- sasági elnök kinevezte Mester Oktatónak.

2004. március 22., Lorászkó Balázs 7.A

 

Egy érdekes pálya

Csak múlt héten volt a nemzeti színháznap.  Szó esett híres színészeinkről, rendezőinkről; de egyvalamit hiányoltam. A színdarabok elengedhetetlen kelléke a zene, legtöbbször ez adja meg a darab karakterét. Erről nem sok szó esett. Ezért kerestem meg a Csitáry Emil Művészeti Műhelyt. Leiner Csilla tanárnő szívesen válaszolt kérdéseimre.

Mióta tanít?

- Tíz éve tanítok általános iskolában, és hét-nyolc éve ebben a művészeti iskolában.

Élvezi a munkáját?

- Igen, nagyon élvezem, mert ez egy olyan művészeti tantárgy, ami egy kicsit perifériára szorult az elmúlt években, és úgy gondolom, ha a mai ifjúságnak át tudunk adni a zene szeretetéből, akkor már tettünk valamit.

Mi volt az eddigi legfantasztikusabb élménye?

- Sok élményem volt, de az nagyon jól esik, amikor egy gyerek tizenéves korban azt mondja, tanár szeretne lenni, zeneirodalmat tanítani, azért, mert olyan dolgokat akar tovább adni, mint amilyeneket tőlem kapott… De talán a legfantasztikusabb az volt, mikor a haladó csoport egyik tagja irodalmi dolgozatában, a „Tökéletes közösség” címűben a zeneirodalom csoportról írt. Nekem az is csodálatos dolog, és munkám jutalma, ha egy tini nem az utcán vagy a tévé előtt gubbasztva tölti az idejét, hanem bejön az óráimra. Sokan, akik már nem is járnak zeneórákra, még mindig bejönnek zeneirodalomra…

Valóban jó itt a közösség?

-Igen, tapasztalhatóan az, hiszen itt nem csak a tananyaggal foglalkozunk; igyekszem a lelkiekre is hangsúlyt helyezni, és a gyerekek tudják, hogy velem bármit megbeszélhetnek… Remek ez a  csapat, és gyakran összejönnek órákon kívül  is…

Volt már olyan feladata, amivel nehezen tudott megbirkózni?

- Persze, azt hiszem, mindenki kapott már vagy kapni fog nehéz elintéznivalókat, de sikerült végül elvégezni… gyerekekkel kapcsolatos volt, így igyekeztem, és sikerült megoldanom… Talán olyan típus vagyok, aki mindent megcsinál, és mindent túlél, mindig talpra áll… igyekszem mindenből a legtöbbet, legjobbat kihozni…

Úgy hallottam, jelenleg egy könyvön dolgozik…

- Igen, egy pályázaton nyertem ösztöndíjat, jelenleg a második köteten dolgozom. Kifejezetten zeneiskolai célokra készül, négy kötetes tankönyv lesz. Lassan haladok vele, hiszen aktívan tanítok osztályfőnökként és zeneirodalom-tanárnőként, de nem bánom, hiszen így gyakorlatban is láthatom, mi jó, mit kell kijavítani…

Sok sikert hozzá! Köszönöm, hogy vállalta a riportot.

Dér Virág Borbála 9.C

 

Egy perc örökkévalóság

Reggelente az utcák tele vannak az iskolába, munkahelyre siető emberekkel. Színes kavalkád ez, amelyben mindig van egy biztos pont: az óra. Ez a kis időmérő-szerkezet ott áll a Prohászka út és a Budai út sarkán. Mindenki vet rá egy futó pillantást, a szemfülesebbek még egyszer ráemelik a tekintetüket, majd egy gondolat cikázik végig rajtuk: ”Nem működik.” Ha iskolába sietek és hideg van, önkéntelenül az órára nézek(a hőmérsékletet kutatva), ám amikor rájövök, hogy ott lehetetlen számok sorakoznak, bosszankodva megyek tovább. Lehet, hogy ez csak engem zavar?                                                                                                     

Asztalos Barbara 10.C

 

Egy perc

-Írj, amiről akarsz! - mondja a tanár.

A diák körbenéz, gondolkodik és belekezd. Írása témája lehet bármi- ezt ő is tudja. Az elején még sűrűn megáll az írásban, fel-felpillant, gyakran körbenéz…

Lassan folyamatossá válik az írása is és csak a végén néz fel, megnézi az óráját, még van ideje, átolvassa.

A téma: az embernek az jut először eszébe ami nem rég történt, bár ezt gyakran nem tartja elég fontosnak, így ír arról amit a tanár szerinte elvár tőle. De lehet, hogy csak ír téma nélkül, ahogyan én is most.

Gulyás Renáta AJTP

 

„Elolvastad a kötelező olvasmányt?”

„Olvasni jó”, ahogy szokták mondani. Na de mit? Míg a 15-16. században csak vallásos tárgyú könyveket olvastak az emberek, a Ma kedvelt témái: a szerelem, a barátság, a politika, a tudományok, a titokzatos természet és persze az űrkutatás. Az ember a sok különböző izgalmas könyv közül azt sem tudja, melyiket válassza. Tudósok állítják, hogy napi 2-3órányi olvasás elegendő ahhoz, hogy egy stresszes nap fáradalmait kipihenjük. És persze az sem utolsó szempont, hogy a szépirodalmi alkotások olvasása során művelődhetünk is. Na de mi a helyzet a diákokra nehezedő kötelező olvasmányokkal?

Vajon azok tényleg megterhelők, ahogyan ők mondják? Avagy mégsem?

Felmérést végeztem általános- és középiskolai diákok között. Az általános iskola 6-7. osztályosai közül 67%-uk elolvasta, ebből 31% fiú és 69% lány. A válaszadók „csak” 33%-a  nem foglalkozott ezekkel a könyvekkel, amiből 88% fiú és 12% lány. A diákok többsége úgy indokolta válaszát, ha olvasta: „ mert kötelező volt”, vagy „ mert nem szeretnék egyest kapni belőle”. A középiskolásoknál magasabb a kötelezőt olvasók száma: 75%, de a nemek közti különbség itt is látszik: 87% lány, ezzel szemben mindössze 13% fiú. Akik nem olvasták ezeket a műveket, azoknak vagy kevés idejük volt (?) vagy saját bevallásuk szerint lusták erre. Tehát ma már csak akkor veszünk kezünkbe könyvet, ha azt kötelezővé írják elő vagy mert félünk a büntetéstől? Ápoljuk nyelvünket, ne hagyjuk elkallódni, mert ez tesz minket azzá aki vagyunk: nagy múltú erős nemzet.

Kölcseyt idézve zárom soraimat: „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! Mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog.”

Peszeki Zsóka 10.C

 

„Ereimben vér helyett fa folyik…”

Ahogy kiállításainak címe is mutatja – „Fa folyik az ereimben” – Irházy László fafaragó és esztergályos életének meghatározó része a fa iránti tisztelete és szeretete. E fantasztikus anyag végigkísérte egész életét. Asztalos dinasztia sarja; már édesapja és nagyapja is ezzel a meserséggel kereste a kenyerét.

„Gyerekkoromban szegény emberek laktak a környékünkön. Nagyapa már hetvennégy éves volt, amikor hoztak neki egy halom nyúlketrecet: csinálna belőle konyhaszekrényt. A hulladékból kézi munkával olyan festett kredencet állított elő, hogy a megrendelők megcsókolták a kezét.” 

Kalandos gyermekkorát a Veszprém megyei Fűzfőgyártelepen töltötte két lánytestvérrel a család legkisebb gyermekeként. Tizennégy évesen nyakába vette a világot, és disszidált az országból. „Vitt a kalandvágy, sodort az ötvenhatos disszidensek tömege. Elvesztegetett évek voltak, semmittevésben telt a fiatalságom. Igaz, sok mindent láttam, tapasztaltam, megtanultam németül, franciául, valamennyire hollandul.” Összesen négy évig élt Nyugat-Európában, Ausztriában, az NSZK-ban és Belgiumban.

Ezt követően 1988-ban hagyta el hosszabb időre az országot: Családjával és néhány bőröndnyi holmival a kezében Ausztriában telepedett le.

1997-ben házat vett a  Győr-Moson-Sopron megyei Bezenyén, s azóta is itt él feleségével.

Kalandos életútja során sok mindent kipróbált: Végzettségét tekintve textiltechnikus, dolgozott MÁV-rendészként, próbálkozott szőnyegszövéssel, fotózással, festészettel, de végül életútja a fában teljesedett ki.

A fafaragással 25-30 éve kezdett el komolyan foglalkozni, bár nem ez az eredeti foglalkozása. Kisebbik fia asztalosnak tanult. „Mondtam neki: Úgy tanulj fiam, hogy én meg tőled tanulhassam el az asztalosszakmát. Mert a világ legszebb foglalatossága a fával bánni.”

Legszívesebben gyümölcsfával dolgozik.

„A család, a nők tisztelője vagyok. Ez látható munkáimon is: szeretem, ha beszélnek helyettem a faragványaim. Szívesen örökítek meg állatokat is.”

A hangulatos kis bezenyei lakás egyik szobája csak faragványival van tele. Találhatók itt díszes polcok, gazdagon faragott dísztárgyak, ízléses bútorok, és még sorolhatnám.

Itt alkot az élet egy partot ért tengerésze, aki az élet viharai után meglelte igazi otthonát.

S bár mindent egyedül hozott létre, ahogy Ő mondja: „Amit szereztem, a magam erejéből szereztem, én egy kalapácsot nem kaptam ajándékba.”, mégis megalkotott egy fából épült, csodás világot.

Bedő Viktória  9.A

 

Évfordulónaptár

IV.8.:     144 éve e napon hunyt el gróf Széchenyi István katona, politikus, a „legnagyobb magyar”. Apja gróf Széchenyi Ferenc volt, anyai ágon pedig a Festeticsekhez tartozott. A reformkor egyik legjelentősebb politikusa volt. Intézkedések sora fűződik nevéhez. A döblingi elmegyógyintézetben öngyilkos lett. Képe ott díszeleg az 5000 Ft-oson.

IV.11.:   104 éve ekkor született Márai Sándor költő, próza- és drámaíró Kassán. 1945-ben emigrált Magyarországról. San Diegóban 1989-ben öngyilkos lett. Ismertebb művei A delfin visszanézett (versek), A kassai polgárok (dráma), Egy polgár vallomásai (regény) Füveskönyv (esszékötet).

IV.11.: 99 éve ekkor született József Attila költő, prózaíró, műfordító. 1935-ben kis-, majd 1938-ban posztumusz nagy Baumgarten-díjat kapott, sőt 1948-ban még Kossuth-díjjal is kitüntették. Ismertebb verseskötetei: A szépség koldusai, Medvetánc, Nagyon fáj. 2 híresebb prózája a Csoszogi, az öreg suszter és a Curoiculum vitae. Születése napján tartatik a költészet napja Magyarországon.

IV. 12.: 43 éve e napon hunyt el Sarkadi Imre író. Leghíresebb munkája Az elveszett paradicsom című dráma.

IV. 14.: 155 éve e napon fosztották meg a „hitszegő Habsburg-Lotharingiai házat Isten és a világ előtt a magyar tróntól és választották meg Kossuth Lajost kormányzó-elnöknek a debreceni Református Nagytemplomban. Ez a helyzet csak VIII.9.-éig  állt fönn.

IV.14.: 139 éve ekkor lőtte le John Booth színész Abraham Lincoln amerikai elnököt, az amerikai polgárháború győztesét.

Külvári Norbert AJTP

 

Felhívás

Rendkívüli pályázatról szereztem minap tudomást, mely a középiskolákban angol nyelvet tanító magyar nemzetiségű egyetemi végzettségű tanárokat érinti.

A tanfolyam keretein belül a szerencsés pályázók egy 1 hónapos nyári módszertani képzésben vetetnek részt, az angliai Teignmouthban Devon megye egy kis tengerparti városkájában. A cél. Az angol kultúra tökéletesebb megismerése, és az angolok hétköznapjainak átélése. Hiszen a júliustól- augusztusig terjedő időszakot angol családok otthonában tölthetik a pedagógusok.

A program érdekessége a rendhagyó irodalomórák, melyeket még a diákok is megirigyelnének. Egy adott művet mind írott, mind képernyőre álmodott változatban elemeznek, s a hozzájuk kapcsolódó helyszíneket felkeresik. Így rengeteg utazás például Oxfordba vagy Londonba, teszi színesebbé az amúgy sem szürke 4 hetet.

A program fő támogatója az Endres György által létrehozott Endres alapítvány minden költséget magára vállal, az oktatás, repülőjegy, szállás-ellátás tehát teljesen ingyenes.

A feltételek: Minimum 3 éves munkaviszony egy elismert középiskolában, valamint egy esszé kidolgozása megadott téma alapján. A dolgozatokat Londonban bírálják el, majd a legjobb jelentkezőket meghívják a Budapesten megrendezésre kerülő szóbeli fordulójára. A nevezést csupán a 40. életévüket be nem töltött tanároktól fogadják el. Az esszé és a jelentkezés beküldésének határideje: 2004. április 15.

Az angol szakos pedagógusok nevében is köszönet illeti Enyedi Emese tanárnőt, aki saját fantasztikus tapasztalatából kiindulva informált erről a remek lehetőségről.

Mindazoknak, akiknek felkeltették az érdeklődését a fentebb olvasottak, és éreznek magukban annyi tehetséget és elszántságot, hogy belevágjanak, részletesebb tájékoztatás:  www.endresfoundation.org

A vezető Tárcy Árpád e-mail címe: < atarcy@btopenworld.com>

Ezenkívül Enyedi Emese tanárnő / Teleki Blanka Gimnázium / is szívesen ad felvilágosítást saját élményei alapján.

Sok sikert kívánok!

Szerencsés Rita 9.C

           

FELVÉTEL INDUL!

Avagy hogyan lehetek középiskolás?

A Teleki Blanka Gimnázium hirdetőtáblái előtt mostanában nagy a nyüzsgés. Szülők és gyerekek egyaránt látogatják az almamátert. 

Miért van ez? - tettem fel a kérdést Sipos Imrének, a gimnázium igazgatójának.

Véget ért az általános felvételi eljárás, így az intézménybe jelentkező tanulók felvételi eredménye alapján elkészült tagozatonkénti ideiglenes felvételi listákat kifüggesztettük. Ezek megtekintése okozza a nagy érdeklődést.

Miért ideiglenes ez a lista?

A tanulók több intézmény több tagozatára is jelentkezhetnek, amelyek között rangsort állíthatnak föl.  Az elkészült felvételi sorrendek ismeretében a diákok szüleikkel egyeztetve március 18-áig változtathatnak ezen a sorrenden, így a jelenlegi lista csak az eredményeket tükrözi, nem pedig a felvettek névsorát.

Mikor tudhatják meg a felvételizők, hogy hol folytathatják tanulmányaikat?

Az iskolák felvételi rangsorát és a tanulók által megadott intézményi rangsort egy országos számítástechnikai központ veti össze. Ez természetesen több időt vesz igénybe, így a felvételiző tanulók 2004. április 28-án kapják meg kiértesítésüket.

Mi történik akkor, ha valakit nem vesznek fel?

Az írásbeli kiértesítést követően a szülők fellebbezést nyújthatnak be, de reméljük minél több általános iskolás diák nyer felvételt az általa első helyen választott intézménybe.

Sipos Viktória

 

Gondolatok a könyvekről

Milyen szerencse, hogy még ebben a borzasztóan mélyen a föld alá süllyedő világban is lebegteti szárnyait a költészet múzsája- méghozzá elég sikeresen! Jól példázza ezt a magyar kultúra napján Székesfehérváron tartott Csoóri Sándor- est, amelyen a résztvevők betöltöttek szinte minden helyet. Persze, mint mindenhez, ehhez is (legalább) 2 emberre van szükség: az alkotó(k)ra és a befogadó(k)ra. Örülök, hogy ebben a mai világban is sok az alkotó, és az olvasók se fogynak el teljesen. Köszönöm mindnyájuknak munkájukat, és azt mondom Önöknek kis kiegészítéssel, amit ott Csoórinak is: adjon még sok ilyen embert Magyarország- és persze a világ!

Külvári Norbert AJTP
 

Merengő- Harry Potter után szabadon

Az igen nagy népszerűségnek örvendő Harry Potter 4. és 5. kötetében olvashattunk arról, hogy a varázsvilág hogyan emlékszik vissza egy-egy kedves, vagy éppen egy meghatározó emlékre. A varázslók egy megbabonázott tálba gyűjtötték össze gondolataikat.

A valóságban ezt bárki utánuk csinálhatja egy toll, és egy füzet segítségével.

Én harmadikas kisiskolás korom óta írok naplót. Először csak hirtelen felindulásból vettem elő egy eredetileg emlékkönyvnek szánt füzetet, és pár sorba leírtam, hogy miért is vagyok éppen haragos. Nagyon örülök, hogy akkor, 1998-ban nem találtam más eszközt indulataim levezetésére.

Kezdetben csak havonta írtam egy-két hülyeséget a Naplómba, aztán az a kicsi füzetecske szép lassan betelt. Három év alatt sokat változott az ide lejegyzett memoárok tartalma. Még eleinte a táborok jó hangulatáról, és az osztálytársaimról szólt a legtöbb feljegyzés, a vége felé már természetesen a srácokról is említést tettem. Majd még egy spirál füzet betelt, és most is éppen fogyóban van egy.

Nagyon jó érzés visszaolvasni egy-egy emléket. Olyan érzése van az embernek, mintha megállt volna az idő, és külső szemlélőként jelen lenne az eseménynél.

Nagyon jó barátságba kerültem a Naplómmal. Ő az, aki mindig meghallgat, nem néz idiótának a hülyeségeim miatt, és ha szükségem van Rá, mindig kéznél van. Soha nem fáradt, soha nem panaszkodik, soha nem felejt. A Napló a fontos gondolkodásbeli változások, a nagy érzelmek, és nagy csalódások otthona.

Fontosnak tartom, hogy minél több ember vezessen naplót. Egy nyugis délutánon, egy bögre teával a kezedben benyomod a kedvenc cd-et,  előveszed féltve-féltett gondolataidat és papírra veted őket. Higgyétek el, nincs ennél jobb délutáni meditáció.

Gigler Dóra 9.A

 

Határon innen, határon túl

1848. március 15. Mindannyiunk számára ismerős ez a dátum, mert sokat jelent a történelmünkben. Azóta, hogy végetért a forradalom országszerte megünnepeljük ezt az évfordulót, de mivel nemcsak az országban élnek magyarok, így a határ másik oldalán is ugyanúgy ünnepelnek. Néha vannak olyan kivételes alkalmak, amikor megtekinthetünk sőt, részt is vehetünk az ilyen határon túli megemlékezéseken. Egy ehhez hasonló alkalommal kerültem ki én és néhány osztálytársam Szlovákiába, Komárnoba. Három napot töltöttünk a túloldalon, ahol sok szeretettel és készségesen várt minket a Selye János Gimnázium igazgatója és a városon kívül található kollégiuma, de egy kiszámíthatatlan baki miatt, - sajnos nagy szerencsére (?) önmagunknak kellett tájékozódnunk a városban. Igaz a szállásunk megvolt, de a többit nekünk kellett elintézni. Nem akarok nagyképűnek látszani, de elég ügyes csapatot alkottunk főleg osztályfőnökünk és egyik fiú osztálytársunknak köszönhetően. Az ott elidőzött hosszú hétvége alatt megismertük Komárno belvárosát, jókat nevettünk és ebédeltünk, majd az utolsó nap szavalóversenyen és két megemlékezésen vettünk részt. Mindhárom eseményt dicsőség követte, mert a szavalóversenyt az osztály egyik fiútagja, Török Zoltán megnyerte, a két ünnepséget és a koszorúzásokat pedig fáradtan, de fegyelmezetten kiálltuk. Most így utólag levonva a konzekvenciát igenis jó volt ez a kirándulás, annak ellenére, hogy egyáltalán nem lelkesedtünk iránta, de végül aki elment az szerintem egy életre való szép emléket őrizget magában.

Kovács Helga 9.D

 

Időjárásjelentés - avagy forrónyomon fűtésügyben

Az időszámításunk szerinti múlthét kedden és szerdán (hát igen, a töri órák átka) NEM VOLT TELJES MÉRTÉKŰ FŰTÉS ISKOLÁNKBAN!

Nem elég, hogy végig kellett ülni a szokásos unalmas órákat, 45 percenként magunkról jégcsapokat letöredezve fel kellett állni a székünkből óriási erőfeszítések árán.

Felmerül a kérdés, hogy miért voltunk MI 2 napra ezekre a „szörnyűséges körülményekre” kárhoztatva?

Nagy nehezen sikerült rátalálni a Fűtőtestek Egereinek Legfőbb Főnökére, aki végül mindent kipakolt:

„-Igazán sajnálom, hogy a mi problémáink miatt ilyen hideget viseltek el az iskola diákjai. Tényleg mindent megpróbáltam, hogy-ahogy eddig minden hétköznap-alattvalóim az ősi meleget teremtő varázslatot elvégezzék, de sajnos lázadást tört ki. Az egértömegeket Spartacus Farcinkus vezette, aki kevesebb adót és több fizetést követelt a farkszolgáknak. Szerencsére mára sikerült levernie a felkelést hűséges izompacsirtáimnak… Mégegyszer elnézést kérek népem nevében az iskolától!”

Az interjú után pár nappal az igazgató urat is sikerült elérni, aki lerántotta a leplet az valóságról:

„-Egyszerű a történet: 2 napig-az iskola 2 kazánjából- csak az egyik működött. A diákok természetesen azért teljesen elviselhető hőmérsékleten voltak, legfeljebb most nem érezték magukat Hawaiion…”

S hogy mi az igazság? Mindenki döntse el maga!

Vojtek Ildikó, 8.A

 

Ifjú szívekben élnek

És mindig tovább?

Tehetjük fel a jogos kérdést március 15.-ével kapcsolatban.

A gondolat egy osztályfőnöki óra végterméke, melyen különböző nézetek csaptak össze.:

Vajon az akkori eszmék, törekvések mennyire állják meg a helyüket az elgépiesedett világunkban, és ami még fontosabb: a fiatalok mennyire tudnak azonosulni velük? Hiszen mit ér a jövő nemzedékének Vasváriék forradalmi tette, ha csupán egy kötelező ünneplőruhát, és untig ismételt sorokat lát mögötte?

Elszomorító még csak elképzelni is, hogy akár 10 év múlva a Petőfi kultusz semmivé foszlik. Az ünnep fénye kopik, a magyarázat: elvesztette aktualitását a mostanság oly divatossá lett rendszerváltás témaköre miatt.

A pozitív hozzáállásúak ilyesfajta fejtegetésre aktív fejcsóválással reagáltak, és nézeteik is kedvezőbbnek bizonyultak: A magyarok nemzeti ünnepe volt, van, és mindig is lesz.

Hisz a gyerekekbe kiskoruktól fogva ezt a „hazafias” érzést táplálják, hol több, hol kevesebb sikerrel. Eme nap pedig az életük részévé válik, és ha nem lenne az egy tátongó űrt hagyna mindannyiukban.

Az bizonyos, hogy mindkét tábor véleményében van némi igazság, de hogy melyik valósul meg az a „jövő zenéje”. Mindenesetre óvakodjunk a túlzott külsőségektől, hiszen itt tényleg a belbecs számít.

 

Fantasztikus lehetőség

Különleges kiváltságban volt részünk idén már gólyaként is. Kreatív osztály lévén minket ért az a megtiszteltetés, hogy Budapesten részt vehettünk egy drámapedegógiai foglalkozáson.

Fenntartásokkal vágtunk neki a nem túl hosszú útnak. Öröm az ürömben, hogy nem kell iskolába menni, gondoltuk. Az elején még jogosnak tartottuk félelmünket, főleg mikor tudomást szereztünk arról, hogy nekünk is játszanunk kell. De szerencsére kellemesen csalódtunk.

A program első részében egy félórás színdarabnak lehettünk szemtanúi, majd egy kis szünet következett. Még jó, hisz meg kellett emészteni ezt a fajsúlyos és kegyetlennek mondható darabot. Egy lány és két fiú életének tragikus végkimenetele a régi idők normái és előítéletei miatt. Sokáig nem is tértünk magunkhoz.

A pihenő után következtünk mi. Csoportokat alkotva feldolgoztuk a három szereplő történetét, és a számunkra lényeges mozzanatok kiragadásával tovább szőttük a cselekmény szálait. Mindez persze szituációs gyakorlatokkal és sok nevetéssel vegyítve.

Végül bemutattuk egymásnak a legfrappánsabb variációkat, amik elégedett visszhangra leltek a „közönség” körében.

Nem is akartuk ott hagyni ezt a kellemes légkört, hiszen a színész-nevelők a profizmus mellet végtelenül barátságosak is voltak. Hazafelé újra és újra felidéztük a legviccesebb helyzeteket, és szerintem mindannyiunk nevében állíthatom, hogy megérte eljönni, hiszen maradandó élményekkel lettünk gazdagabbak.

Szerencsés Rita, 9.C

 

Invitálás egy igen fekete múlttal rendelkező épületbe

Biztos mindenki hallotta már a Terror Háza nevet. E mű azért keletkezett, mert a Terror Háza Múzeum igen vitatott hely. Nagyon sokan kifogásolják pl. a nyilas- és a kommunista terror közti, ezen múzeumban  észlelhető mennyiségkülönbséget. Remélem, az alább látható cikk mindenki kedvét meghozza e helyhez, és azok is megnézik, akik még nem jártak ott.

A címben azért szerepel a fekete múlt, mert korábban kb. ½ évig itt, az Andrássy út 60. alatt találták meg az emberek a Nyilaskeresztes Párt, majd az ÁVH székhelyét, és aki kicsit jártasabb a történelemben, annak már e 2 név is nagyon sokat mond …

A Terror Háza építését Orbán Viktor volt miniszterelnök kezdeményezte 2000. táján (egyébként aki ide látogat, láthatja őt is videón). Elég sikeres hely, ismerőseim közül is sokan látogatták meg, van, aki többször is …

Nos, ha valakinek kedve támad bemenni az épületbe, az csak több  biztonsági őr árán juthat be. Bent elkérik a diák, vagy a személyi igazolványt, majd picit (?) várnia kell. Miután bejutott a ruhatárba, 120,- Ft-ért (ha befér) be kell adnia egyes holmiijait. A belépő felnőtteknek 1.000,- diákoknak kb. 500,- Ft.

A ruhatár és a büfé között a látogatót egy pár perces, szomorú hangulatú kisfilm várja magyar szöveggel, angol felirattal. E film hang és felirat nélkül is elég beszédes …

Majd, ha jegyvásárlás után az ember beljebb fárad, 3 emelet között választhat. Ám egyik emeleten se szabad fényképezni, se videokamerázni … Ajánlatos a 2. emelettel kezdeni a vizitet. Itt kisfilmek fogadják az érdeklődőket külön a náci – és nyilas és külön a sztálinista, kommunista diktatúráról.

A következő terem a nyilas   vérengzések áldozatainak szenteltetett.

Az ezután következő termek már a kommunizmus áldozatainak állítanak emléket. Először a Gulág borzalmait élheti át az ember, majd – a magyar történelemre ugorva – az Átöltözés Szobája és Az „50-es évek terme” bruckolható meg. Ezután a szlovák korabeli kisfilmekkel és az ellenállás emlékeivel vannak telítve.

Az 1. emeleten találhatók az át- és kitelepítésekkel, a beszolgáltatásokkal, az ÁVH-val foglalkozó részlegek és a Terror Folyosó különböző 1949-es Kádár János-idézetekkel, akkori zsíradagokból készült fallal.

A Pincében (mely a földszint alatt található) áll erősen egy korabeli pincebörtön rekonstrukció, az internálásokra, 1956-ra, a megtorlásra, a kivándorlásokra és az áldozatokra emlékeztető helyiségek és a Tettesek Fala látható. A földszinten pedig egy nagy tank és az Áldozatok Fala kínálja magát nézésre. Majd azt, akinek már elege volt a sok vérengzésből, ugyanitt büfé, dohányzó, társalgó, galéria és könyvesbolt várja tárt karokkal. A kifelé haladó embert még egy utolsó pillantásra és emlékezésre készteti a nyilas- és a kommunista terror áldozatainak emlékoszlopa.

Én ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg a múzeumot. A múltat letagadni úgysem lehet, de ahhoz, hogy a jövőben és a jelenben ugyanezen borzalmak ne történjenek meg újra, tudnunk kell róluk. Így megóvjuk amúgy is sokat szenvedett hazánkat és lakosait a további veszélyektől. És még művelődni is lehet. Tehát, aki csak teheti, jöjjön emlékezni a Terror Házába!

Külvári Norbert, AJTP

 

Évfordulók

március 19. : 60 éve e napon szállták meg a náci németek a Margaréta-terv alapján Magyarországot. Sztojay Döme vezetésével bábkormány alakult.

március 21. 85 évvel ezelőtt a napon alakult meg a kommunista berendezkedésű Magyarországi Tanácsköztársaság, ami egészen 19819. VIII. 1-ig fönnállt.

március 24. 74 éve e napon született Steve Mc Queen amerikai színész. Leghíresebb filmje a Henri Cherrier regényéből készült Pillangó, amelyben Dastin Hoffmannal játszik együtt.

március 25. 123 évvel ezelőtt e napon született Nagyszentmiklóson Bartók Béla magyar zeneszerző, zongoraművész, a Zeneakadémia tanára. A nácizmus elől 1940-ben az Államok-ba menekült. New Yorkban hunyt el 1945-ben. Főbb művei : Cantata profara, Allegro Barbaro, A kékszakállú herceg vára, A csodálatos mandarin.

március 27. 328 éve ekkor jött a világra II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem, a Rákóczi-szabadságharc vezetője. Magyarország leggazdagabb főura volt, a szabadságharc bukása után azonban mindenét hátrahagyva Lengyel-, Francia-, majd Törökországba menekült. Rodostóban hunyt el 1735-ben.

március 29. 99 évvel ezelőtt ekkor látta meg a napvilágot Rejtő Jenő ( P Howard ) magyar író. Pár műve: Csontbrigád, Piszkos Fred, a kapitány. A Lipótmezei úti zárt osztályon hunyt el 1943-ben.

március 30. 160 éve ekkor született Paul Verlaine botrányos életű francia költő. Élete egy részét börtönben töltötte, mivel rálőtt egyik barátjára Arthur Rimbaud-ra. Híres műve az Őszi chanson.

április 2. 163 éve e napon született Emile Zola francia író. Majdnem börtönbe került, de Nagy-Birtanniába szökött. Ismert műve a Germinal.

április 4. : 59 éve e napon szabadult föl Magyarország a német megszállás alól. 1989-ig „nemzeti ünnep” volt.

Külvári Norbert, AJTP

 

Irány Milánó!

Hazánkban talán kevesek által ismert, mégis sikerekben gazdag sportág a szinkronkorcsolya. Városunk egyesülete a Black Rose, melynek tagja iskolánk- a Teleki Blanka Gimnázium – két tanulója, Gara Edit és Égi Marianna is, akik a junior kategóriában versenyző 20 fős csapatot erősítik, és sok szép eredménnyel büszkélkedhetnek. Az idei évet a Miskolci kupa 2. helyével kezdték, míg a novice és a senior csoport az élen végzett. Ezután a februárban, Székesfehérváron megrendezett országos bajnokságon sikerült a lányoknak megszerezni a bajnoki címet, ellenben a novice kategóriások most a 2. helyre szorultak, a seniorok pedig ismét diadalmaskodtak. A junior csapat most a márciusban, Milánóban megrendezésre kerülő világkupára készül. Nagy erőbedobással gyakorolnak, hogy a kűrjük, valamint a rövid programjuk minél tökéletesebben sikerüljön. A lányok fő célja, hogy a világranglistán feljebb lépjenek. Éremre még nem számítanak, hiszen a világmezőny igen erős, talán pár év múlva eljön annak is az ideje, hogy magyar lányok állhassanak a dobogóra. Mi már kíváncsian várjuk az eredményt, és drukkolunk városunk szülötteinek!

Kódai Veronika, 10.A

 

Ismét tarolt az Alba Volán

Hétvégén rendezték az utánpótlás öttusázók számára a Magyar Kupa I. fordulóját. A fiatalok Budapesten, a Központi Sport Iskola (KSI) szervezésében versenyeztek. Az Alba Volán ifjai ismét rengeteg érmet hoztak haza: 11 arany, 6 ezüst és 5 bronzérem született.

Aranyosok:

Ifi ’E’ korosztályban Fehér Rebeka, ifi ’D2’ fiúknál Horváth Patrik, a Horvát, Slett, Kliss, Szegvári összeállítású csapat; ifi ’D1’ lányoknál Kódai Tímea, a Kódai, Tóbiás, Bánhegyi csapat, fiúknál a Málits, Demeter, Bernáth, Burján összeállítás; ifi ’C’ lányoknál Kovács Sarolta, a Kovács, Bakó, Nagy csapat, fiúknál Demeter Bence, valamint Demeter, Jeszenszki, Fehér és Prill; ifi ’B’ fiúknál Kocsány Ádám.

 Ezüstöt szereztek:

Ifi ’E’ lányoknál a Fehér, Patkó, Zics csapat; ifi ’D2’ lányoknál a Vacsi, Felhoffer, Mátyás összeállítás; ifi ’D1’ lányoknál Tóbiás Ivett; ifi ’B’ – ben Vadász Dóra és Mess Bálint, valamint ifi ’A’ – ban Prill Katalin.

Bronzérmesek:

Ifi ’E’ fiúknál a Baranyai, Strobl, Siklósi, Kockás csapat; ifi ’D2’ – ben Slett Gergő; ifi ’D1’ korcsoportban Málits István; ifi ’C’ fiúknál a Györkös, Kovács, Bánhegyi, Vekerdi összeállítás; valamint ifi ’B’ lányoknál Mess Krisztina.

A következő fordulót március 20.-án a fővárosban rendezik, a szervező a Magyar Öttusa Szövetség (MÖSZ) lesz.

Kódai Veronika, 10.A

 

„ITT A TAVASZ ITT VAN ÚJRA” (a jobb élet reményében)

A hideg tél után levehetjük végre magunkról a meleg holmikat, hiszen megérkezett a tavasz EURÓPÁBA is, és Európa is megérkezik nemsokára Magyarországra. Pontosabban belépünk az EU-ba. A tavasz szimbolizálhatja a jólétet, a Kánaánt, amit régóta vár a magyar nép, úgy az anyaországban, mint határon kívül. A madaraknak, és minden más élőlénynek a tavasz a téli nélkülözés befejeztét jelenti mióta világ a világ.

De biztos-e az, hogy nekünk közép-európai országnak a jobb élet kezdődik?

A kérdés megválaszolására még nem vagyunk képesek, csak akkor, ha tapasztalni fogjuk életünkben a változást negatív vagy pozitív irányban. Egy biztos: a tavasz elkezdődött és addig fog folytatódni, amíg mi szeretnénk. Tanuljunk meg bízni azokban, akiknek a kezükbe adtuk életünket, hogy kormányozzák. Ha nekünk nem, unokáinknak biztos lesz lehetőségük a JOBB ÉLETRE! Minden egyes év új és új lehetőséget kínál nekünk. Mégsem élünk vele. Rengetegszer tapasztalom úgy az iskolában, mint az utcán hogy előítéletünk van minden olyan ember iránt, akit nem ismerünk. Ne legyen, mert a tavasz ott kezdődik, ha mindenki megtanul gondolkodni és szeretni.

MEG KELL TANULNUNK OPTIMISTÁNAK LENNI, MÁSKÉPP AZ ÉLET CSUPA GYÖTRELEM, ÉS NEM ÉLHET ÖRÖKKÉ a TAVASZ!

Török Zoltán, 9.D

 

Kik az igazi sztárok?

Manapság egyre gyakrabban használjuk a sztár jelzőt, de legtöbbször olyan embereket illetünk vele, akik semmit nem tettek azért, hogy azzá váljanak. Napról napra azzal van tele az egész média, hogy mit csináltak a valóságshow sztárjai. De mitől lettek ők sztárok? Attól, hogy beköltöztek egy házba, ahol mutogatják magukat, és az egész ország azt nézi, hogyan áskálódnak egymás ellen nap mint nap? Ez valójában nem sztárság, csak egyfajta ismertség, esetleg népszerűség, melyet ha jól kihasználnak, akkor talán sztárrá válhatnak. De sztárrá válni nagyon nehéz, kell hozzá tehetség, hogy valami kiemelkedőt tudjunk alkotni, és alázat a közönség felé, hiszen nekik köszönhetünk mindent. Napjainkban azonban egyre kevesebb emberre lehet azt mondani, hogy ő sztár. Napról napra jelennek meg újabb és újabb énekesek és együttesek, akikre pár hónap múlva már senki sem emlékszik. Karrierjük olyan, mint egy hullócsillag: egy ideig ragyognak, utána eltűnnek a Semmiben. Sokkal inkább sztárnak nevezhetjük az előző generációk nagyjait, mint például Elvis Preslit, a Beatlest, vagy akár Zámbó Jimmyt vagy Cserháti Zsuzsát. Őket még ma is mindenki ismeri, és szeretik a zenéjüket, hiszen egy egész életen át dolgoztak azért, hogy egy ország, vagy az egész világ szeresse őket, és elismerje a munkájukat. De sztárok azok a sikeres sportolóink is, akik keményen edzenek, és rengeteg versenyt megnyernek, ezzel is öregbítve országunk hírnevét. Ezzel szemben ma már elég csak annyi, hogy valaki levetkőzzön, lefényképezzék, és máris megkapja a sztár jelzőt. Tehát napjainkban rengeteg „sztár” van Magyarországon, de közülük csak nagyon kevesen vannak, akik tényleg azok, hiszen rengeteg tehetséges ember kallódik el azért, mert a tehetségtelenebb, de erőszakosabb emberek eltiporják őket a céljaik elérése érdekében. Pedig az országnak sok valódi sztárra lenne szüksége ahhoz, hogy még Amerikában is megtudják, hogy Magyarország nem Ázsiában van!

Kódai Veronika, 10.A

 

Kinek a passiója?

 Ma egy hete, hogy bemutatták Mel Gibson új filmjét, a Passiót. Ez a film Jézus szenvedéseit mutatja be, igen élethű eszközökkel. Elhűlve olvasom a visszhangokat, amelyeket ez a mű váltott ki, hiszen rengetegen titulálják véresnek, antiszemitának vagy antikatolikusnak. Már csak azért is megdöbbentenek ezek a vélemények, mert a televízióban szinte mást sem látunk, csak véres, erősen kompromittáló jeleneteket. Szerintem egyáltalán nem baj, ha az emberek egy kicsit átélik Jézus szenvedéseit, beleélik magukat a fájdalomba. Ha valaki egy ilyen filmet készül megnézni, az ne számítson lágy puhaságra és kedves jelenetekre. Mel Gibson érdeme, hogy ezt az egészet élethűen vissza tudta adni és  számára az egyik legnagyobb elismerés, hogy az emberek sírva jönnek ki a moziból, mert annyira beleélték magukat. VI. János Pál is átlátja ezt, szeretné megteremteni az egyházon belül az emberközelséget. Én mindenesetre elmegyek a magyarországi bemutatóra (márc.25.).

Asztalos Barbara 10.C

 

Kis esti séta Veszprémben

Társaimmal már korán elkezdtünk készülődni, az esti program érdekesnek ígérkezett - és az is lett.

Busszal utaztunk el Veszprémbe színház ill. nyomdalátogatásra. Az úton a korábbi előadásokról, a Séta programról, az iskoláról beszélgettünk. Hamar megérkeztünk így maradt idő egy kis sétára a színház előtti parkban és környékén.

Az előadás (Kaviár és lencse) érdekes és figyelemmegragadó volt, egyedi stílussal. A két felvonásból álló darab egy szegény család életébe és felemelkedésébe enged bepillantást.

A színház után busszal folytattuk utunkat a nyomdáig. Ott kis várakozás után megismerkedtünk a nyomdával.

A nyomda nagy hatást gyakorolt a csapatra. A féltonnás papírtekercsek, a montírozó újdonságot jelentett számunkra, a nyomdagépek zakatolása még kis fejfájással is jutalmazta a kisebb zajhoz szokott csoportot.

Vezetőnk a séta végeztével , friss, akkor még másnap reggeli újságokkal lepett meg miket – kis olvasmány a visszaútra.

Visszaérkezve Fehérvárra fáradtan de újabb élményekkel gazdagodva mentünk haza.

Gulyás Renáta, AJTP

 

Lassuló ifjúság?

Manapság egyre többen vádolnak minket, fiatalokat azzal, hogy nem sportolunk, nem járunk a friss levegőre, úgy mozgunk, mint a lajhárok. Ebben talán van is némi igazság, de ezekre a vádakra a telekis diákok nagy része igencsak rácáfol:

Iskolánk eddig arról volt ismert, hogy városunk egyik legjobb gimnáziuma, de akik figyelemmel kísérik a város sporteseményeit, észrevehetik, hogy a diákjaink igencsak jó eredményeket érnek el. A Telekiben rengeteg kitűnő úszó és öttusázó tanul, de a csapatsportokban is sikereket érünk el. Eredményeinket nagyrészt négy segítőkész testnevelés tanárunknak- Mányokiné Sipics Ritának, Schermann Ágnesnek, Négele Zalánnak és Hortobágyi Ferencnek- köszönhetjük. A Telekiben több edzést is tartanak nekünk, minden évben szerveznek sí- és vízitábort is, és ezért mind hálásak vagyunk nekik:

Fiú- és lány kosárlabda csapatunk szép eredményeket ér el a városi bajnokságban. Négele tanár úr, aki maga is telekis diák volt, idén kézilabda edzést indított a diákok nagy örömére. Hamarosan kezdődik a bajnokság, így szorgalmasan edzünk hetente egyszer. A harmadik sportág az iskolában a röplabda, fiú csapatunk nagy eséllyel indul a bajnoki címért, már csak három meccsük van hátra. Focicsapatunk tavaly megnyerte a Városi Amatőr Bajnokságot. A városi versenyek mellett említésre méltó az iskolában szervezett focibajnokság, amelyben a nyolcaddöntő következik (a csapatok között ott van a tanárok válogatottja), amint eltűnik sportpályánkról a hó és a jég, bár a rossz körülmények sem akadályozhatják meg focistáinkat az edzésben, ebből is látszik, hogy szívvel-lélekkel űzik ezt a sportágat.

Bízzunk benne, hogy a sport iránti lelkesedésünk még sokáig megmarad, és még több dicsőséget szerzünk iskolánknak: Hajrá fiúk-lányok, csak így tovább!

Szemerédi Orsolya, 10.A

 

Részvét? Áh!

Délelőtt, sűrű forgalom. Valaki fekszik az utcán- és elsétálnak mellette. Senki nem hajol le mellé, aggódva, hogy megkérdezze: jól van-e?

Pedig nem tűnik részegnek; talán rosszul lett. Ám az emberek elsietnek mellette - talán önkéntelenül gyorsítják fel lépteiket. A férfi nem mozdul, feje, kezei szinte a betonra tapadnak.

Más. Belváros, délelőtt; rendes ruhás öregasszony, arcra borulva a pad mellett. Mellette léptek kopognak- s hozzá sem ereszkedik le senki. Délután felé valami „irgalmas szamaritánus” felteszi a padra. Az asszony nem mozdul. De nincs, aki mentőt hívna, megrázná merev vállát.

Miért nem? Miért nincs senki, aki megsajnálná őket?

Veszélyesek, csalók lehetnek – rántják meg az emberek a vállukat. Ugyan, kérem? Egy idős hölgy?

Miért nincs ma senki, akiben részvét ébredne?

Lehet, hogy a mai világ rohan. De erre van idő. Kell, hogy legyen idő.

Dér Virág Borbála 9.C

 

Minden kezdet nehéz...

Csak ülök a lap fölött, fogom a tollat a kezemben és kavarognak a gondolataim....

Eddig mindig csak arról képzelődtem, hogy egyszer az én nevem is szerepelhet majd az újságban és a szüleim is büszkék lehetnek rám. Azt hittem nem nagy kunszt írni cikkeket. Hiszen azt mindenki tud, nem kell hozzá semmi tudás. Nincs benne nehézség. Tévedtem! Most, hogy itt a lehetőség, itt állok kétségbeesetten. Gondolataimat nem tudom összeszedni, csak kavarognak. Most érzem igazán a nehézségeket, hogy szembesülök saját magam is a problémával. Az újságírók is keményen megdolgoznak a sikerért. S erre csak most jövök rá, de még időben. És a bennem lévő kép is megváltozott,

kezdem tisztelni az újságírókat...

 

Egy újabb tragédia

Pár perce voltam még csak otthon, amikor szóba került az a hír, amit el se hittem először...

Meggyilkolták a falu egyik lakóját, aki a zeneiskolában tanított.  Engem is és két testvéremet ő vezetett be a furulyázás rejtelmeibe.

Alacsony termetű volt, barna hajú és szemüveges. Mindig halkan beszélt és türelmes volt a gyerekekkel. Erős dohányos volt, a zeneórák között is mindig rágyújtott az udvaron.

Akkor este is így tett, mint mindig. Egyedül élt ugyan, de cigarettázni csak kiment az udvarára. Akkor hétfőn utoljára.

Egy falubeli fiatal fiú (22), feltehetőleg otthonról hozott késével többször hátba szúrta és fizikálisan is bántalmazta.

Mint később a rendőröknek elmesélte, azért tette, mert a zenetanár rászólt, amiért egy kóbor ebet megrugdosott a háza előtt, az utcán.

Elgondolkodtatott az eset. Ismertem mind a két személyt. És ilyenkor mindenki felteszi magában a kérdést, ki a felelős? Ki tehet erről az egészről? Hogy fajulhattak el a dolgok idáig?

Kicsit odafigyelhetnénk egymásra, még ha csak azokra, akik a környezetünkben élnek. Egy kedves szó, a másik fél meghallgatása néha többet ér. Ne másokra mutogassunk, mert ez előfordulhat még a mi baráti esetleg családi körünkben is. Egy ki emberiség, az kéne.

Saxinger Bianka AJTP

 

„Mély fájdalommal tudatjuk…”

Manapság az emberek szinte már észre sem veszik, ha valaki meghal. Egy iraki háború vagy egy madridi terrortámadás kell ahhoz, hogy felfogjuk: az élet könnyen elveszíthető érték. Németh Sándor, a dunaújvárosi Rudas Szakközépiskola tanulója ezt már biztosan tudja. Az egyetlen ok, amiért nem mondhatja el nekünk az, hogy meghalt. Reggel még vidáman indult iskolába, de ebédelni már nem ment. Összeesett és félórányi sikertelen újraélesztés után meghalt. Igaz, hogy nem volt teljesen egészséges: beteg volt a szíve, de ez nem zavarta abban, hogy ugyanolyan életet éljen, mint mi. A sors fintora, hogy egy hónap múlva kapott volna új szívet, amellyel minden eddigi korlátozottsága megszűnt volna. Fiatal volt még a halálhoz, de nem vagyunk istenek, hogy ekkora dolgok felett ítélkezhessünk. Azt viszont megtehetjük, hogy jobban megbecsüljük az életet és odafigyelünk egymásra.

Asztalos Barbara, 10.C

 

Hagyományteremtés a Telekiben

Immár harmadik alkalommal kerül megrendezésre, a Teleki Blanka Gimnázium keretein belül, a Fejér megyei diákírók-költők találkozójára. Az esemény részleteiről a szervezőt, Zseli Klárát kérdeztem:

  • Milyen múltra tekint vissza ez a pályázat?
  • Az első kezdeményezés 1998-ban volt. Akkor Pápai Judit ötlete nyomán kezdtük el a szervezést. December 19-én rendeztük az első találkozót, a telekis napok keretein belül. Ezután szerettünk volna hagyományt teremteni, mivel igen nagy sikere volt a rendezvénynek. A másodikra jó lehetőség volt az iskola 125. évfordulója, 2001-ben.
  • Ezek szerint sok diák mutat érdeklődést a pályázat iránt?
  • De még mennyire! A mostani év várakozáson felüli volt. Az első pályázatra 30 vers- és 16 prózaíró, a másodikra 24 próza-és 43 versíró, míg a mostanira 33 próza-és 65 versíró jelentkezett. Továbbá a legtöbben nem csak egy művel neveztek.
  • Tulajdonképpen mi a célja ennek a találkozónak?
  • Elsősorban az, hogy minél több fiatal alkotó ismerkedhessen meg hasonló gondolkodású társaival, hogy megmérethessék magukat, és persze a tehetségkutatás sem utolsó szempont. Szeretnénk nekik publicitást nyerni, a „Hogy látva lássanak…” mottó is ezt tükrözi.
  • A diákok többnyire milyen témákat választanak? Miről írnak szívesen?
  • Bár ők még fiatalok, meglepően sokoldalúan közelítik meg a témákat. Nem írnak felületesen, inkább mélyebb gondolatokra törekszenek. Vannak, akik közkedvelt témákat, például a szerelmet, az évszakokat, a fájdalmat, az álmot vagy éppen Magyarországot választják, vannak, akik a reményről, a búcsúzásról írnak, és vannak, akik kontrasztokra építenek (pl. bánat kontra betegség, élet kontra halál).
  • Ki bírálja el ezt a rengeteg művet?
  • Az iskola régi ismerőse Lackfi János költő, műfordító vállalja el minden alkalommal ezt a feladatot. 2000-ben József Attila díjjal jutalmazták, a Nagyvilág című világirodalmi folyóirat szerkesztője. 1998-ban, az Ünnepi Könyvhét alkalmával a mi iskolánkban tartott rendhagyó irodalomórát, azóta visszatérő vendégünk.
  • Kinek, mekkora szerep jut a pályázat megszervezésében és lebonyolításában?
  • A magyar nyelv és irodalom munkaközösség elkészíti a kiírást az igazgató úr támogatásával, a beérkező műveket én rendszerezem alkotók és munkák szerint, mindezt Lackfi János értékeli, majd a rendezvényt ismét a munkaközösség segítségével bonyolítjuk le.

Az ünnepélyes díjkiosztóra minden pályázó névre szóló meghívót kap. Mint Zseli Klárától megtudtam, a nagy létszámra való tekintettel kissé szűkösen, de garantáltan jó hangulatban fogják megtartani a találkozót. Kíváncsian várjuk!

Asztalos Barbara 10.C

 

Van-e értelme a háborúnak??
A háború csaknem egyidős az emberiséggel. Már az őskorban is voltak kisebb összetűzések az egyes családok, hordák között. Harc folyt a területért,a lakhelyért,az élelemért és az életben maradásért.

A történelem folyamán rengeteg háború volt. Volt, ami területszerzés céljából indult,volt,ami nyersanyagokért,volt hódító háború, gyarmatosítás és leigázás is. S a csupán hatalomvágyból indított háborúk sem voltak ritkák. Ezen háborúk alatt emberek milliói haltak meg értelmetlenül. Ezek a háborúk tettek tönkre rengeteg családot,életet és olykor egy állam is a pusztulás útjára lépett.

Hány feleség lett özvegy,hány gyermek maradt apa nélkül,s hány gyermek volt kénytelen ezen borzalmak között élni és nevelkedni. Örök életre megmarad nekik a szörnyű emlék. Rémálmok gyötrik őket, mindennap úgy kelnek és úgy fekszenek,hogy legyen már vége az öldöklésnek. Vagy épp attól rettegnek, nehogy előlről kezdődjön minden. Persze volt,hogy éppen a háború volt az, a félelem vagy csak a közös utálat az ellenség ellen,ami összekovácsolt embereket,csoportokat,nemzetiségeket és nemzeteket. A háborút átélni egy életreszóló bélyeg,amit akarva akaratlanul megőriz emlékezetünk,s onnan semmi és senki nem törölheti ki. Nem lehet egyszerűen elfelejteni a mindennapos halálfélelmet, a létbizonytalanságot. S egyáltalán nem lehet könnyű olyan tudattal ébredni:talán ez az utolsó napom,talán ma én következem,talán ma nekem kell meghalnom.
Mohai Réka, 11.B

 

Romokban a sárbogárdi rendelőintézet: De miért nem tudunk a korral haladni?

Vajon, hogy nézne ki ma a sárbogárdi rendelőintézet, ha évekkel ezelőtt a sárbogárdi közalapítványhoz csatolták volna működését?- ahogy ezt Dr. Horváth Endre pusztaegresi háziorvos a közalapítvány elnöke akkoriban kezdeményezte.

Nemrégiben Dr. Csingár Antal a Szent György Kórház igazgatója azt nyilatkozta:

A fehérvári dolgozók pénzéből biztosítják a sárbogárdi intézet fenntartását.

Ezek szerint a fehérvári dolgozók nem kapják meg rendesen a fizetésüket - holott ez lehetetlen.

Hiszen például nemrégiben a kormány visszautasította egy csőd előtt álló kórház dolgozóinak önkéntes munkabérrészének a felajánlását.

Vajon a fehérvári dolgozók tudta és beleegyezése nélkül ezt , hogy csinálhatják meg ?

Ha valóban ekkora nyűg a sárbogárdi rendelő intézet fenntartása, akkor régebben miért nem adták le a működését a közalapítványnak?( ami azóta már megszűnt a benne dolgozó orvosok privatizáltak.)

Végül is mindegy a végeredmény ugyanaz:

A rendelőintézet maradt a Szent György kórház integrációjában. Mit is jelent Sárbogárd környékének ez az integráció?

Fehérvárról szállítják az orvosokat néhány órás sárbogárdi rendelésre. A rendelések váró betegekkel zsúfoltak. Talán emelni kellene a rendelések számát és idejét, a műszerezettséget, ahhoz, hogy a térségben élő embereknek megfelelő ellátást biztosítsanak. Erre persze kapásból rávágnák: nincs pénz.

Valóban?- érdekes, hogy a székesféhérvári Szent György Kórházban eközben folyamatosan zajlanak a korszerűsítések, holott máshol több éve nem meszeltek, elavult a monitorok nagy része, valahonnan évekkel ezelőtt kiselejtezték. Ezek szerint az egészségügyi dolgozók látásromlásának elkerülése nem is fontos dolog.

Ők csak teszik a dolgukat ilyen körülmények között is.

Mi kerül többe a betegek utaztatása (oda-vissza 1000 FT) , amit az OEP kötelezőén térít, vagy egy közelebbi ellátás?

Talán a fehérvári kórháznak érdekében áll, hogy a vidéki emberek a megfelelő ellátás miatt hozzájuk utazzanak és így a betegellátásban szerzett pontjaikat növeljék.

 

SÉTA (a szerző kérésére név nélkül) „Telekis diák”

Ne bántsuk őket!

Az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban lehet látni a város útjain halott állatokat. A forgatókönyv általában ugyanaz: az autós nagyon siet, nem figyel, és szerencsétlen állatnak már nincs esélye, hogy félreugorjon. Mikor a sofőr észreveszi, hogy mi történt, nyugodtan hajt tovább, hiszen „ez csak egy állat”. Pedig lehet, hogy még meg lehetne menteni az életét, ha orvoshoz kerülne, de ehelyett iszonyatos kínok között kell elpusztulnia- az úttesten. A tetem pedig nem ritka, hogy heteken keresztül az úton (jobb esetben az út szélén) hever, egyre több autó meg rajta, de senkiben nincs annyi emberség, hogy valahová eltemesse.

De nem elég, hogy a figyelmetlen vezetők miatt rengeteg kutya és macska hal meg, ezen kívül is sok olyan állattulajdonos van, akik puszta szórakozásból kínozzák a jószágaikat: rugdossák, éheztetik, és folyamatosan megalázzák őket. Sajnos olyan eset is gyakran fordul elő, hogy valaki azért mérgezi meg a szomszédja kutyáját, mert idegesíti, hogy ugat. Az utcán kóborló ebek vannak a legrosszabb helyzetben, pedig sokuknak van gazdájuk, csak eltévedtek, és nem találnak haza. Az arra járó emberek saját szórakoztatásukra verik őket félholtra, sőt, gyakran a jóval nagyobb testű harci kutyájukat uszítják a védtelen állatokra. Mikor szerencsétlenek már alig élnek, akkor ott hagyják őket, és jót nevetnek rajtuk. Az utána arra járók sem segítenek, esetenként még ők is beléjük rúgnak egyet, gúnyolódnak rajtuk. Ha a kutyusnak szerencséje van, valaki megsajnálja, és orvoshoz viszi, de addigra már hatalmas fizikai és lelki sérüléseket szenved. Ezek az állatok általában teljesen elveszítik a bizalmukat az emberekben, még az állatorvostól is rettegnek. Néhányuk bizalmát talán idővel vissza lehet nyerni, de nagyon sok odafigyelés és szeretet kell hozzá. Ha az ember belenéz egy ilyen megtört kis lény szemébe, összeszorul a szíve, de el sem tudjuk képzelni, hogy mennyi fájdalmat és szenvedést kellett átélniük. Ilyenkor felmerül a kérdés: Miért kellett ennek megtörténnie? És egyáltalán milyen ember az, aki képes ilyen szörnyűségre? Pedig ezeknek a kis állatoknak csak egy kis szeretetre és törődésre van szükségük, és cserébe egy egész életen keresztül hűségesek lesznek hozzánk. Talán olyan sokat kérnek?

Kódai Veronika, 10.A

 

A modern művészet, avagy érdemes még hinni az újjászületésben...?

A “művészet” szóról a legtöbb embernek általában a festészet jut eszébe, esetleg a szobrászat, építészet. Azonban a fogalom ennél jóval többet jelöl: ide tartozik a szépirodalom, a zeneművészet, a divattervezés, a színművészet, és véleményem szerint minden olyan elfoglaltság, amiben az ember kibontakoztathatja tehetségét, kreativitását. (Az átlagember, a köz persze ezzel nem feltétlenül értene egyet.)

A mai értelemben vett művészet definíciója nem létezett mindig. Az ókorban technikai értelemben vett művészet volt, ami magába foglalta például a kovácsmesterséget is. A középkorban a “művészet” szó a tudománnyal összeolvadt, és a festészetet sehol sem említik, mint ennek a része. Az általánosan elterjedt (ábrázolás-alapú) “mai” művészetdefiníció a reneszánszban kezdett kialakulni, és a romantikáig (ill. a premodern művészetekig) virágzott. Az ókori művészet (mármint abban az értelemben művészet, ami közelebb áll a mai művészetdefinícióhoz) sosem tartotta céljának az esztétikumot, tárgya maga a görög élet volt. Sőt: a művészet és az élet között lehetetlenség volt különbséget tenni. A művészet tárgya, része, célja, kifejezőeszköze, stb. az életnek.

Ez a jellege a művészetnek az újkorra, az esztétizálódás megjelenésével párhuzamosan elhalt. A művészet teljesen eltávolodott az élettől, az újkor humanizmusa üvegfalat emelt élet és művészet közé. A (szűk értelemben vett) modern művészet ezt az üvegfalat igyekezett (igyekszik?) lerombolni.

De természetesen nem egyeztek meg az elképzelések arról, hogy ezt hogyan is lehetne elérni. A különböző teóriák alkalmazói miatt tehát a (képző)művészet rengeteg irányzatra szakadt. Akadtak, akik úgy gondolták (gondolják), hogy annak ellenére, hogy a művészetnek nem létezhet ezentúl egységes definíciója, a lehetséges definíciók közül minél többet érvényesíteni kell, egyszerre… Ezt nevezzük posztmodern művészetnek. A sors iróniája, hogy a posztmodern művészet a modern művészet egyik irányzata…

A modern művészet legfontosabb eszköze a diszturbáció. A diszturbatív művészet nem művészeti iskola, hanem azoknak a műalkotásoknak a gyűjtőfogalma, amelyek az ember belsejét teljesen felforgatják. A diszturbatív művészet legtöbbször tabukat feszeget, éppen ezért egyre kevesebb a tabu, ezen irányzat azonban a maradékot is lerombolja.

Íme egy diszturbatív dráma nagyon rövid és kivonatos változata (Shakespeare: Titus Andronicus):

A befolyásos X megkínozza Y fiait, majd később, mikor fordul a kocka, Y fiai megerőszakolják X lányát, és kitépik nyelvét, levágják kezeit, hogy ne tudja közölni apjával az elkövetők nevét. Írni persze nem csak kézzel lehet.

X ezután békítő szándékú vacsorára hívja Y-t. A finom pástétom elfogyasztása közben szemtanúja lesz, amint X rituálisan meggyilkolja saját lányát.

Ám ez még nem minden: X elárulja, hogy Y aznap este fiai húsából lakmározott.

Diszturbáció nagyon sokféleképpen elérhető: egyik-másik diszturbátor csonkításokat végez magán, majd sérüléseibe bele is hal a közönség előtt. A döbbenettel vegyes undorkeltés szintén ide sorolható: példa erre egy olyan “műalkotás”, amely a katolikus egyházat kívánja támadni: annak egyik fő jelképét, a feszületet keni be a “művész” fekáliával. De jó példa a diszturbációra a következő is: a 60-as évek egyik amerikai múzeumában állítottak fel egy szobrot, amely négy hatalmas oszlopból, egy betonlapból, valamint egy súrlódási együtthatóból állt. A betonlap bármelyik pillanatban ráeshetett a nézőre. Rá is esett…

Tehát az a fajta művészet persze nem az esztétikával foglalkozik, hanem kizárólag csak azzal, hogy hasson a nézőre. Azzal nem, hogy miként…

Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon mi értelme van az ilyesfajta “művészetnek”. Levonható a következtetés, hogy a mai kor emberének életében a művészet egyáltalán nem játszik fontos szerepet. Valószínűleg ezért próbálnak a “művészek” minél meghökkentőbb alkotásokat kitalálni: egy szenzációra, amit bemutatnak a TV-ben, az újságokban, mindenki felfigyel. Tehát csak így érhetik el céljukat.

Sokan úgy gondolják, éppen a TV az, ami elvonja a figyelmet a “valódi műalkotásokról”. Ezt azért tartom hibás elképzelésnek, mert létezik filmművészet is, az más kérdés, hogy egyáltalán nincs rá igény.  Ezért nem lehet sem a tévét, sem a rohanó világot hibáztatni, mert az alapvető ok az emberek mentalitásának megváltozása. Az érdektelenség a régi művészetekkel, és az előítéletek a modern művészetekkel szemben. “Amikor kimondják a szót: modern művészet, egy galériát látok magam előtt. Az első teremben festmények állnak. Úgy tűnik, mintha a kockák és vonalak káoszát egy kissé tehetségtelen óvodás vetette volna vászonra. A második teremben szintén képeket látok. Ezeken azonban annyi átgondoltság sem látszik, mint az előzőkön. Lerí róluk, hogy a gyártó csupán vett egy-két doboz festéket, és “művészi" rendezetlenségben, nagy foltokban ráfröcskölte a képre. A harmadik teremben szobrok állnak. Pontosabban mondva meghatározhatatlan alakú fémtömegek, amelyek alá néhány cédulát biggyesztettek, olyan hangzatos címekkel, mint: Káosz; Az elme szüleményei; Torony; Torony II.

A negyedik és egyben utolsó, az alkotás terme. Itt szinte minden művészeti ág megtalálható. Láthatunk idomított gorillákat, akik förmedvényeiket pingálják; festőket, akik állati vért fröcskölnek a vászonra, vagy éppen mérgükben ráborítják a festéket. Ez utóbbiak néhány percig dühödten nézegetik a képet, majd boldog mosollyal kirakják a második terembe. Láthatunk szobrászokat, akik kohóik mellett ülnek, majd mikor egy darab fém megolvadt, hideg vízbe dobják, ahol az anyag különböző értelmetlen formákat vesz fel. És végül láthatjuk a modern kor íróit. Mindegyikük egy őrült mellett ül, azonban nehéz találni olyan író-bolond párt, amelyikben lenne egy normális tag. A harmónia teljes: a bolondok a valóságtól elszakadva, összefüggéstelenül ordítoznak, míg az írók, költők szorgalmasan jegyzetelnek, s a nap végére kész is a könyv. Végre kiléphetünk a galériából. Feltűnő, hogy egyetlen zenésszel sem találkozhattunk. Ennek egyszerű oka van: őket a gyárakban kell keresni, ahol a zeneipar csillagai világítanak mesterséges fényben.

Valószínűleg ehhez hasonló kép él a többi mai átlagember fejében is a művészetről. És ha létezik is az értékes művészet igazgyöngye a sötétlő tengerben, nem vagyunk elég bátrak, elvesztettük a gyöngyhalászok kitartását, így talán sosem fogjuk megtalálni, s a művészetnek az elkövetkező korokban sem lesz meghatározó szerepe.” (Kovács György)

A modern művészet egyre bonyolultabb és bonyolultabb jel- és szimbólumrendszereket dolgoz ki, és ezeket alkalmazza alkotásaiban. Azonban a köz embere számára ezek nagyrészt megfejthetetlenek. Itt jönnek be a képbe az úgynevezett művészetmagyarázók, akik segítik az efféle szimbólumok megértését. Legalábbis ez volt az eredeti célja megjelenésüknek. Mára azonban véleményem szerint már nem csak ahhoz fűznek magyarázatot, amihez feltétlenül szükséges, ezért a mindennapi ember úgy érzi, nem érdemes időt szakítania a művészetre, hiszen akkor az annak megértését segítő elemzéseket is tanulmányoznia kellene, márpedig erre aztán már tényleg nincs ideje, mert dolgozni kell menni, el kell hozni a gyereket az óvodából, vagy éppen a másnapi dolgozatra kell készülni… Ezért nem érzi fontosnak, hogy egyszer-egyszer meghallgasson egy jó zeneszámot, elmenjen színházba, elolvasson egy irodalmi értékű könyvet, vagy benézzen egy galériába a belvárosban.

Azért hangsúlyoztam ki, hogy jó, illetve irodalmi értékű, mert sajnos a modern kor velejárója a szenzáció- és pénzhajhász média, az egy kaptafára írt, igénytelen könyvek és a fényűző, de szintén nagyrészt igénytelen zene- és filmipar.

Az eredeti ötletek, az igényesség kihalása, mellőzése a könnyebb megértést segíti elő: nem sok megérteni való van például egy olyan zeneszámon, amelynek szövegében az elkoptatott sablon-szerkezeteken kívül semmi nem található meg, mondanivalója ezen oknál fogva pláne nincs, a “hangszeres” kíséretet pedig egy mindentudó szintetizátor szolgáltatja… Vagy egy Arnold Swarzenegger-féle akciófilmen, aminek lényege, hogy a főhős halomra gyártja a hullákat, persze neki csodával határos módon soha nem esik baja, természetesen sikerül végrehajtania egy elképesztően “nagyvolumenű” küldetést, hőssé válik és karjaiba omlik gyermekkori szerelme.

A megoldás szerintem az lenne, ha minél több embert sikerülne rádöbbenteni az igényes szórakozás előnyeire, s ezáltal arra, hogy ne érteni próbálják a művészetet (vagy azt az elemzést, amit egy neves kritikus vagy műelemző talált ki egy-egy alkotáshoz), hanem érezni. Ennek távlati következménye akár az is lehet, hogy a modern művészet megszelídül valamelyest, hiszen nem szükséges ilyen mértékű megdöbbentést keltenie ahhoz, hogy figyeljenek rá.

Nochta Tímea, 11.B

 

,,2004. utolsó SÉTÁ-ja'' (Interjú Gál Zoltánnal)

Gál Zoltán a Teleki Blanka Gimnázium AJO (AJTP) osztályának tanulója, egyben az egyik osztálytársam is. Őt kérdezem főleg a SÉTA (Sajtó és Tanulás) programról.

  • Miért jelentkeztél a SÉTÁ-ra?

Azért, mert kiváncsi voltam rá, és szerettem volna a Fejér Megyei Hírlap tudósítója lenni 1,5 hónapig.

  • Mi a véleményed a SÉTÁ-ról?

Jónak tartom. Szerintem nagy lehetőség a fiataloknak.

  • Mi szeretnél lenni ha megnősz?

Még nem tudom, de nagy terveim vannak.

  • Ha jövőre is indul SÉTA, azon is résztveszel?

Természetesen.

  • Mit üzensz a jövő SÉTÁ-sainak?

Írjanak rendületlenül, és ne szégyelljék akkor se beadni műveiket, ha addig még nem jelent meg irományuk.

  • Köszönöm az interjút.

Én is köszönöm.

Külvári Norbert AJTP, Teleki Blanka Gimnázium

 

And the Oscar goes to…

Az idén 76. Alkalommal osztották ki Los Angelesben az Amerikai Filmakadémia díját. A kb. 35 cm magas 4 kg-os szobrocskával 1927 óta minden évben kitüntetik a legjobbakat.

A díjátadót a világ legdrágább divatbemutatójának is nevezhetnénk.

Egy divattervező számára az est legérdekeltebb pillanata az, maikor a színésznő ( persze a saját maga számára terveztetett ruhakölteményben) végigvonul vörös szőnyegen, integet a rajongóknak, majd átadja helyét kollégáinak a fotósok gyűrűjében.

Az estét immáron kilencedszer Billy Crystal vezette. A ceremónia bevezetéseként a hatalmas kivetítőn mutatták be az 5 legjobb film kategóriás jelöltet (A Gyűrűk Ura-  A király visszatér; Lost in Translation; Kapitány és katona; Titokzatos folyó; Vágta) , ám egy kis változás történt. A showman (B. Crystal)belebújt filmenként egy-egy szereplő bőrébe s a szerepet is egy kicsit átformálva szórakoztatta a közel 3000 fős közönséget. (Nagy kár, hogy a magyar közvetítő a poénok nagy részét nem tudta visszaadni)

A legjobb férfi főszereplőnek járó díjat Sean Penn (Titokzatos folyó) vehette át, míg a legjobb női főszereplőként Charlize Theron (Monster) kapott Oscar díjat.

A két legjobb mellékszereplőt Tim Robbins (szintén Titokzatos folyó) illetve René Zellweger (Hideghegy) személyében díjazták. A Coppola család még egy szobrocskával is gazdagodhatott, hiszen Francis Ford Coppola (Keresztapa)lánya Sofia Coppola (Lost in Translation [forgatókönyv, rendezés])kapta meg a legjobb eredeti forgatókönyvért járó kitüntetést. A legjobb film kategóriájában nem volt nehéz kitalálni ki lesz a befutó. A Gyűrűk Ura egy olyan monumentális kasszasiker, amit már kétszer kikosarazott az akadémia.

A másik négy film, „ négy becsületes szakmunka”* nem vehette fel sikeresen a versenyt a trilógia befejező részével. A király visszatér 11 jelölésből 11-et váltott Oscar-ra, ezzel olyan filmek közé emelkedve, mint a Ben Hur vagy a Titanic.

A 2003-as gálán nem érték nagy meglepetések a publikumot, reméljük 2004-ben változatosabb lesz a kínálat, izgalmasabb a kiosztó.

Návai Anikó, Varga Júlia, 9.A

 

Figyelem Fejér megyei fiatalok!

Mindened az irodalom? Észre sem veszed, hogy rímekben beszélsz? Vagy csak elszabadult a tollad és nem tudod megállítani?

A Teleki Blanka Gimnázium lehetőséget nyújt, hogy megmutasd a világnak (beleértve a szülőket és a tanárokat is), hogy Te is lehetsz valamiben tehetséges (nem csak a szomszéd Pistike)! Ha Fejér megyei középiskolás diák vagy és egy kicsit közel áll a szívedhez az irodalom, ragadj tollat és engedd szabadon a fantáziádat! Két kategóriában pályázhatsz: vers (maximum 5 –10 mű) és próza (maximum 3 mű)

A remekművedet 2004. 03.22.-éig juttasd el a következő címek valamelyikére: Zseli Klára könyvtáros

Teleki Blanka Gimnázium

8000 Székesfehérvár, Budai u. 7.

Tel. mh.: (22) 506-162, 506-163; fax: (22) 506-472

E-mail:

A legjobbak a dicsőségen kívül jutalomban is részesülnek:

Verskategória:

I. helyezés: 10.000,-Ft-os könyvvásárlási utalvány

II. helyezés: 5.000,-Ft-os könyvvásárlási utalvány

III. helyezés: 3.000,-Ft-os könyvvásárlási utalvány

Prózakategória:

I. helyezés: 10.000,-Ft-os könyvvásárlási utalvány

II. helyezés: 5.000,-Ft-os  könyvvásárlási utalvány

III. helyezés: 3.000,-Ft-os  könyvvásárlási utalvány

Békefi Réka, 7.B

 

Pályázati rekord

Immáron harmadik alkalommal rendezik meg a Teleki Blanka Gimnázium a Fejér megyei diákírók, -költők találkozóját. A pályázaton várakozáson felüli pályamű érkezett: 33 próza-, és 65 versíró alkotásai. A beadott verseket és prózákat az iskola régi ismerőse, Lackfi János József Attila díjas költő, a Nagyvilág című folyóirat szerkesztője bírálja el. A rendezvény lebonyolításában Zseli Klára könyvtáros, és az iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége vesz részt. Minden pályázó névre szóló meghívót kap, amelyben pontos tájékoztatást talál a díjkiosztó dátumáról.

Asztalos Barbara, 10.C

 

Elindultam a buszhoz, s napszemüvegbe bújtam. Először feltűnősködési kényszernek gondoltam - sapka, kesztyű, táskámból lóg a furulya, ehhez a szemüveg -, aztán félúton döbbentem: azért öltöttem napszemüveget, hogy ne lássák a szemem az emberek. Ilyet még sosem tettem. Így megy ez.

Csokis akarok lenni, mikor csokit eszem, vizes, ha esik; fázni, ha hideg van, ugrálni, mosolynak lenni, ha örömöm van. Nem tökéletesen játszani, mikor gitározom. Nem elérni a kilincset, ha már egyszer kicsi vagyok. Nem kapni amnesztiát, ha vétkezem. Bocsáss meg, mondani, ha bántottam.

Az ósdi lámpa a padláson bujdosott a limlomok között. Ernyőjének mintája rég kifakult; rojtjai az enyészetnek adták magukat. A fából faragott talpat régi dobozkák közül kotorhattuk volna elő. Ezekben társbérlő volt egynéhány szúcsalád; olykor hallani vélte a félhomályos helyiségbe tévedt látogató, amint a szúk a gondos kezek által kimunkált fadobozokat rágcsálják. Akaratlanul is lépteink zajtalanságára ügyelve a dobogóhoz értünk, melyen ó függönyök, s valaha tarka leplek hevertek buja kuszaságban. Az ablak kerekségén betört-áramlott napfény megvilágította a porszemeket, melyek a levegőben, heveny létük birodalmában szánkáztak, s imígyen aranycsillámoknak tetszettek. Később visszagondolhattunk volna.

Prechel Dorka, 9.D

 

Roskadozó emlékek

Sétálok a belvárosban, nézelődöm. Egymás után jönnek a házak, rajtuk kis táblácskák tudatják, hogy híres költő/író/színész/színésznő/tudós élt és alkotott/élt és játszott/élt és dolgozott itt ekkor és ekkor, x. évben, meg hogy műemlék.

Ehhez képest a vakolat repedezett, lepereg a tégláról, narancsbarnán kilátszik alóla a fal. Elhanyagoltnak tűnnek, különös mintákban hámlik le a kapukról a festék.

Szép, szép, hogy műemlék, városunkban kell ilyen is. De attól még felújíthatnák néha.

Dér Virág Borbála, 9.C

 

Séta Veszprémbe

A Teleki Blanka Gimnázium 25 fős újságíró-csoportja, a SÉTA-program keretien belül, március 16-án Veszprémben járt. Nyomdalátogatás volt a cél, amit egy színdarab megtekintése előzött meg. A veszprémi Petőfi Színház „Kaviár és lencse” című, két felvonásos bohózatát nézték meg 19 órától, Kocsis György főszereplésével. Minderre azért volt szükség, mert a nyomdába fél tíztől voltak hivatalosak. Ott egy segítőkész munkatárs vezette körbe a fiatal újságíró-palántákat, serényen válaszolva a feltett kérdésekre. A nyomdában dolgozó embereket nem zavarták a látogatók, megszokott precizitással végezték munkájukat, igaz azért a kiváncsi szemeknek betekintést engedtek a nyomtatás rejtelmeibe. A látogatás végén a diákok örömmel kapták készhez a másnapi, frissen nyomtatott újságot, amiben először a Séta-oldalt olvasták el: a hét cikkből ötért a telekisek könyvelhettek el maguknak sikert.

Asztalos Barbara, 10.C

 

Sportnap a Telekiben

2004. március 5-én a Teleki Blanka Gimnázium sportnapot tartott diákjainak. Az intézmény e napon tartott felvételi vizsgát leendő tanítványainak.

Néhány osztályt kivéve mindenki jelen volt a rendezvényen. A versenyeket a Köfém Sportcsar-nokban bonyolították le. Minden résztvevőnek legkésőbb reggel 8 órára kellet a helyszínre érkeznie. Többen busszal utaztak, másokat autóval szállítottak az intézményhez.

Fél kilenc körül kezdődtek a versenyek. Első körben négy osztály tíz – tíz versenyzője indult. A 7 / A osztály csapatába én is beneveztem.

A feladatok változatosak voltak: kellett futni, kúszni, kötelet hajtani, kosár- és focilabdát vezetni különböző távolságra elhelyezett zsámolyok között, floorball labdát irányítani. A küzdelem izgalmas volt, sokszor váltakoztak az első helyezettek. Azután levonultunk a pályáról, és átadtuk a helyet a következő csapatoknak.

A következő három fordulóban a felsőbb évfolyamok vettek rész, mi csak a nézőtérről szurkol- hattunk. Az ő teendőjük nem sokban különbözött a miénktől, legfeljebb annyiban, hogy nekik adtak pár- ban végrehajtandó feladatot is. Kellett összekötött lábakkal futni, két kézzel összekapaszkodni, majd a másik két kézzel egy – egy labdát vezetni, két fej közé szorított labdát célba juttatni.

Amikor mindenki végzett, következett az eredményhirdetés. Minden fordulót külön értékeltek és díjaztak. A mi csapatunk harmadik helyezést ért el az adott fordulóban. Jó hangulatot eredményezett, hogy minden résztvevő kapott jutalmat, mely egy – egy szelet csokoládé volt fejenként.

Ahogy véget ért a ceremónia, következett a futballmérkőzés. Első menetben a mi csapatunk küzdött meg a 8 / B osztály csoportjával. A küzdelem nagyon mozgalmas volt, senki sem unatkozott a pályán. A végeredmény 2 : 0 a mi javunkra. Az osztályunk jutalmul egy focilabdát kapott.

Ezt követően a 9. – 10. és a 11. – 12. osztályok mérkőzése következett. A hangulat a tetőfokára hágott a csapatok szurkolói teljes hangerővel drukkoltak. Sokat lendített a kedvünkön, hogy az egész verseny alatt jobbnál jobb zenék és dalok szóltak.

Az utolsó meccs után mindenki távozott. A legtöbben a leghamarabb induló busszal akartak ha- zajutni, így a járaton hatalmas tömeg keletkezett.

Nekem a rendezvény nagyon tetszett, megérte résztvenni rajta. Remélem, hogy a jövő évben is megrendezik a sportnapot.

Lorászkó Balázs. 7.A

 

Felelőtlenség

Február 27.-én pénteken súlyos baleset történt a Palotai úton a Hosszútemető szakaszánál. A halálesetet követelő szerencsétlenségben, egy személyautó ütközött frontálisan egy kamionnal. A személygépkocsi vezetője, egy középkorú férfi, alkohol befolyása alatt állt, ennek ellenére volán mögé ült. A rendőrség és a tűzoltóság nagy erőkkel vonult ki a helyszínre, az útszakasz lezárásával pedig a buszközlekedés is szünetelt 18-tól 20 óráig. A sebesült férfit csak tűzoltói segédlettel tudták kiemelni a roncsból, és életveszélyes fejsérülésekkel azonnal kórházba szállították. A gyors orvosi ellátás ellenére sem tudták megmenteni az illetőt, aki a balesetet követően életét vesztette.

 

Igaz vagy hamis?

Sokan teszik fel ezt a kérdést a „feltételezett” barátaikkal kapcsolatban.

Honnan tudhatjuk egyáltalán, hogy kiben szabad megbízni, és kivel érdemes megosztani az élet legszebb pillanatait.? Az értékrendek és a vélemények tárháza rendkívül színes.

Egyeseknek meggyőződésük, hogy nincs szükségük barátra, csupán haverokra, akik nem igényelnek akkora energiabefektetést. Mert bizony egy barátság macerás. Kölcsönösen elviselni a másik idegesítő tulajdonságait, szemethunyni a kisebb konfliktusok felett, és túlélni a párkapcsolatokból adódó hanyagolás borzalmait.

Ellentétben a haverok, akiknek csak csörögni kell és azonnal kaphatók a pénteki bulira, vagy a szombati koncertre. Nem mondanának nemet, hisz igazi partiarcok.

A barátot nyaggatni kell és a zsarolás eszközéhez folyamodni, a szent cél érdekében.

De mégis, ha szomorúak vagyunk, lelkizni szeretnénk, vagy majd kicsattanunk az örömtől, az igazi barát ott van és lesz, meghallgat, velünk sír és nevet..

A haverok ilyenkor „nem veszik fel a telefont”, mert partiból partiba esve túlságosan kiütötték magukat ahhoz, hogy még a mi gondjainkkal is foglalkozzanak..

 

A magyar foci jövőjéért

Az előzetes lapértesülések szerint, csúszik az Arany Ászok liga tavaszi idényének kezdete, az időjárás viszontagságai miatt. Ugyanis a pályák nem bírják „szárazon”, és átalakultak ideiglenes „mocsárrá”.

Így a játékosok elvesznek a fertőben. (Persze mindez az esőzések hibája, hisz a karbantartás és a stadionok állapota kifogástalan.) Ezzel párhuzamosan a vezetőedzők a rossz anyagi körülmények miatt panaszkodnak.

A rendkívül színvonalas teljesítményt nyújtó focistáknak nem adatik meg, hogy kocsival látogassák az edzéseket, és a fizetések sem rendszeresek még a vezetőség körében sem. Azaz nincs motiváló erő, ami sarkallná a labdarúgókat a győzelemre. A lehangoló csupán az, hogy egyedül az ilyesfajta juttatások késztetik őket az eredményesebb játékra, nem pedig maga a futball öröme és szeretete. De egyet elfelejtenek, hogy tudást és tehetséget még pénzért sem lehet vásárolni.

Szerencsés Rita, 9. C

 

Természetgyógyászati tanácsadás a Barátság Házában

Havi rendszerességgel ül össze a Sunrider Életmód Klub a Barátság Házában. Az egészség hívei ezúttal Bokor Katalin természetgyógyászati tanácsadót hívták meg köreikbe. A vendég neve ismerősen csenghet: ő írta ugyanis a „Táplálékod legyen gyógyítód” című könyvet. Katalin a brazil típusú terápiákkal ismerteti meg közönségét. Beszélgetésre is nyílik lehetőség az írónővel, aki őszintén válaszol a kérdésekre.

A látogatók betekintést nyerhetnek a legkülönbözőbb alternatív gyógymódok titkaiba az alapoktól a részletekig. A klub rendezvényein a homeopátia ugyanúgy beszédtéma, mint az egészséges táplálkozás vagy a keleti gyógymódok.

A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak március 24-én 18 órakor a Barátság Házában.

Horváth C. Anna, 10.C

 

TError

Lassan három éve már, hogy az első 11-i nagy terrortámadás megtörtént. Akkor is tizenegyedike volt, most is. Őrült évforduló ez, a gyászé, az áldozatoké és a szomorúságé.

Akkor is, most is sokan meghaltak, megsebesültek. Persze, talán van ennek értelme egyesek szemében… de az enyémben nincs. Amikor megláttam a híradóban, földbe gyökerezett a lábam. Már megint. De miért? Az áldozatokkal talán elérnek valamit? Az Al Kaida, esetleg még pár más terrorszervezet eszközt lát a gyilkolásban. Talán célt is érnek vele. De mi jogon követelnek bármit azért, hogy ne oltsanak ki emberéleteket? Nincs joguk megölni bárkit, bármely magasztos célért! Ehhez senki élőnek nincs joga. Miért teszik meg mégis? Hogyan hihetik, hogy hosszú távon ez kifizetődő lesz?

Szégyellem magam, mert ember vagyok. Így elkorcsosultunk, hogy elhiggyük; jogunk van ítélkezni mások felett?

Szégyellem magam, pedig nem értok senkinek. De ha ez az őrület ragályos, könnyen lehet, hogy megteszem.

Szégyellem magam. Már előre is.

Dér Virág Borbála, 9.C

 

Utazás az óceánok világába

Már sokat hallottunk ismerőseinktől a Budapesti Tropicariumról de még sose nyílt alkalmunk személyesen meglátogatni. A szóbeli felvételi napja kitűnő alkalom volt arra, hogy osztályunkkal végre mi is megcsodáljuk a madarak, halak, kétéltűk világát.

Az első teremben különféle, általunk részben ismert hazai halakat láttunk. Rövid nézelődés után tovább indultunk és rövidesen egy trópusi esőerdőben találtuk magunkat, ahol törpe selyemmajmok különféle fajai szabadon, velünk mit sem törődve ugráltak a fejünk felett (talán már megszokták a társaságot…). A következő helyiség a lehető legélethűbben utánozta a trópusi éghajlatot, ugyanis kb. negyedóránként nagy dörgés-villámlás közepette eleredt az eső (ez meghozta a kedvem egy esőerdőbeli túrához). Viszont a következő terem láttán úgy döntöttem, hogy a trópusok helyett inkább a mélytengeri búvárkodást választom. Ugyanis engem a rengeteg sósvízi élőlény teljesen lenyűgözött. Az „elegáns” tűzhaltól kezdve a „játékos” aranyhalig minden faj helyet kap a korallokkal, tengeri csillagokkal teli akváriumokban. De rövidesen teljesen elment a kedvem a tengerfenéktől, amikor óriáscápák tömkelege úszott át a fejem fölött, így alkalmam nyílt „megcsodálni” dupla fogsorát amitől erős késztetést éreztem valami más hobbi keresésére…

Amit nem sokkal ezután meg is találtam a madarak „személyében”.  Ugyan elsőre kicsit aggasztó volt az „Itt mi szabadon élünk! Belépés saját felelősségre” felirat, de már nem volt visszaút. Ám belépve a terembe (majdnem) teljesen elfeledkeztem aggályaimról (persze fél szemem mindig a fejem fölött repkedő madarakon volt). De egy faj megfigyelésénél mind a két szememre szükségem volt, ugyanis először nem vettem őket észre. A botsáskáknak tudniillik ez a fő védekező módszerük. A végén már nagy botsáska számoló versenyeket rendeztünk és a tizenharmadik sáskánál már teljesen elfeledkeztem a fejem fölött cikázó állatokról.

Nehéz szívvel vettünk búcsút kedvenceinktől, de dél felé indulnunk kellett vissza, negyed órát kaptunk nézelődésre. Azalatt beszereztük az összes képeslapot, kulcstartót és hűtőmágnest a szívünknek kedves állat képeivel, majd ezzel és egy új élménnyel „megpakolva” indultunk hazafelé.

Itthon ezek a szerzemények nap mint nap felidézik bennem ezeket az emlékeket, és nem hagyják, hogy a feledés homályába merüljenek…

Békefi Réka, 7.B

 

Város és falu – pro és kontra

Sajnos még napjainkban is megfigyelhető a ’falusi’ és ’városi’ közötti ellentét, ami abból fakad, hogy a városi ember lenéz, durvább esetekben ’leparasztoz’ egy másik embert, csak azért, mert faluban él. Persze ez a konfliktus nem egyoldalú, a faluról jövők eleve tartanak egy várositól, mert nagyképűnek gondolják. Itt van a baj: az előítéletekkel. Észre kellene venni, hogy már nem a középkorban vagyunk, ahol a falu feladata a város kiszolgálása volt. Napjainkban szinte csak a lélekszámban különbözik falu és város. Mindegyiknek van előnye, hátránya: egy városban több a szórakozási, vásárlási lehetőség, falun pedig frissebb, tisztább a levegő. Aki a nyüzsgést részesíti előnyben, az a városba, aki pedig inkább a nyugalmat, az falura költözik, persze csak ha lehetősége van rá, de a lakóhelyétől még nem fog megváltozni a személyisége.

Tehát az a lényeg, hogy ne ítéljünk meg senkit abból, hogy ’falusi’ vagy ’városi’, inkább ismerjük meg közelebbről az embereket, beszélgessünk el velük, és látni fogjuk, hogy nem attól értékes egy ember, hogy hol él, hanem, hogy milyen a személyisége.

Polczer Csilla, 10.A

 

CSAK A JÓK JÖHETNEK EL…

A vonat kocsijában tizennégy diák utazik… Beszélgetnek, énekelnek. Készülnek valamire. Mire? Az Osztrák-Magyar Intézet versenyére.

Az egész egy németórán kezdődött. A tanárnő állt elő az ötlettel, mi lenne, ha a csoport részt venne ezen a vetélkedőn. A németeseket nem volt nehéz meggyőzni. Szinte egyöntetűen mindenki kedvet érzett a megmérettetéshez, így hát el is kezdődhettek a próbák.

Itt a vonaton talán mindenkiben felelevenedtek az elmúlt időszak képei… A tengernyi jó ötlet, ami közül ki kellett választani a legjobbat. Mennyi időt vett igénybe a megfelelő dallamok kiválasztása a refrénekhez.

És megérkezik a csoport Budapestre, ahol sikerül is megtalálni az intézetet. Az Operaházzal szemben álló épület termében lepakolhatnak.

Előrehozták a szereplést! Most már tényleg az izgalom vesz erőt rajtuk. Színpadra! Az utolsó simítások a macskák sminkjén, az egér füle is a helyére kerül, az anyuka kezében is ott van már a fakanál. Szerencsére az egyik legfontosabb kellék sem marad az öltözőben: a gitár. A zene egy fontos része az előadásnak.

Az apró teremben már megtörtént a felkonferálás. Kezdés. JETZT.

„A próbákon jobbak voltunk..” „Majd az eredményhirdetésen kiderül, mit gondol a zsűri..”

De az eredményhirdetésig még várni kell. Addig néhányan meglátogattak egy gyorséttermet, mások a teremben maradtak, és gitárkíséret mellett énekeltek.

„Isten hozott, hisz csak a jók jöhetnek el
Ülj hát közel, a szeretet éltet, átölel…
Egy dal, és újra köztünk élsz
Ma újból te zenélsz, úgy van, ahogyan rég volt
Egy dal, s te újra mellém ülsz…
Pár pillanat, most hogy legyen múlt, jelen, jövő…”

És eljöttek a várva várt pillanatok. Az eredményhirdetésen szinte minden résztvevő megjelent.

„A harmadik helyezett: Teleki Blanka Gimnázium!”

Igen, mi lettünk a harmadikok. Mi,  a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium 8.a osztályának németes csoportja. Mi, akik izgalommal készültünk az alkalomra, akik a vonaton, a metrón, Budapest utcáin keresztül cipeltük a gitárt, a fakanalat, a macskák farkát.

Ezen kívül még sikerült bezsebelni az egérnek járó különdíjat, ami Katona Gábort illette, a zenéért járó díjat pedig gitárosunknak, Mózner Lászlónak ítélték.

Azt hiszem az egész csoport nevében írhatom, hogy egy felejthetetlen napunk volt, és ezúton is szeretnénk megköszönni Mózsné Kajtár Ilona tanárnőnek a felkészítést, és a rengeteg türelmet! 

Sipos Viktória

 

Matematika verseny, út Európába

Már a nevében is különleges „Kenguru Nemzetközi Matematika Verseny” zajlott iskolánkban 2004. március 18-án. Ennek részleteiről érdeklődtem Ponáczné Csuthy Márta tanárnőtől, a verseny iskolai szervezőjétől.

Honnan  ered a verseny elnevezése?

A nemzetközi verseny alapgondolata Ausztráliában született, innen az elnevezés. 1991-ben Franciaországban rendezték meg először a versenyt, 1993 óta Európai méretű lett. Az első magyarországi versenyt 1994-ben tartották.

Miben áll a verseny sajátossága?

Egyszerre 33 ország több mint két és fél millió (!) diákja egy időben, saját anyanyelvén, de ugyanazon a problémákon töri a fejét. A verseny egyik nagy értéke a feladatok sokszínűsége.

A feladatsorokat a résztvevő országok javaslatai alapján egy feladategyeztető konferencián állítják össze. A kész, egységes feladatsor 30 feladatából minden ország 5 feladatot cserélhet ki a saját elképzelése szerint.

Milyen a verseny díjazása, jutalmazása?   

A legjobbak értékes könyvjutalomban részesülnek, valamint részt vehetnek egy országos matematikai tréningen. A verseny nemzetközi jellegét a díjazás is erősíti, hisz a díjazottak külföldi (pl.: Párizs, Zakopane) táborozást, kirándulást is nyernek.

Hányan vettek részt iskolánkból az idei versenyen?

Mint a legtöbb verseny, ez is nagyon népszerű a Telekiben, több mint kétszáz tanuló, a gimnázium diákjainak egyharmada (!) vett részt.

Milyen eredményeket értek el a korábbi években iskolánk diákjai?

Az elmúlt évben a különböző évfolyamokon két első, egy harmadik, egy negyedik és egy ötödik helyezést értek el tanítványaink. Reméljük idén is hasonlóan szép sikereket érnek el.

Sipos Viktória, 8.A

 

A 2004-2005-ös tanév

Már bizonyára mindenki, aki a témában érdekelt , tudja, hogy milyen változásokat hoz a 2004-2005-ös tanév, mind az általános, mind a középiskolákra ill. az egyetemekre nézve. Nem újdonság a kétszintű érettségi rendszer, a százalékok pontokká való átalakítása, és az a tény, hogy többé nem kell külön felvételizni az egyetemekre.

De jelentős változásokat tapasztalhatunk az általános iskolák osztályzási módszerére nézve is az alsó tagozatban. Ezentúl nem érdemjegyekkel, hanem szöveges értékeléssel adják a tanító nénik a szülők tudtára, hogyan tanul gyermekük. Erre az új módszerre állítólag azért van szükség, mert a diákot így nem korlátozza a fejlődésben, hogy milyen jegyet kap teljesítményére. Kérdés, hogy vajon a szöveges minősítésnek nem lesz-e ugyanez a következménye.

Bognár Zita, 10.C

 

Egészségünkre!

Ahogy beköszönt az október, a szőlőkben megjelennek az első szüretelők s egyre többen élvezhetjük az édes gyümölcsöt.Ha pedig szőlő van,akkor bor is van!Ennek a nemes és népszerű nedűnek méltó ünnepe a bornapok,amit október első napjaiban tartanak Móron.

Az időjárás idén kegyes volt hozzánk: felhőtlenül élvezhettük a borpavilonok kínálatát,a zenekarok előadásait s ki-ki szája íze szerint választhatott a sportprogramok, kiállítások vagy akár a vásár forgataga között.

Voltak már ilyen nemes ital ünnepén? Bárhova is néztem, jókedvű emberek sétáltak ráérősen, borospohárral a kezükben.A fellépők színes ruhája,a jó zene és a hatalmas tömeg miatt igazán hangulatos lett a rendezvény.Néhány külföldi előadó (talán a finom nedű jótékony hatására) látván, hogy poharamban csupán 2 deci must van,        poharát köszöntésre emelte ("Gesundheit!") biztatván, érdemes kipróbálni a jó magyar borokat is.

Valóban érdemes,s megéri kilátogatni Mórra ilyentájt.A város szép, parkjai  rendezettek és tele vannak virággal.Köszönet a szervezőknek a remek hétvégéért!

Lesz még szüreti mulatság másutt is az idén,de addig is hódolhatunk Dionüszosz italának,melyet itthon,Magyarországon méltán dicsőítünk.Egészségünkre!

Nagy Angéla, 11.B

 

Egy jó tanévkezdés

Nemrég, bevezetésképpen az új tanévbe, osztálykiránduláson vehettünk részt Senkár Szilvia és Enyedi Emese tanárnők szervezésében. Zalaegerszegre mentünk, ahol egy hangulatos kis fogadóban szálltunk meg. A kétnapos osztálykiránduláson több kirándulást is tettünk; a Gébárti-tóhoz mentünk el, ahol lehetőségünk nyílt egy népművészeti házat megnézni. Másnap a rádiótoronyhoz mentünk el, illetve fel. A 63 m magas építmény tetejéről szédítő kilátás nyílt a környező dombokra, sajna jól láttuk a város felett terjengő szmogot is. Vigasztaló volt a tudat, hogy azon a részen, ahol a szállásunk volt, nem volt légszennyeződés.

Egyébként a fogadó jó szálláshelynek bizonyult; a szobák kellemesek voltak, az ellátás jó, volt fürdőmedence is, és bulizni is lehetett. A zenés estét csak néhány apró kellemetlenség - mint a szomszédos panzió hatalmas kutyája- zavarta meg. Így remekül szórakoztunk, igaz, másnap a göcseji tájmúzeum meglátogatása helyett a hazatérés mellett döntöttünk. Ez azonban inkább a fáradtság számlájára írható, tekintve, hogy előző éjjel sokáig fennmaradt a társaság. Viszont a kirándulás remek volt, köszönet a gondos szervezésért!

Dér Virág Borbála, 10.C

 

Új tanév, új diákok

Minden tanév kezdetekor új tanulókkal bővülnek a tanintézetek. A diákok kezdőként néznek szembe a nehézségekkel a számukra újszerű iskolában. Egyszerre több probléma zuhan a nyakukba, amit talpraesetten kell megoldaniuk. Ilyen az osztályba való beilleszkedés, a tanárokkal való megismerkedés, a diákéletbe való bekapcsolódás, a dogmák felvétele, az első dolgozatok...

Ezek közé a megpróbáltatások közé sorolható az újoncok "felszentelése" is, azaz a SZIVARAVATÓ. A hagyományok tanodánként eltérnek, hisz ahány ház, annyi szokás. Hol előbb, hol utóbb, valahol keményebben, valahol játékosan avatják fel a fiatalokat.

Persze minden ifjú másként éli meg, de kellemesen gondolunk vissza a mókás pecekre, amikor az ifjoncokra pillantunk.

Fazekas Nóra, 10.C

 

Le Fantome de l’Opéra

„Egy meglazult csillár ráesik az Operaház nézőire. A rendőrség nyomoz, ám nem találja meg a bűnöst, s az eset azóta is tisztázatlan marad.”

Reneszánszát éli az Operaház Fantomja. A művet Gaston Leroux írta az 1910-es években, egy 1986-os cikk alapján, mely egy rejtélyes balesetről tudósított. A regény elkészült, ám az akkori viszonyok nem tették lehetővé elterjedését. 59 évvel később Andrew Lloyd Webber jóvoltából újra életre kel a fantom, s az emberek mát teljesen odavannak érte. Hosszú idő után 1986-ban mutatták be Londonban, s azóta sorra játsszák a színházakban. Csak a számmisztika kedvéért: Leroux 59 évet élt, illetve a 86 születési évének fordítottja. A budapesti Madách Színház is a műsorára tűzte a darabot. A sikerességét jelzi az is, hogy a helyek már hónapokra előre le vannak foglalva, nekem azonban szerencsém volt, és meg tudtam szerezni 3 visszamondott jegyet. A színészek bravúrosan játszottak, a teljesség igény nélkül csak párat emelnék ki közülük: Eriket a fantomot többek közt Miller Zoltán, Christinet, az énekesnőt, pedig Mahó Andrea alakította, továbbá még Szerednyey Béla és Vikidál Gyula is szerepeltek a darabban. Már a szereposztás is magáért beszélt, a zenekar, a fénytechnika, és a táncosok is lenyűgözőek voltak. Ezután a siker sem maradhatott el, vastaps fogadta a színészeket a három órás, kétfelvonásos előadás után.

Végül egy jó tanács azoknak, akik BKV-val utaznak haza, váltsanak jegyet, mert az ellenőrök éjjel is dolgoznak!

Dobrovics Réka, 10.C

 

Leaning against door and traveling on stepwell is forbidden!

Manapság egyre többet hallani a nyelvtudás fontosságáról. Magam is úgy gondolom, hogy ezen a téren érdemes, és szükséges fejleszteni önmagunkat. Ezért örömmel veszem, ha egy-egy szervezet vagy vállalkozás felkarolja ezt az nemes ügyet. A minap is kellemes meglepetés ért. Éppen hazafelé tartottam az Alba Volán 26-os járatán, amikor megakadt a szemem egy különös feliraton. Eleinte nem tudtam mire vélni a dolgot majd rájöttem: városunk  patináns közlekedési társasága, újonnan egy kedves kis tréfával igyekszik szinesíteni az angol nyelvet beszélők mindennapjait. A felirat a következő képpen olvasható: „Az ajtónak támaszkodni és a lépcsőn utazni tilos! - Leaning against door END traveling on stepwell is forbidden!” Csak gratulálni tudok ahhoz a könnyedséghez, amellyel a fonetikus írásmódot használja a tábla készítője, hogy egy száraz, lélektelen angol mondatból, ilyen varázslatosan vidám figyelmeztetést fabrikáljon! Ezúttal szeretném felkérni az Alba Volán vezetőségét további hasonló jellegű táblák kihelyezésére, és javaslom, hogy az utazási szabályzatot és a vonaljegy árát jelző feliratokat is fordíttassák le a fenntebb említett tábla készítőjével, majd függesszék ki azokat. Persze biztos akadnak majd akadékoskodó utasok, akik az emberi elme eme sziporkázását egyszerű helyesírási hibának fogják majd tekinteni, de mint tudjuk, az ilyen aljas, destruktív jellegű kritikákat a legjobb meg sem hallani.

Madarász Viktor, 11.B

 

Hű, az jó szakma!

Egyszer eljött hozzánk 10 éves húgom osztálytársa. Míg testvéremre várt, az iskola felől érdeklődött, sokat kell-e tanulnom, milyenek a jegyeim, van-e tervem a jövőre nézve, et cetera...Én pedig büszke mosollyal, szavaim felelősségének teljes tudatában kijelentettem: egyiptológus leszek. Szegény kislány először elképedt, majd sugárzó szemmel így szólt:
- Hű, az jó szakma! – tekintete egyszerre volt bájos, értetlen és csodálkozó, lám, ilyen „szakma” is létezik hatalmas világunkban. De mást is láttam szemében. Mintha tisztelet vagy tekintély vett volna körül. Mert van egy álmom, egy célom. Mert eltökélt vagyok. Mert igenis egyiptológus leszek. És nem csak azért, mert jól hangzik (?).

Kiss Viktória, 10.D

 

Válság a Real Madridnál

Óriási gondokkal küzd Európa egyik legpatinásabb futballklubja a Real Madrid. A királyi gárda a Primera Divisionban hat forduló után csupán a 10. helyen szerénykedik, 3 veresége mellett ugyanennyi győzelmet tud felmutatni. A csapat 7 ponttal van lemaradva a jelenleg éllovas Barcelonával szemben. A következőkben a bukdácsolás okait veszem górcső alá.

A problémák ott kezdődtek, hogy 2003-ban miután a klub megnyerte történetének 29. bajnoki címét, a vezetőség eltávolította pozíciójából a korábbi sikertrénert Vicente del Bosque-t, és a helyére a rutintalan Carlos Queiros-t került. Úgy gondolták, hogy a korábban Alex Ferguson mellett segédedzősködő portugál megbirkózik a feladattal, és sikerre vezeti Raúlékat. Az elképzelés nem vált be: a „Galaktikusok” a szezon végére teljesen kifulladtak és mindössze a 4. helyen futottak be hazájuk bajnokságában, a BL-ben pedig a negyeddöntőig jutottak, ahol a francia AS Monaco állította meg őket. Várható volt, hogy ezek után újabb edzőváltásra kerül sor, Queiros-t José Antonio Camacho váltotta a padon. Ő sem bírta sokáig, a sikertelenségek miatt 4 hónap edzősködés után távozott a kispadról, így az Osasuna elleni meccstől kezdve Mariano Garcia Remon az ideiglenes vezetőedző.

Szintén bajok vannak a játékoskeret kialakításával: 2003 nyarán Florentino Perez - a királyi klub elnöke - gyakorlatilag az egész cseresorát eladta, és azzal, hogy áruba bocsátották Makelele-t, egy óriási hibát követtek el, azóta ugyanis nincs olyan védekező középpályása a Real-nak, aki hosszú távon megoldást jelenthet. Talán ezzel magyarázható a meglehetősen gyenge védekezés is, tavaly 38 meccsen 54 gólt kaptak. Perez idén feladta „a minden évben egy világsztárt” politikáját, így végre posztra igazoltak. A védelem megerősítésére érkezett Samuel és Woodgate, az ő ideigazolásukkal reménykedhettek a király gárdáért szorítók, hogy végre megoldódott a védekezés problémája. Csalódniuk kellett: ugyanis alakulatuk az első öt fordulóban négyszer kapitulált, míg a Bajnokok Ligájában a Leverkusentől kapott egy hármast.

A Real csatársoráról minden elmondható, de az nem, hogy termelné a gólokat a spanyol bajnokságban, az eddigi öt fordulóban mindössze négy találatot jegyzett a gárda, ebből kettőt Beckham szerzett szabadrúgásból. Így megállapítható, hogy a támadóalakulat mindössze két akciógólt jegyezhet. Ez nagy szégyen egy olyan csapattól, ahol a csatársorban olyan bevethető játékosok vannak, mint Owen, Raúl, Ronaldo és Morientes.

Az idei produkciónak két pozitív oldala van. Az egyik az, hogy a BL második körében az AS Roma ellen 0:2-ről felállva nyert 4:2-re. A másik az, hogy ennél csak jobb jöhet, ebben reménykedik a Real Madridért szorítók népes tábora is.

Sujtó Attila, 8.A

 

Sikeres nyelvvizsga = érettségi jeles?

A középiskolák diákjai előtt nyitott a kapu a sikeres nyelvi érettségi letételéhez már most.

A végzősök mellett a középiskolák többi tanulója esetén is fennáll az a lehetőség, hogy egy középfokú államilag elismert nyelvvizsga elérésével az idei tanévben még előre hozhatják, és letehetik emelt szintű érettségijüket egy adott nyelvből. Hazánkban a különféle (egynyelvű, kétnyelvű) nyelvvizsgák széles választékot kínálnak a vállalkozó szellemű jelöltnek. Érdemes tehát alaposan végig mérni a kínálatot, kiválasztani, és megpróbálni a legmegfelelőbbet, hiszen ezzel megkönnyíthetjük a közeljövőben elkövetkező nehéz érettségi felkészülés időszakát.

Ne csodálkozzunk tehát, ha egyre több középiskolai diák büszkélkedik nyelvvizsga bizonyítványával, hiszen kemény munkával, tanulással, némi lemondással mindenkinek van esélye e cél eléréséhez.

Egy dolog azonban nagyon fontos: csak annyi órát szabad a felkészülésre fordítani, amely mellett marad elég idő a „rendes” iskolai órákra szánt tanulásra, hiszen igencsak lerontaná az esélyeket az emelt szintű nyelvi érettségi jeles mellett, például egy történelem, vagy magyar elégtelen.

Mohos Ildikó, 10.C

 

Szivaravató

A székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumban 2004. szeptember 24-én ismét megrendezték a szivaravatót, amely egy péntek délutáni programot nyújt a diákoknak. A tizenkettedikes évfolyam tanulói ismét érdekes, jópofa, humoros feladatokat találtak ki az új hetedikes és kilencedikes osztályoknak, a gólyáknak. A feladatok elvégeztével a gólyák telekis diákok lettek. A versenyt ismét egy buli követte, amely szokás szerint nagyon jól sikerült. A program által a diákok jobban megismerhették egymást, jobban összeszokhattak, és persze jól érezhették magukat. A délután folyamán a diákönkormányzat tagjai büfét üzemeltettek, melynek bevételeiből a Telekis Napok programjait fogjuk támogatni.

Sajtos Barbara, 10.C

 

’’Battai’’ muzsikusok

Fúvószenekarok játéka kápráztatta el a lakosságot Százhalombattán. A muzsikálásra szeptember utolsó vasárnapján került sor. A délelőtt során a város különböző helyszínein játszottak a zenekarok, majd délután egy zenés felvonulást követően a napot gálaműsor zárta. Az ország minden tájáról érkezett zenészeket mazsorettek is kísérték.

Tündik Ákos Máté, 10.C

 

EGY TANÁR AMERIKÁBÓL

A Teleki Blanka Gimnázium diáksága szeptembertől gazdagabb lett egy amerikai tanárral: James Murphy-vel, aki angol nyelvet és drámát oktat. Ezt egy tanár- csereprogram tette lehetővé, melyet J William Fulbright amerikai szenátor alapított. Ez a nagylelkű ember halála előtt óriási összeget ajánlott fel annak érdekében, hogy az amerikai tanárok  jobban megismerjenek más nemzeteket, szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki egymással, ezáltal is kevesebb esélyt adva egy újabb világháború kialakulásának.

Így került hozzánk Mr. Murphy, akit eddigi tapasztalatairól kérdeztem.

Miért éppen Magyarországot választotta? Ha Európa érdekelte, választhatta volna Németországot vagy Franciaországot is.

Azért jöttem Magyarországra, mert ez egyike volt azoknak amelyeknél nem volt követelmény a nyelvtudás. Nem beszélek magyarul, de anyai ágon volt magyar felmenőm, tehát ez is egy érv.

Másrészt nagyon érdekel Európa, kíváncsi voltam rá, hogy élnek itt az emberek, milyen a társadalom.

Mi a véleménye Magyarországról, a magyar emberekről?

Úgy gondolom, hogy Magyarország csodálatos hely, az emberek nagyon kedvesek, szívélyesek, családcentrikusak. Az iskolák is nagyon jók, jól érzem magam itt.

Van olyan dolog, ami nehézséget okoz Önnek?

A magyar nyelv.

Mi a különbség a magyar és az amerikai diákok között?

A diákok sok mindenben hasonlítanak egymásra, bár a magyar gimnazisták sokkal több tényanyagot tanulnak, többet kell memorizálniuk. Amerikában inkább a tanulók véleményére kíváncsiak a tanárok, ezért esszéket íratnak velük.

Mit tanít Ön a hazájában?

Amerikai-és világirodalmat, esszéírást és könyvismeretet.

Mi a kedvenc időtöltése? A magyarországi feltételek lehetővé teszik, hogy ezt folytassa?

Legszívesebben sportolok. Otthon gyakran teniszeztem és alpesi-síeltem. Szerencsére egyikkel sem kell felhagynom, hiszen teniszezni itt is tudok, a síelést pedig Szlovákiában és Ausztriában lesz lehetőségem gyakorolni.

Két hónapja él Magyarországon. Ez az idő mennyire volt elegendő ahhoz, hogy megismerje a magyar kultúrát?

Igen is, meg nem is. Igen, hiszen lényegesen többet tudok már az ország kultúrájáról és egyre otthonosabban érzem magam. Nem, mert napról napra többet tanulok, de még így is elég keveset tudok.

Amerika a gyorsétkezdék szülőhazája. Milyennek találja a magyar konyhát?

Nagyon ízletesek a magyar ételek, fantasztikus a magyar konyha! Különösen a szárnyasok ízlenek, a rizs, a tészták, a levesek…

Az ételek fűszerezése különleges, a magyar paprika mint fűszer csodálatos. Szerintem,  a magyar ételek sokkal jobbak, mint a legtöbb amerikai étel.

Eddigi megfigyelései alapján tudna olyan véleményt mondani ami Önben kialakult a magyar emberekről, a diákokról, az életformánkról, szokásaink-ról?

Először is: a magyarok sokkal többet járnak gyalog, mint az amerikaiak. Egy amerikai kisebb távolságokra is autóval megy. De ami ennél sokkal fontosabb, hogy a magyar emberek életében fontos szerepet játszik a család és a barátok. Nagyra értékelik az irodalmat, a költészetet és az iskolázottságot.

Fejes Dóra, 7.A

 

A minap alkalmam nyílt megtekinteni egy emlékestet a Megyei Művelődési Központban. Pálfy Margit előadóművész önálló estje volt ez, melyet Szécsi Margit verseiből állított össze. A műsor – így nevezte a művész – „lehengerlő” volt, lendülete végig magához szorította közönségét. Hm. A közönség. A nézőtér nézőkért sóhajtott. Úgy tűnik, a ma emberének nincs ideje efféle élményekre. Pedig még korhoz kötve sincs.

Egy Pálfy Margittal készült interjúból: „Aki eljön verset hallgatni, azt az embert én nagyon becsülöm, és a tehetségem legjavával akarom szolgálni. Szeretném, ha estjeim ünnepet jelentenének az emberek számára, mert szeretném őket kiemelni a hétköznapok kenyérharcaiból és a politika ridegségéből. Adni lelki táplálékot, hogy másnap jobb közérzettel ébredjenek, jobb kedvvel, nagyobb lelkierővel tegyék dolgaikat. Hogy elfeledkezhessenek arról, hogy mindnyájan a megsemmisülés felé haladunk. Szeretnék jelet hagyni.”

Kiss Viktória Zsuzsanna, 10.D

 

Önkormányzat piciben

A városban elterjedt általános vélemény, rólunk telekisekről nem túl megnyerő. A fiatalok többsége erőteljes csodálkozás közepette biztosít minket együttérzéséről és mély sajnálatáról az iskolánk tanítási színvonalával kapcsolatban. Meglátásuk szerint, aki ide jár az csak kockafejű, társadalmi életet nem élő zseni lehet.

Pedig mi, telekiek sok más egyéb tanulmányi eredmény mellett, talán a diákéletünkre lehetünk a legbüszkébbek. Mert az belátható tény, hogy nem sok intézmény ilyen diákközpontú, és nincs mindenhol lehetőség egy sikeres Diákönkormányzat (rövidebb nevén DÖK) működéséhez.

A tanulók aktívsága és a tanárok segítőkészsége együtt igazán hasznos, élvezetes és jópofa dolgokat teremthet. A „szervezet” jelenleg is tevékenykedik és ezen felbuzdulva, na és persze tájékoztatás céljából intéztem kérdéseimet Fejes Gáborné (DÖK-segítő) tanárnőhöz:

  1. Mi és a feladata és hogyan épül fel ez a diákokból verbuválódott társaság?

A diákság érdekeinek érvényesítését és iskolai szabadidős programok szervezését jelölném meg legfőbb teendőül. Minden osztály delegált képviselője tolmácsolja az osztályok kéréseit a szerdánként tartandó gyűlésen, majd az ott elhangzott információkat továbbítja az osztálytársainak. A gimnázium az idei tanévben negyven DÖK-képviselőt tart számon, a vezetőség ebből hét tagot, plusz egy elnököt tesz ki, valamint ehhez csatlakozik még a hat évfolyamfelelős.

  1. A diákélet csúcspontja a Telekis Napok, amit a „DÖK-ösök” álmodnak meg és kiviteleznek. Hogyan is kell ezt elképzelni?

A diákönkormányzat tagjai még szeptemberben elutaznak egy két napos táborba, ahol nyugodt körülmények között tervezhetik meg az aktuális évi programot. Ezután a műsorok szervezői egyénileg valósítják meg, záros határidőn belül az ötleteiket, melyeket a tanárokkal és társaikkal egyeztetnek. Célunk mindezzel, egy olyan kulturális és szórakoztató eseménysorozat létrehozása, melyet a diákság teljes egészében a magáénak érez, és azon szívesen részt is vesz. A rendezvény az iskola épületén belül, ezenkívül városi helyszíneken valósul meg, általában november-december környékén, változatos repertoárral: tudományos előadásokkal, koncertekkel, vetélkedőkkel, tanár-diák viadalokkal és természetesen a királyválasztással.

  1. Történt változás a rendezvénysorozatban az elmúlt évekhez képest?

Igen, az időpontja egy hónappal előbbre november 12-13.-ára csúszott valamint a kultúra és tudomány is hangsúlyosabbá vált, mint például a tavalyi évben. Három helyszínen különböző izgalmas témakörökkel várják az előadók az ifjúságot. A zenei kínálat is bővült, a jazz, blues és a funky szerelmesei is megtalálhatják kedvenceiket a felhozatalból. Változott a végzős osztályok kampányolási rendje, kevesebb idő alatt kell minőségibb kampánnyal előrukkolniuk. A Kortes a Fórummal és a pakolással együtt pedig csütörtökre tevődött át. A programokat igyekeztünk olyan változatosan összeállítani, hogy mindenki találjon magának megfelelőt.

Szerencsés Rita, 10.C

 

Blog

Az emberek többségében a fenti kifejezés hallatán az alábbi kérdés fogalmazódik meg: Mi az a blog? Nos, a blognak (vagy hosszabb szóval weblognak) két általánosan elfogadott meghatározása létezik:

Az egyik szerint ez egyfajta útmutató, térkép az Internethez, ahol az oldal szerkesztője (a blogger) az általa érdekesnek talált honlapokat, híreket ismerteti, általában személyes kommentárokkal fűszerezve. A blognak ennek a változatából alakultak ki az ún. közösségi blogok, ahová bárki beküldhet anyagot (ez leggyakrabban  egy másik oldalra mutató hivatkozás, (link) egy képpel és egy rövid ismertetővel társítva, de lehet fotó, vagy hír is) aminek publikálásáról az oldal szerkesztői döntenek, és a megjelent dolgokhoz a hozzájuk tartozó fórumon bárki fűzhet megjegyzést. Ilyen például a www.szanalmas.hu, ahol a sok érdekes honlap között találhatunk egy önmagát színvonalas kiszolgálásával hirdető önkiszolgáló éttermet, és egyéb nyalánkságokat is.

A blog a másik (elterjedtebb) definíció szerint nem más, mint nyilvános, internetes napló. Persze ez is rengeteg féle lehet, vannak publicisztikai jellegűek is, mint például a http://blog.tomcatpolo.hu/ címen található, aminek érdekessége, hogy külön rovatba gyűjti a szerkesztő által csak droidoknak nevezett, mentális defektusokkal küszködő embertársainkról szóló humoros, vagy bosszantó történeteket.

Persze rengeteg olyan blog is létezik ami a fenti két kategóriát ötvözi, vagy egyikbe sem sorolható be. Azoknak, akik szeretnének további információkkal gazdagodni a blogokról érdemes ellátogatniuk a http://blog.lap.hu/ címen található oldalra, ahol rengeteg hasznos hivatkozást találhatnak a témával kapcsolatban.

Madarász Viktor, 11.B

 

Egy fél óra Csongrádi Ferenccel

A Ferencváros UEFA-kupa csoportkörbe jutása révén reménykedhetünk, hogy olyan messze jut a zöld-fehér alakulat, mint 19 évvel ezelőtt a Videoton. A fehérvári csapat a 1984/1985-ös idényben egészen az UEFA-kupa döntőéjig menetelt, ahol a Real Madrid állta útjukat: itthon 3-0-ás vereség, kint pedig egy fantasztikus 1-0-ás győzelem. Ennek a csapatnak volt az egyik alapembere Csongrádi Ferenc, akivel volt szerencsém beszélgetni.

Csongrádi Ferenc

Született: 1956.03.29 Apácatorna

Családi állapot: Nős. Két fiúgyermek 2 és 6 évesek

NB 1-es meccsek/gól játékosként: 373/24

Válogatott meccsei száma játékosként: 24

+ Első játékos és eddig egyben utolsó futballista a Videotonból, aki világbajnokságon vett részt.

+ A Videoton színeit legtöbbször képviselte a válogatottban.

- Mikor és milyen idítattásból kezdett el futballozni?

Pár évesen kezdtem el futballozni, elsősorban, mert láttam az idősebbektől. Másrészt, pedig a 60-as években foci nagyon népszerű volt Magyarországon.

- Ki volt a legnagyobb játékos, akivel játékos pályafutása során ellenfélként találkozozott?

Válogatott meccsen játszottam sok nagy futballista ellen, de a legismertebbek talán Platini, Maradona, Matthäus, Völler, Pasarella, Blohin, a teljesség igénye nélkül természetesen. Klubszinten, a Videotonnal pályára léptem például Butrageño és Valdano ellen.

- Melyik volt élete legemlékezetesebb meccse?

A Videotonnal az UEFA-kupa döntőjében a Real Madrid ellen a Bernabeuban fantasztikus élmény volt játszani, majd 90 000 néző előtt. Legemlékezetesebb válogatott meccsem, amikor VB-selejtezőn 2-1-re legyőztük a Gullit-van Basten-Rijjkard-féle holland válogatottat.

- A régi csapattal tartja még a kapcsolatot? Összejárnak még?

Évfordulókon természetesen összejárunk. Legutóbb ősszel volt ilyen összejövetel. Tudjuk, hogy mi történik egymással.

- Emlékszik még az UEFA-kupa döntőt játszó Vidi összeállítására?

Természetesen. Fehérváron a Disztl P. – Borsányi, Disztl L., Csuhay, Horváth – Palkovics, Végh, Wittman, Vadász – Novath (Gyenti), Burcsa, míg Madridban a Disztl P. – Csuhay, Disztl L., Végh, Horváth – Burcsa, Csongrádi (Wittmann), Vadász – Szabó, Májer, Novath (Palkovics) összeállítású csapat játszott.

- Kit tart szakmai példaképének?

Nemzetközi szinten Maradona, míg magyar szinten Törőcsik a példaképem, de kizárólag mint futballisták. Ők kiemelkedtek a mezőnyből, zsenik voltak a pályán.

- Jelenleg hol edzősködik?

A Videoton Labdarúgó Közalapítvány keretein belül 5 éves kortól kezdve edzem a gyerekeket.

- Ha felkérnék egy élvonalbeli csapat vezetőedzőjének, elvállalná?

Voltak ajánlataim, de ez éppen helyzettől függ. Egy ilyen munka elvállalása több összetevőből áll, pl. család költöztetése. Én lokálpatrióta vagyok, tehát már majdnem 35 éve dolgozok a fehérvári labdarúgásért, kisebb-nagyobb megszakításokkal.

- Melyik a kedvenc külföldi futballcsapata és ki a kedvenc játékosa?

A Real Madrid, mert fantasztikus játékosok, futballművészek alkotják a csapatot. Jelenleg Zidane, Ronaldinho, Roberto Carlos és Guti játéka tetszik a legjobban.

- Mi a kedvenc sportja a labdarúgáson kívül?

Szeretem a kézilabdát, teniszt, vízilabdát, de minden jelentősebb sporteseményt - olimpiákat, világversenyeket- követek, ahol mi magyarok jelen vagyunk.

- Szokott moziba járni? Mi a kedvenc filmje?

Mostanában nem, legfeljebb gyerekfilmekre 6 éves fiammal. Kedvenc filmem igazából nincs, de az olyan filmeket szeretem, aminek van valami mondanivalója.

- Milyen autóval közlekedik, mi a kedvenc autómárkája?

Jelenleg egy Volkswagennel közlekedem, kedvenc autóm nincs, a lényeg az, hogy eljussak oda, ahova szeretnék.

- Milyen zenét hallgat szívesen?

Szeretem a Dire Straits-et és a Julio Inglesias zenéjét. Hogy éppen mit hallgatok, ez a hangulatomtól függ.

- Mi az életfilozófiája?

Fontos, hogy higgy a munkában, és mindig törekedj arra, hogy a legtöbbet kihozd magadból!

- Végezetül még egy focihoz kapcsolódó kérdés: Van-e reális esélye a Fradinak, hogy továbbjusson csoportjából?

Nem ismerjük igazán az erőviszonyokat, sok minden függ a pillanatnyi formától. A Schalke és Feyenord erős ellenfél, de hazai pályán jó lenne pontot szerezni és idegenben szintén a skót csapat ellen.

- Köszönöm szépen a beszélgetést!

Nagyon szívesen.

Sujtó Attila, 8.A

 

Cserediákokra várva

2004. október 22-én huszonhat francia diák és három pedagógus érkezik iskolánkba, a Teleki Blanka Gimnáziumba, egy magyar-francia csereprogramnak köszönhetően.

Iskolánk névadójának – Teleki Blankának – Toursban élő leszármazottja; Judith De Gerando grófnő segítségével diákjaink a közelmúltban két hetet Franciaországban tölthettek, ahol többek között a Mountparnasse-i temetőben megkoszorúzták Teleki Blanka síremlékét.

A francia testvérgimnázium – a Sainte Ursule Gimnázium – tanárai és diákjai mindent megtettek annak érdekében, hogy a telekisek jól érezzék magukat, megtekinthessék a főbb nevezetességeket és megismerhessék a francia kultúrát.

Érdekes, színes programokon vehettek részt, élményekkel gazdagon tértek haza. Most az ő feladatuk lesz a francia diákok vendéglátása, amit már mindannyian nagy izgalommal várnak.

Fejes Dóra, 7.A

 

Diákok külföldön

2004. szeptemberében Székesfehérváron, a Teleki Blanka Gimnáziumban került megrendezésre a Nemzetközi Csereprogram Alapítvány (AFS) tájékoztató estje.

Az AFS-ről: az első ilyen szervezet 1947-ben kezdte működését, sajnos Magyarország csak 1993-ban csatlakozott a programhoz. Jelenleg 50 ország önkéntesei tartják a kapcsolatot, hogy kormányoktól és vallásoktól függetlenül a diákok a világ szinte bármely pontjára eljuthassanak. A külföldön tartózkodás időtartama 3 hónaptól 1 évig terjed. A tanulók családoknál szállnak meg, iskolába kell járniuk, hiszen a különböző kultúrák megismerése, nyelvtanulás, nem csak a szórakozás a cél. Jelentkezni minden ősszel lehet az adott megye AFS körzetelnökénél. Ezután novemberben az érdeklődők egy meghallgatáson vesznek részt. A válogatáson írásbeli és csoportos feladatokra, játékokra és egy személyes beszélgetésre kerül sor, melynek során felmérik a jelölt tájékozottságát, műveltségét, nyelvtudását. A szerencsések – az adott ország ügyintézésének gyorsaságától függően – az év végén, a következő év elején kapnak visszajelzést. 1 hónappal az utazás előtt az utazókat egy táborban készítik fel az „új életre”. A kiút időpontja július közepére, augusztus végére tehető. A többhónapnyi távollét után a nebulók egy életre szóló élménnyel és kiváló nyelvtudással térhetnek haza. Remélhetőleg egyre többen használják ki ezt a fantasztikus lehetőséget és segítenek egy szebb jövő felépítésében.

Az érdeklődők további információt a www.afs.hu internetes oldalon kaphatnak.

Konstantin Kata, 10.C

 

EGY BONYOLULT ÉLET

Reggel, mint minden átlagos ember felkeltem, illetve megpróbáltam felkelni, és ha ez sikerült, felöltöztem, megreggeliztem, és elindulok… persze egy órával az iskolakezdés előtt az én kis munkahelyemre az iskolába.

Hogy miért? –Hát azért mert az utcára kilépve, indulatos és rohanó emberekkel találkozom.Az utcákon tömeg, kocsihegyek és DANGER vagyis veszély!Rendőr? Minek? Talán nem érnek rá, mert isszák a reggeli teát.Zöld a lámpa az autósokat ez nem is mozgatja.Én csak állok. Én csak állok, mert az autósok sietnek valahova.

Év elején itt-ott láttam a rend őreit ,akik vigyáztak az iskolába igyekvő nagy és kis diákokra. Most már egyre kevesebb helyen bukkannak fel ,hogy ügyeljenek a szabályos közlekedésre. Talán azért látom így mert jó magam is sietni szoktam és türelmetlenséget tanúsítok embertársaim iránt. .Lehet ,hogy több türelem kéne?????????

A rohanás életünk meghatározó része mely megpecsételi egész életünket. Egyedül mi tehetjük meg azt az egy lépést , hogy ez ne így történjen. Ha pedig megtehetjük és miért is ne tehetnénk meg ,akkor haladjunk és talán minden megváltozhat. Őszintén megvallva sajnálom a felnőtteket. Azokat a felnőtteket  akik reggeltől késő estig azon fáradoznak ,hogy minél többet dolgozzanak akár több helyen is ,hogy több fizetést kapjanak. Ez mind szép és jó, de minden jóban van mellékhatás. Ebben az esetben a probléma, az hogy tényleg többet keresnek és több helyről kapnak jövedelmet , de ez nem jelent semmit hiszen ha a fizetés nő, nő az adó is. Ebből annyit vonhatunk le hogy nem érdemes többet dolgozni a megengedettnél hiába dolgozol kétszer annyit a fizetésed számtani összege nem fog a duplájára nőni. Kereshetsz te százezreket, de az adót csak Többszörösére növelheted. Gyakorta előfordul az hogy a pénzért egyesek az egészségüket is odaadják. Lassan az egészségügyi problémák az idegrendszert is felemésztik. Mert beleroppannak sokan abba, hogy nem tudnak pénzt keresni, nem tudja eltartani a családját ,és ennél is fontosabb, hogy fizikai jólétét sem tudja megvásárolni. Betegállományba áll és ami kis havi jövedelmet kap az nem elég arra hogy kifizesse a rezsit és még normálisan is éljen. És a gyógyszerek? Az nem kell? Kellene! De nincs rá pénz. A kormány emeli az árat de azoknak a magyar állampolgároknak akik minimálbéren vannak miből lesz megélhetés?Aki nagyon gazdag még gazdagabb akar lenni, aki pedig szegény nem azért irigy a gazdagokra mert nekik nincs olyan sok pénz hanem azért mert nekik még annyi sincs amiből normálisan tudnának élni.

Török Zoltán, 10.D

 

Ez még sport?

Az elmúlt hónapokban még javában forogtak a viták a magyar élsportolók teljesítményéről. A sajtóban számtalan írás jelent meg a témával kapcsolatban, és talán nem is volt olyan magyar személy, akit vagy szurkolóként, vagy magyar emberként meg ne érintett volna a történet. De a „doppingolás” nem csak az Olimpiai Játékok versenyei alatt mutatkozik meg, hanem számos más területen. A legtöbb ember szeretne valami sikert elérni, vagy valamilyen módon híressé, eredményessé válni. Van, aki a tudományok terén, van, aki a sportok terén küzd a nevezetességért. A sport tág kategória: ide tartozik a sakk is, de az erő- és súlyemelés is, ahol az ember nem is lehet sikeres teljesítménynövelő szerek alkalmazása nélkül. Az átlagos emberek képtelenek lennének olyan tömegeket megmozgatni, mint az erőemelők. Az általuk használt anyagok pedig nem veszélytelen doppingszerek. A legtöbbjük használ szteroidot, amelynek rengeteg káros mellékhatása van. A legtöbb versenyző el se jut a dobogóig, mert a szervezete kikészül. Egyes sportolóknak már zöldes-sárga a vizeletük, de nem hagyják félbe. Ha el is érnek valamilyen eredményt, több tíz évvel korábban vesztik életüket, mint az átlagos emberek. Van olyan elkötelezett erőemelő, akinek az orvosa már figyelmezte, hogy ha nem hagyja abba két hónapon belül meghalhat. Két hónap pedig kevés. Arra sem elég, hogy befejezze a felkészülést a versenyre. Ezután felteheti bárki a kérdést, hogy „Megérte?” A „sportoló” azt mondaná, hogy természetesen. Neki megérte. Eljátszotta az életét a remélt sikerért. De Ő sportoló! Ez még sport? És ez a kérdés nem járt le. Most ősszel még sok verseny lesz az ilyen sportolóknak is. Az egyik legkomolyabb megmérettetés az idei Fekvenyomó Világbajnokság, amely az Amerikai Egyesült Államokban lesz, 2004. december 1. – 5. –ig. A díjat pedig csak EGY nyerheti el. A többi „sportoló” eredményét figyelembe veszi-e valaki? Mit nyer a többi? A sportolás lehetőségét? Ekkora az ára egy győzelemnek? Az egészségét már nem nyeri vissza egyikőjük sem. A szervezete képtelen lesz a megszokott teljesítményt nyújtani a szerek nélkül. Ez még sport?

Lorászkó Balázs, 8.A

 

Polcszemle

A minap bevásárolni mentem, nem éppen ritka eseményként.  Az már különleges volt, hogy el is olvastam, némelyik vásárolt holmi mit tartalmaz.

Így utólag; nem kellett volna. Eddig vígan sajt néven fogyasztottam a különféle mellékanyagokból, és E-sokszám vegyszerekből álló izét. Igaz, furcsálltam, hogy nincs íze, szaga, lyukacskái. Néha színe sem. Sőt, olykor feltűnt a gumiszerű állag is. Más részről, teszem azt, a különféle szendvicskrémeket sem dobtam vissza lendületből.

Nos, szélvészgyorsan visszapakoltam az E-sokszámos, állományjavítós, színezékes, zselatinos akármiket a polcra. A kosaramban csak zöldségek, meg rozskenyér, szójaszeletek, pár „bio” termék maradt. Meg a kutya- és macskaeledel. Abban – nem úgy, mint pár embereledel-konzervben – nincs annyi E-sokszám, adalékanyag, anyámtyúkja. Kissé elgondolkodtató volt. Még az „eredeti” sajtban sem lehet biztos azt ember lánya? Akkor mit együnk? Persze, én nem zúgolódom, szeretem a zöldségeket, de mások nem kultiválják a nyúlétkeket. Azt hiszem, ideje lenne tudnunk, mit eszünk. Vagy hátra arc, és irány a nyúlketrec!

Dér Virág Borbála, 10.C

 

Így szép a Belváros?

Székesfehérvár történelmi belvárosában járva biztosan több embernek szemet szúrt a Liszt Ferenc utcában álló ház falán a méretes felhívás: SZOLIZZ INGYEN! A felirat igen feltűnő, nagy sárga vászonra lett nyomva, ráadásul a betűk színe is rikító piros. A közel ablaknyi magasságú reklám első szava egy „latin-magyar” szó: „SZOLIZZ”. A szó egyik idegen eredetű főnév magyarosított igeképzése. A szolárium szó latin eredetű, jelentése: ibolyántúli sugarakkal működő mesterséges napfényfürdő. A Liszt Ferenc utcát sok külföldi és magyar turista látogatja. A fényképeken nem biztos, hogy szépen mutat egy ilyen látványos reklám, amikor a kiránduló mondjuk a Kati néni szobrát szeretné megörökíteni! De a felirat körül számtalan reklám van elhelyezve, mint a ZÁLOGHÁZ és az ARANYOLLÓ. A vásznak ízléstelen elhelyezése ellen nem reklamálnak, de amikor a Kati néni szobor az utcába került, sok ember előnytelennek találta itt, és az Alba Pláza elé akarta helyezntetni. A feliratok senkit nem zavarnak? A reklám elhelyezése a cégek számára létfontosságú, hiszen nélküle a belvárosi üzletek tönkre mennének. De a hírdetéseknek biztos létezik egy visszafogottabb, Belvárosba illő formája is. Az utcában szinte egész évben állnak az aszfalt kétharmadát elfoglaló ízléstelen műanyag székek. A helyzet a szomszédos utcákban sem jobb. Ezek nem zavaróbbak, mint a nagy népszerűségnek örvendő Kati néni szobor?

Lorászkó Balázs, 8.A

 

Miért nem szeretünk olvasni?

Sok szülő panaszkodik, hogy gyermeke egyáltalán nem, vagy csak igen keveset olvas. Ha mégis, akkor pedig kizárólag magazinokat és képregényeket. Ennek általában az az oka, hogy aki nem olvas könyvet renszeresen, az csak lassan birkózik meg minden egyes oldallal. Így, (főleg a kötelező olvasmányoknál) érthetetlenné válik a cselekmény.Szakemberek szerint ezért először nem ajánlatos klasszikus művekkel próbálkozni. Személy szerint én is nagyon szívesen olvasok például Agatha Christie-t. Regényei izgalmasak, gondolkodásra késztetőek, hihetetlen végkifejlettel.

 Ha olyan könyet választunk, ami érdekel minket, szinte észre sem vesszük, máris végigértünk rajta.Az ember rendszeres olvasással  egy idő után azt tapasztalja, hogy gyorsabban olvas, mint annak előtte. Ha pedig megszerettük magát az olvasást, gyerekjáték egy-egy klasszikus mű megértése.

Bognár Zita, 10.C

 

Ha van stadion, miért nincs foci?

A magyar futball egyik legnagyobb hibája, hogy a klubok vagy túl sok pénzt költenek stadionra és keveset a csapatra, vagy fordítva. Van több olyan magyar csapat, amelyeknek elkészült a stadionjuk, de a csapat eredményei ezzel párhuzamosan romlottak.

Nem kell messze mennünk Fehérvártól, hogy erre az esetre példát találjunk. A Dunaferr (ma: Dunaújvárosi FC) miután 2000-ben megnyerte a bajnokságot, a csapat vezetői elhatározták, hogy egy „nagy” klubnak új és nagyobb stadion kell. Mire az új stadiont 2003-ban átadták a klub kiesett az első osztályból és a Dunaferr SE nem támogatta többé a felnőtt csapatot. Jelenleg a többnyire utánpótlás korú játékosból álló egyesület az NB 1/B középmezőnyében tanyázik.

A másik jó példa erre a Zalaegerszeg esete, a csapat miután 2002-ben megnyerte a bajnokságot, elkezdték a ZTE-stadion rekonstrukcióját. Igaz a stadion nincs kész, de a csapat - mióta újjáépítik a létesítményt - meg sem közelíti a dobogót, pedig játékos állományilag az esély meg lenne rá.

Ezek alapján reméljük és bízzunk benne, hogy amennyiben elkészül a Fehérvár FC stadionja, a csapat nem kerül az említett két csapat sorsára.

Sujtó Attila, 8.A

 

Emberek vagyunk mi is

Egyszer, még általános iskolában egy technika órán éppen az öltözködésről volt szó. A technika tanárnőm elmesélte nekünk, hogy egyszer a fia azzal állt elé, hogy ő sárkányos inget szeretne. Elmondta, hogy már választott magának egyet, csak meg szeretné mutatni. Így hát felkerekedtek, és elindultak a Ciánkáli felé. Amikor beléptek az üzletbe, a tanárnőm a saját elmondása szerint rémülten vette észre, hogy a földön négy tiszta feketébe öltözött fiatal fekszik. Mialatt a fia az inget próbálta, észrevett néhány érdekes festményt a falon. Szóba elegyedett hát az egyik lánnyal az üzletben: megkérdezte honnan valók a festmények. Az elmondta neki, hogy a képek a Tópartiban készültek, egy ottani diák festette őket. És így tovább…

A tanárnőm azt mondta, nagyon meglepődött azon, hogy milyen kedves, aranyos lány volt. Vajon miért olyan meglepő ez? Az csak rossz ember lehet, aki tiszta feketében jár, és együtteses pólókat visel? Esetleg punk frizurát hord?   Pedig ez csak egy életfelfogás.

Németh Ágnes, 9.C

 

Nem értem miért kell valakit az ízlésvilága alapján megítélni. Ez nem a vandalizmusról, agresszióról és hasonlókról szól. Mindenki megpróbálja magát, az érzéseit, a világnézeteit valahogy kifejezni, még ha nem is olyan feltűnően, mint például égbe meredő hajtincsekkel, vagy a zenei ízlést tükröző ruhákkal.

 

EU

Októberben volt szerencsém eljutni országunk egyik északi határvárosába,a Duna által kettészelt Komáromba.Az Erzsébet-hídon átérve a határőr megnézte a személyi igazolványomat, majd kedves "Jó napot!"-tal üdvözölt Szlovákiában.

Tényleg ennyi lenne? Ennyit jelent ma az a vastag piros vonal a térképen,amiért annyit harcoltak hajdanán s amit a trianoni béke végérvényesen berajzolt?

Ekkor gondolkoztam el azon, hogy az Európai Unió mit is művel valójában az öreg kontinensen.Önök milyen változást vettek észre május 1. óta?

Ha egy szóval kell válaszolni,én azt mondom: lehetőségeket. Írhatnám most, hogy testvér lészen minden ember vagy éljen a határok nélküli Európa, de a nemes eszmények mögött természetesen kemény politikai és gazdasági érdekek húzódnak.A legjobb, amit tehetünk, az, hogy hálát adunk a sorsnak, amiért egy természeti csapásoktól,maláriától,polgárháborútól,diktatúrától és többnejűségtől mentes ország a mienk.

Talpra hát,magyar!Hív Európa!

Meglátják,egyszer majd a szomszédos országokkal is megjavul a viszonyunk!

Komárnoban rájöttem,hogy egyetlen komoly határ választja el  Magyarországot Szlovákiától: a Duna. S ha már Közép-Európa legnagyobb folyóját sikerült,az ellenéteket miért ne tudnánk áthidalni?

Nagy Angéla, 11.B

 

Telekis diákok Franciaországban

A székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium diákjai szeptember 21-től október 3-ig Franciaországban jártak egy cserediákprogram keretében. A francia csoport három napot töltött Párizsban, valamint egy hetet Toursban. A szervezkedések már több,mint egy éve elkezdődtek, Benisné Szabó Éva  tanárnő és Judith de Gerando között. Judith asszony Teleki Blanka testvérének, Emmának a leszármazottja és Teleki Blanka emlékének őrzője.

A telekisek három napot töltöttek Párizsban, s egy hetet Toursban. A francia fővárosban az elsődleges cél Teleki Blanka sírjának megkoszorúzása volt. Ez alatt a pár nap alatt sikerült Párizs nagy részét megnézniük, a legtöbb nevezetességet látták:a Louvre-ot, az Eiffel-tornyot, a Champs-Élisée-t, a diadalívet, stb. Tours felé menet megálltak Versailles-ban is, hogy megnézzék a kastélyt.

Toursban a diákok családokhoz kerültek. Az egész hetet csodálatos programok színesítették. A magyar és a francia gyerekek egyaránt kicserélték tapasztalataikat, a telekisek megismerhették a francia szokásokat: az ételeket, a különböző stílusokat. Meglátogatták a St. Ursule Gimnáziumot is, ahova a fogadó családok gyerekei jártak. A hét a szebnél-szebb kastélyok, múzeumok és egyéb nevezetességek látogatásával telt. Közben a magyarok betekintést nyerhettek a francia diákok tanulási módszereibe is, ugyanis a programban két nap is szerepelt iskolalátogatás.

Ez a hét hamar letelt, s a telekis diákok sok új élménnyel gazdagodva jöttek vissza Magyarországra, de nem kellett örökre elbúcsúzniuk a franciáktól: ők ugyanis október 22-én érkeznek!

Asztalos Barbara, 11.C

 

A Teleki Blanka Gimnázium franciacsoportja egy csereprogram keretein belül Franciaországba látogatott. Ezt az utazást egy évig tartó egyeztetés és szervezés előzte meg.

Az indulás október 21-én, hajnali négy órakor volt. A hosszú, egész napos út után megálltunk Strasbourgban éjszakára. Megnéztük a város nevezetességei is. Másnap reggel továbbindultunk Párizsba.

Este érkeztünk meg Párizsba, ahol lakóhelyünk elfoglalása után indultunk a Louvre múzeumba, ahol megcsodálhattuk többek között a híres Mona Lisát. Körülbelül 3 órát töltöttünk itt, majd visszatértünk a szállásra, ahol mindenki fáradtan feküdt le. Másnap reggel a Monte Parnasse-i temetőben kezdtük a napot, ahol megkoszorúztuk iskolánk névadójának, Teleki Blankának a sírját. Ezután egy hosszabb sétára indultunk, mely során megtekintettük a Luxembourg palota kertjét, elsétáltunk a Sorbonne egyetem épületei előtt, majd megérkeztünk a gyönyörű Notre Dame templomhoz. A templom megtekintése után tovább sétáltunk, és Napoleon diadalívénél elhaladva, a Mars mezőn át érkeztünk meg a Szajna partjára, ahonnan egy hosszabb hajókirándulást tettünk. Ezután a folyó partján álló Eiffel toronyba mentünk, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a városra. Ezt követően ellátogattunk a híres bevásárlóutcára, a Champs Elisées-re, majd busszal elhaladtunk a Moulin Rouge épülete előtt, később felmentünk a Sacré- Coeur templomhoz, majd a festői negyedben sétálgatva gyönyörködtünk a kivilágított városban. Végezetül visszatértünk a szállásra, és lefeküdtünk aludni.

Péntek reggel a párizsi hotelból egyenesen Versailles felé vettük utunkat, ahol a csodálatos kerten túl az egész palotát bejártuk. Sietnünk kellett azonban, hogy idejében megérkezzünk Tours-ba. Egy újabb kimerítő utazás után értünk a városba, ahol már vártak minket. A francia családok előre beosztották maguk között, hogy melyikönket fogadnak, így a megérkezést követő hétvégét a családjainkkal töltöttük: volt, akit a közeli kastélyokba vittek el, volt, akit esküvőre, olyan is akadt, aki egy papírsárkány-fesztivált látott, de volt olyan is, aki Tours városát derítette fel.

Másnap reggel elindultunk az iskolától, hogy a chinoni kastélyt megtekintsük. Megnéztük a kastélyt, és sétáltunk a kastélykertben is, ezután a Pierre Rabelais Gimnáziumban fogyasztottuk el az uzsonnát, amit a fogadócsaládjaink csomagoltak nekünk. Ezután Seullyben a francia költő, Pierre Rabelais szülőházát tekinthettük meg, sok könyvvel és festménnyel. Ezután a Saint-Cosme apátságba utaztunk, ahol megcsodálhattuk a kertet, valamint a szerzetesek lakhelyét. A látogatás után visszatértünk Toursba, ahol mindenki a fogadócsaládjával töltötte az estét.

Szerdán reggel mindannyian a fogadódiákjainkkal együtt a Saint Ursule Gimnáziumba mentünk, és a francia diákok óráin vettünk részt. Ezek az órák nagyon érdekesek, és tanulságosak voltak mindannyiunk számára. 11 órára voltunk hivatalosak a Megyeháza épületébe, ahol a gyűlésteremben az alelnök úr mondott nekünk beszédet a megye közigazgatásáról. Ezután a gimnáziumban kaptunk ebédet, majd evés után a chinonceaux-i kastélyt tekintettünk meg, a királynők kastélyát (melyben egy erotika-kiállítás is működött), két gyönyörű kastélykertet, az erdőt, valamint a bokrokból álló 1,5 méter magas labirintust. Ezután visszatértünk Toursba, ahol ismét a fogadóinkkal töltöttük az estét. Másnap ismét óralátogatással indult a nap, majd 11 órára a Városházára mentünk, ahol egy hölgy tartott előadást a 100 éves városháza történetéről, majd az alpolgármester úr beszédét hallgattuk meg. A gimnáziumban kapott magyaros (!) ebéd elfogyasztása után elindultunk a toursi városnéző körutunkra, mely során megtekintettük többek között a Mesterségek Múzeumát, ahol a francia céhek fejlődésének történetét, és az általuk készített eszközöket szemlélhettük meg. Ezután útba ejtettük többek között a Bazilikát, valamint a magyar származású Szent Mártonról elnevezett templomot, mely nagyon szép volt. A program zárásaként egy kis szabadidőt kaptunk, és utána pedig mindenki hazament fogadódiákjaival együtt.

Csütörtökön egy autós múzeumi magángyűjteményt kerestünk fel. A múzeum épületét egy régi malomból alakították át. A délutáni programunk elején megnéztük Azay-le-Rideau-t, egy nagyon szép kastélyt, majd egy vásárlóközpontba mentünk, hogy ajándékot vásárolhassunk.

Másnap volt a Toursban tartózkodásunk utolsó napja. Délelőtt meglátogattunk egy magánkézben lévő kastélyt, Amboise-t, ahol Leonardo da Vinci kápolnája és sírja is található. Délben egy borászati szakiskolában ebédeltünk. Kora délután pedig meglátogattuk Leonardo da Vinci házát, ahol rengeteg szerkezet volt kiállítva. Hatra vissza kellett érnünk a St. Ursule Gimnáziumba, ugyanis búcsúestet tartottunk a franciákkal. Egy kis előadással is készültünk: elénekeltünk egy népdalcsokrot, és néhányan eljátszották „A róka és a holló” című mesét. Az est további része beszélgetéssel, ismerkedéssel telt.

Szombat reggel a családok kikísértek bennünket a buszhoz, és elköszöntek tőlünk. A nehéz búcsú után megkezdtük hazavezető utunkat, mely során útba ejtettük Metz városát, ahol megnéztük a templomot, és a hangulatos utcácskákban sétálgattunk. Este Strassbourgban szálltunk meg, ahonnan másnap reggel 7 órakor indultunk tovább. A hegyeshalmi határőrségnél már mindenki nagyon izgatott volt, és sokunkat elfogta a hazafias érzés, mikor felcsendült a rádióban a Magyar vándor zenéje. 19 óra körül érkeztünk Székesfehérvárra, ahol a szüleink már vártak bennünket.

Végezetül a csoport nevében szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, akik ezt az utazást lehetővé tették számunkra: a Saint Ursule Gimnáziumnak, és a kedves fogadócsaládoknak; a Magyar- Touraine-i Baráti Társaság tagjainak, különösen De Gerando Teleki Judith asszonynak; Sipos Imre igazgató úrnak, aki elengedett bennünket erre az útra, és természetesen Benisné Szabó Éva tanárnőnek, aki nagyon hosszas szervezés és áldozatos munka árán szervezte meg számunkra ezt az utazást.

Asztalos Barbara, Kódai Veronika

 

Némi házirendetlenség

Mély megdöbbenéssel olvastam a Fehérvári Hét október 14.-ei számának Trendek és házirendek címet viselő cikkét. Egyszerűen elképesztő, hogy bizonyos iskolák házirendjei micsoda könnyedséggel tiporják sárba a diákok legalapvetőbb személyiségi jogait! Szeretném felhívni az érintett közoktatási intézmények vezetőinek, valamint fenntartóinak figyelmét a következőkre: „A különböző felfogású családból érkező gyermekeket sok esetben nem lehet beszorítani a nagy többségre nézve jól működő szabályok kereti közé. A más öltözéket, külsőségeket, szokásokat a házirend nem tilthatja be.” A fenti idézet az Országos Közoktatási Intézet honlapjáról származik, és tulajdonképpen a közoktatási törvény 10. § (3) bekezdés e) pontjának közérthető elemzése. Az iskolai csókolózás betiltásának jogszerűsége is vitatható, véleményem szerint a rendelkezés szintén sérti a közoktatási törvény fent említett pontját. Ennek kapcsán felhívnám a figyelmet a közoktatási törvény 11. §-ának (7) bekezdésére, amely rendelkezik arról, hogy a törvény alkalmazása mikor nem rendeltetésszerű, és arról is, hogy a rendeltetésellenes joggyakorlás megszüntetésére indított eljárásban „a gyermek, tanuló javára kell dönteni, ha a tényállás nem tisztázható megnyugtatóan.” A diákok iskolán és iskolaidőn kívüli magaviseletéhez pedig természetesen semmi köze az oktatási intézménynek. Elgondolkodtató, hogy milyen módon tesznek eleget a  közoktatási törvény 11. § (1) bekezdés e) pontjának (Mely szerint: „A tanuló joga különösen, hogy hozzájusson a jogai gyakorlásához szükséges információkhoz, tájékoztassák a jogai gyakorlásához szükséges eljárásokról.”) egy olyan intézményben ahol még a diákönkormányzat elnöke, aki leginkább felelős diáktársai érdekképviseletéért, sem észrevételezte az iskolában folyó jogsértést. Végül szeretném jelezni, már csak a félreértések elkerülése végett is, hogy a közoktatási törvény fenntartótól függetlenül minden közoktatási intézményre, így az egyházi, vagy magánszemélyek által működtetettekre is vonatkozik. Remélem, hogy az érintett iskolák vezetői, miután a témának utánajárva meggyőződtek tévedéseikről, módosítani fogják a házirendet, hogy intézményük ezentúl a törvény előírásainak megfelelően működhessen.

Madarász Viktor, 11.B

 

A pénz nem boldogít

Van egy mondás, mely azt állítja, a pénz nem boldogít. Hmm. Gondoljuk át. Nem boldogít, ha a 83 éves nénike szerény nyugdíjából alig tudja kifizetni állandó gyógyszereit. Nem boldogít, ha új cipő kellene a gyereknek, ám akkor miből lesz fizetve a villanyszámla, a kenyér, a fűtés? A mosógép/tévé havi részlete, az autó, az iskola, a minden. És a lemondás: nem, kisfiam, tudod jól, hogy anyunak erre most nincsen pénze...

És az ember minden héten áldoz arra, hogy hétvégén, remegő kezében szelvénnyel, várja a csodát.

Nem. A pénz tényleg nem boldogít.

Kiss Viktória, 10.D

 

40 éve az emberekért

Aba nagyközség háziorvosa Dr. Kassai József már több mint 40 éve a beteg emberek gyógyításán fáradozik önfeláldozóan. Abán él feleségével, két felnőtt gyermek boldog édesapja. Fia Zoltán orvos, lánya Krisztina pedig bankett  manager. Ezúton szeretnénk megköszönni áldozatkész fáradozását és önzetlen segítségét, amit az eddig eltöltött években a község lakosságáért tett.

-Mikor és hol született?

-1938.06.02-án Csobádon születtem,Borsod megyében.

-Hol folytatta tanulmányait?

-Miskolcon a Földes Ferenc Gimnáziumban 1956-ban végeztem, majd ugyanezen év szeptember 15-én a Budapesti Orvostudományi Egyetem hallgatója lettem.

1956 október 23-én kitört a forradalom, pont ekkor tettem volna anatómia vizsgát. Szerencsémre ez elhalasztódott február végéig, amikor újra elkezdődött a tanítás.1962. szeptember 28-én kezembe kaptam a diplomámat. Tanulmányaim alatt kollégiumban laktam.

-Mi,vagy ki késztette arra,hogy az orvosi pályát válassza?

-Harmadikas középiskolás voltam, amikor az orvostudományi egyetemről hallgatók jöttek az iskolánkba.

Ők meséltek az orvoslás szépségeiről. Ezek után osztályunkból kilencen jelentkeztünk orvosi pályára. Emelt óraszámban tanultuk a kémiát, biológiát és fizikát.

-Mielőtt Abára került, hol gyakornokoskodott?Mit tanult ott?

-1962. október 15-én a székesfehérvári megyei kórházba kerültem gyakornokként. Több hónapot töltöttem itt a belgyógyászaton,szülészet-nőgyógyászaton és a gyermekgyógyászaton. Megtanulhattam a szakszerű betegvizsgálatot, injekciózást,a különböző betegségek felismerését.

-Miért döntött úgy,hogy Abán akar tovább munkálkodni?

-Seregélyesi helyettesítésem során kaptam az információt arról, hogy Abán újabb körzetet szeretnének létrehozni. Eljöttem és megnéztem a rendelőt,mely a mostani viszonyokhoz képest korszerűtlen volt.

Sikeres pályázatot adtam be, így 1964. január elsején megkezdtem gyógyító munkámat.

-Őn, mint orvos, volt e már valaha beteg? Milyen a másik, azaz a beteg oldaláról a betegség?

-Igen, huszonöt évvel ezelőtt vesekő rohamom volt, emiatt három napot töltöttem kórházban. Három évvel ezelőtt pedig szívinfarktusom volt. Mentő szállított be Székesfehérvárra az intenzív osztályra. Itt egy hetet töltöttem, majd Balatonfüreden hármat. Véleményem szerint minden orvosnak egyszer betegnek kell lennie, mert a másik oldalról egészen másnak látja a betegséget.

-Történt valami különleges eset a praktizálása során,ha igen,mi volt az?

-Negyven év után is mindig azt vallom, hogy vannak új és különleges esetek. Egy téli éjszakán nagy távolságot megtéve kellet egyik betegem életét sebészeti beavatkozással megmentenem. Mandula tályogja volt, melyet fiatalabb koromban magam is átvészeltem.

-Milyen körülmények között dolgozik ma?

-Mostani rendelőm megfelel a mai elvárható színvonalnak.

A korszerű eszközök segítségével az orvos a diagnózisokat pontosabbá tudja tenni, így a segítség is hamarabb érkezik.

Munkámat nagyban segíti az ápolónő és az orvos asszisztens.

-Végül mit ajánl azoknak,akik az egészségüket szeretnék megőrizni a mai világban?

-Harcolnunk kell az alkoholizmus a dohányzás és a drogok ellen. Ez igen nehéz küzdelem, de nekünk orvosoknak sohasem szabad feladni,bár ez nemcsak rajtunk múlik.

Ezen a téren példamutatónak érezhetem magam, hisz egyik szenvedély rabja sem vagyok.

Kotrik Ibolya, 10.C

 

A fogszabályozásról

Van, aki természetesen szép, egyenes fogakkal rendelkezik. És van, aki nincs megelégedve fogazatával, nem találja esztétikusnak azt, és ezért szégyell mosolyogni, felszabadultan viselkedni társaságban.

Rendszeres fogmosással, szájápolással fogaink fehérek, lehelletünk friss lesz. A szabálytalan fogazaton azonban csak fogszabályozóval lehet segíteni.

Erre a célra napjainban már számos készülék létezik:

a kivehető fogszabályozó általában műanyagból van; és csak éjszaka kell hordani, a rögzített készüléket nem lehet kivenni, egész nap viseli a páciens. Természetesen nagyon fontos a fogszabályozó készülék rendszeres tisztítása, karbantartása.

Gyermekeknél, de méginkább felnőtteknél előfordul, hogy a beteg szégyelli a készülék használatát, és ezért egyáltalán nem is megy el fogszabályzó-szakorvosi rendelésre.

A tehetősebbek megengedhetik maguknak az ún. láthatatlan fogszabályozást. Ennek lényege, hogy a kezelés során több készüléket alkalmaznak, melyek műanyagból vannak, és sínként illeszkednek a fogsorra. Létezik továbbá nyelv felöli fogszabályozás, melynek során a fogak nyelv felöli oldalára kerül fel a készülék.

Minden esetben elengedhetetlen a rendszeres fogmosás, karbantartás és havi ellenőrzés!

Bognár Zita, 10.C

 

Bezzeg az én időmben… /Amikor én diák voltam…

 „Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz, évmilliókra lesz tulajdonod”   Madách fő művében írta le ezen gondolatokat, melyet az Iskolai Könyvtári Világnap alkalmából mottónak is választhatnánk. Napjainkban egyre többet halljuk a médiákból, hogy a fiatalok keveset olvasnak, a tv és a számítógép vette át a könyv helyét. Szeretném hinni – a „könyvimádók” táborának tagjaként - hogy az információszerzésben, a kikapcsolódásban az olvasás továbbra is az élen jár.

Ez adta az ötletet egy riport készítéséhez, mely alanyául egy volt „Telekis” diákot választottam, édesanyámat.

- Hajdani diákéveidből, mennyire emlékszel az iskolai könyvtárra, az akkori könyvtárosra?

- Középiskolásként valószínűleg mindenki kapcsolatba kerül a könyvekkel, könyvtárakkal, ezzel mi is így voltunk akkoriban. Mindenki kedvenc könyvtárosa, Jutka néni igen kedves, barátságos és mindezen felül segítőkész volt mindenkivel.

- Mire emlékszel a könyvtár használatával kapcsolatosan?

- A mostani könyvtárral szemben, egy kicsi és nem túl világos teremben volt kialakítva. Mégis, Jutka néni személye, az ismerős diákok jelenléte vonzóvá tette. Hetente egyszer mindig jutott időnk könyvtári búvárkodásra.

  • Milyen célból vetted igénybe a könyvtári szolgáltatásokat?
  • Kötelező olvasmányokat ritkán kölcsönöztem. A könyvek akkoriban annyira olcsók voltak, hogy a fagyira kapott zsebpénzemből meg tudtam őket venni. A könyvtárban készítettem el verselemzéseket, házi dolgozatok; itt készültem fel kiselőadásokra. Néha egyszerűen csak olvasgatni, vagy éppen pihenés céljából mentem be. 
  • Milyen dokumentumok segítségével képezhették magukat a diákok?
  • A legfontosabb lexikonok, szótárak, kötelező olvasmányok, tantárgyakhoz kapcsolódó könyvek alkották a könyvtár állományát. Napjainkban már jóval nagyobb a kínálat adott témán belül és sokkal reprezentatívabbak a kiadványok. Ami ma elérhető, - gondolok itt az Internetre, számítógépre, CD-ROM-ra – az akkoriban még elképzelhetetlennek tűnt.
  •  Tapasztalatod alapján mivel tudnád a diákokat olvasásra bíztatni?
  • Az olvasás segít megismerni a képzeletünk birodalmát; kitárja és több oldalról mutatja meg a világot; hasznos és szükséges információkhoz juttat; szórakoztat és értéket ad.

A legfontosabb az általuk szerzett tudás, mely örökké a mienk marad.

Hargitai Réka, 10.C

 

Bűn-e a kudarc?

Igen, a legsúlyosabb, ha nem az egyetlen. A tett maga soha nem büntetendő, megítélését mindig eredménye hozza magával. Így élhet gondtalan tolvaj, gyilkos, csaló, és ezért szenvednek dolgos milliók. Mert ha a sikernek gaztett az ára, bűnös az, aki ártatlan marad. Nincs más magyarázat! Lökjük hát félre minden aggályunkat! Ne tiszteljünk törvényt, erkölcsöt, hazát, istent vagy családot, ha a győzelem ezt kívánja! De ha a győztesben nincs lelkiismeret, senkit nem tisztel, és senkit nem szeret, akkor van-e nagyobb kudarc, mint maga a győzelem?

Madarász Viktor, 11.B

 

Élhetünk akár 150 évig?

Igen. Ezt az érdekes megállapítást tette a Texas Egyetem Egészségtudományi Központjának munkatársa Steven Austad. Az amerikai tudós szerint az ezredforduló táján született gyerekek akár 2150-ig is élhetnek. Austad megállapítása szerint a hosszú életünk titka nagy agyméretünk és társas hajlamunk. Tehát az ember mindig igyekezett olyan környezeti feltételeket biztosítani magának, ahol biztonságban érezheti magát. Az ember nomád ősei még nem tudtak ilyen feltételeket biztosítani maguk számára, ezért csak 40-50 évig éltek.

Kutatásait az emlősök élethosszának elemzésével bizonyította. Megállapítása szerint, ha az emberek test- és agyméret arányai megegyeznének az állatokéval kb. 30-40 évig élnénk csak.

A legérdekesebb eredményt a darazsakkal végzett kísérlete adta magányos darazsak átlagosan 10-14 napot élnek, míg társas rokonaik akár 2-3 évet is megérhetnek, míg a királynő 2-3 évtizedig is él.

Sujtó Attila, 8.A

 

Első de mégis megismételhető

Ez év októberében iskolánkban hagyományteremtő céllal rendezték meg az Iskolai Könyvtári Világnapot, melynek csírája egy debreceni oktatási intézményből indult az egész országot meghódító körútjára. Az általuk közzétett felhívásra lett figyelmes könyvtárunk vezetősége is és örömmel látott neki a rendezvények megszerzéséhez.

Elsődleges szempontként tűzték napirendre a könyvtár életének felpezsdítését, valamint az információszerzéshez szükséges eszközök bővítését.

A színes lufikkal dekorált bejárat, a selejtezett könyvek osztogatása és a polc örökbefogadások kezdeményezése eddig nem látott módon vonzotta a fiatalokat. Szünetekben pedig a sulirádió kínálta lehetőségeket kihasználva magvas gondolatokat idéztek az olvasás és a könyvek szeretetéről és fontosságáról.

A diákokat is bevonták az eseményekbe, mégpedig különböző pályázatok kiírásával. Ezek közül a kreativitást igénylő könyvjelző, embléma és plakátkészítés, valamint a honlaptervező verseny keltette a legnagyobb érdeklődést. Azért a jutalom sem volt másodlagos, ugyanis az alkotásokat csokival honorálták, a nagyszünetben pedig egy könyv alakú torta és gyerekpezsgő várta iskolánk összes aznapi névnaposát, Blankákat és Biankákat, ezenkívül egyetlen szülinaposunkat Négele Zalán tanárurat.

Az egész napos „ünnepet” egy kiállítás kísérte a legszebb művek kifüggesztésének segítségével, melyet még a mai napig megtekinthetnek az érdeklődők. Az olvasói elégedettség felmérésével a Világnap ugyan lezárult, de a könyvtár és a könyvek, mint lényeges hírszerzési és kulturális szerv megmaradt. Mi fejezhetné ki ezt mégjobban, mint egy örök érvényű törvény Kosztolányi Dezső tollából: „ A könyvben nem az az érték, ami le van írva, hanem amit kiolvasunk belőle. Minden szó arra való, hogy megindítson bennünk egy folyamatot, s mi ezt hitelesítsük.”

Szerencsés Rita, 10.C

 

Különös október 23.

Több középiskolában nem mindennapi módon ünnepelték az október 23-át. A tantestület moziba vitte a diákokat, ahol megtekinthették A temetetlen halott című filmet.

Nagy Imre élete, halála után negyvenhat évvel került mozivászonra, Mészáros Márta rendezésében, melyben Jan Nowicki kelti életre az 56-os forradalom mártírhalált halt miniszterelnökét. A forgatókönyv szerint nem díszletben, hanem eredeti helyszínen, valódi börtönben forgatott a stáb. Jancsó Nyika operatőr örökítette meg „Nagy Imrét”, amint sírt, kiabált, patkányokkal viaskodott, csótánnyal beszélgetett.

Nagy Imre magányosságát hitelesen átadni a néző számára nem lehetett egyszerű feladat a lengyel színész számára. De sikerült élethűen megformálnia a figurát. A tanulók számára is érdekesnek bizonyult a film, feszülten kísérték végig az eseményeket és döbbentek rá az igazságtalanságokra.

Fazekas Nóra, 10.C

 

Mennyi környezetszennyezés elég?

Az elmúlt napokban örömmel láttam, hogy a székesfehérvári Bőrgyár utca mellett lévő patakot megtisztították a fölösleges növényzettől. A víz már alig talált utat az uralkodó lágyszárúak között. De sok csermely van, ahol a folyást nem a természet akadályozza meg. Hétvégén megdöbbenve tapasztaltam, hogy a palotavárosi tavak mellett húzódó Aszal-völgyi-árok nem túl mély vizében egy Trabant pihent. Az autó több alkatrésze a parton volt szétszórva, míg a váz félig megtelve iszappal, szétverve nyugodott a fenéken. Az említett patak felső folyásán sem bíztatóbb a helyzet. Itt-ott olajoshordók és más környezetszennyező tárgyak teszik tönkre a városon átfutó csatorna tisztaságát. Az Aszal-völgyi-árok a Gajába torkollik, ahol sűrűn megfordulnak a halászok. 20 méterrel feljebb ömlik a Szennyvíztisztító Telep gusztustalan barna folyadéka a horgászok leendő zsákmányára. Ha egy patakban ennyi kárt tesznek az emberek, érdemes végiggondolni, hogy mennyire szennyezik a komolyabb természeti kincseket!

Lorászkó Balázs, 8.A

 

Olvassunk!

A fenti felszólítás igencsak nevetséges némelyek szemében. Pedig igenis értelmes, érdemes megszívlelni. Persze, egyszerűbb leülni a tévé elé, és bámulni. Szappanoperák, akciófilmek, üresfejű hősökkel és hősnőkkel. Íme, a mai emberideál. Szegény kis szürke agysejtjeink pedig egyre sorvadnak, funkciójukat vesztve.

Pedig olvasni is jó. Nagyon is az. Persze, ehhez kell némi figyelemösszpontosítás, gyakorlat. Nehezebb a nyelvezet, némelyikhez alapműveltség is kell, és nem az általános iskolai anyag. De így is élvezetesek. És van, amit sohasem találsz meg egy filmben; olyan a hős, vagy hősnő, amilyennek te akarod. Olyan, amilyen te magad vagy, vagy lenni szeretnél. Egyéni élmény, melyet úgy élsz meg, ahogyan akarod.

Nem muszáj súlyos, klasszikus művekbe mélyedned. Például a Szigeti veszedelem c. opussal kezdeni eleve kudarc. Próbálkozz könnyedebbekkel, és egyre jobban fogod élvezni. És egyet ne feledj: „a számítógép sohasem pótolhatja a könyvet. Nem állhatsz rá egy floppy lemezre, hogy elérj valamit egy magas polcon…”

Dér Virág Borbála

 

Relatív udvariasság

A minap érdekes jelenetre figyeltem fel a buszon. Egy kisiskolás és egy idősebb hölgy egyszerre szállt fel, és már csak egy ülőhely volt. A kisfiú gyorsan odafurakodott, leült, majd amikor a nénike odaért, készségesen felpattant, és átadta a helyét. A néni megköszönte, leült, de megkérdezte, miért ült le, ha mégis átengedte neki a széket. A gyerek talpraesetten felelt; csak így adhattam át a helyet…

Igaz. Ez udvarias. De alig vannak már ilyenek, vagy hasonlók. Rohanunk, és nem törődünk a másikkal. Lassan értelmét veszti az udvariasság, illemtan. Pedig van értelme, legalábbis, azt hiszem. Figyeljünk kicsit egymásra, ha csak úgy is, mint a kisfiú a nénire. Mert már ez is haladás.

Dér Virág Borbála

 

A mobiltelefonok értéke

Manapság már alapvető dolognak számít, hogy valakinek legyen mobiltelefonja. Szinte már elképzelhetetlen nélküle a világ. A telefon gyártók már egyre jobb, egyre gyorsabb, egyre több mindent tudó, rendkívül sokat eláruló külsővel rendelkező készülékeket dobnak piacra. A telefonok nagy segítséget nyújtanak az embereknek a világ minden pontján az élet minden területén. Például az aggódó szülők könnyen utolérhetik gyermekeiket - aminek persze ők nem minden esetben örülnek. De jelentős haszna van még az üzleti életben, programok szervezésében, és még sorolhatnám.

A minap az utcán közlekedve eléggé meglepődtem, amikor egy 8-9 év körüli kissrác hasonló korú társainak mutogatott a legújabb, a legmodernebb és persze a legdrágább modellek közül egyet. Büszkén hangoztatva, hogy a születésnapjára kapta. Szerintem azért annak is van határa, hogy milyen ajándékot adjunk az ennyi idős gyerekünknek.

Sajtos Barbara, 10.C

 

Magyar vándor Amerikában - interjú Herendi Gáborral

Úgy érzem szerencsés ember vagyok: több alkalommal módom volt találkozni, és beszélgetni az egyik legsikeresebb magyar filmrendezővel, Herendi Gáborral, akiről tudom, hogy nehéz köveket mozgatott meg annak érdekében, hogy egy kis lépéssel előbbre vigye a magyar film ügyét. Két nagysikerű filmet jegyez (Valami Amerika, Magyar vándor) , jelenleg Amerikában él.  Erről, és sok más kérdésről faggattam legutóbb.

Már gyermekkorodban is gondoltál arra, hogy filmrendező leszel?

Gimiben már megfogalmazódott bennem, de akkoriban csak postgraduálisan, vagyis csak valamilyen diplomával a kezedben jelentkezhettél a rendezői szakra. Tehát ekkor még korai volt az elhatározás. Először valamilyen egyetemre kellett menni.

Miben voltál tehetséges? Tanáraid támogatták az ötleteidet?

Jó matekos voltam, aminek végül is nem vettem hasznát, de nagyon kreatívnak is éreztem magam és ezt már kamatoztattam is, mindenféle műsort meg ünnepséget rendeztem a suliban.

Két sikeres filmet is rendeztél. Hogy idáig eljuss, mivel kellett a leginkább megküzdened?

Először is magammal. Meg kellett tanulnom a szakmát, mert végül is nem vettek fel a rendezői szakra, úgy hogy nem volt más mint saját magam elsajátítani a dolgokat. Ezután a környezetemben lévőket kellett meggyőzni, hogy képes vagyok jó filmet csinálni, ugyanis ez egy drága játék és sok-sok pénzt kell összegyűjteni hozzá. Nem volt gyerekjáték, de összejött.

Honnan merítetted a témát filmjeidhez?

Az első film az életemből merítődött, nagyon sok dolgot onnan kölcsönöztem, persze a sztori kitalált. De a benne lévő epizódok nagy számban megtörténtek velem. A második film ötelete már régóta megfogalmazódott, de annak megírását rábíztam egy barátomra.

Örülnél, ha néhány év múlva egyik gyermeked azzal állna eléd, hogy filmrendező szeretne lenni?

Biztos nem fogom befolyásolni őket semmilyen irányban. Szeretném, ha maguk választanának pályát maguknak. Ha valamelyikük filmrendező akar lenni, biztosan aggódnék, mert még sikeres filmrendezőnek is nehéz lenni Magyarországon, nemhogy sikertelennek és van belőlük elég.

Amerika a korlátlan lehetőségek hazája? Hogy érzed magad ott? Mi az alapvető különbség az amerikai és a magyar filmgyártás között?

Amerika mindenben más, mint Magyarország, nagyon sikerorientált és üzletközpontú. Ami sok mindent segít is , de sok mindent akadályoz is. Itt nincs akkora szabadsága a rendezőnek, itt a producer az úr, viszont ha eljutsz odáig, hogy filmet készíts az anyagi lehetőségek sokkal nagyobbak, mint otthon.

Sok sikert hozzá!

Fejes Dóra, 7.A

 

”Novák, magától csak egyet kérek, ne gyújtsa föl az iskolát." (Fél óra Novák Péterrel)

Novák Péterről mindig is tudtam. hogy rendkívüli ember. Azt azonban nem is sejtettem, hogy egy tízperces intejú során ennyi bölcsességet hallok majd tőle: egytől-egyig olyan gondolatokat, amelyeken érdemes hosszan elméláznia egy magamfajta gimnazistának. Oláh Ibolya nagysikerű lemezbemutató koncertje előtt beszélgettünk.

Koreográfus vagy, zenét szerzel, szöveget írsz, énekelsz, játszol színdarabban , műsort vezetsz...Jól érzed magad ennyi tevékenység közepette? Van, amit a sok közül szívesebben csinálsz?

Persze ,mindent azért csinálok, mert jól érzem magam benne. Az nagyon fontos, hogy az ember azért csináljon mindent, mert szereti. Ha valaki művészettel foglalkozik nélkülözhetetlen számára a motiváció, és ez bizony nem a pénz. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy nekem megadatott, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek. A tehetség nagyon nagy adomány , amivel nem szabad visszaélni. Nekem így kerek a világ, ám nem tartom magam többnek egy átlagos embernél. Ahány ember, annyi univerzum- ezt mondja a Tao ( egy távolkeleti vallás) és ez nekem életfilozófiám. Ha azt kérdezted, mi áll legközelebb hozzám, akkor azt mondom, hogy a mozgás: ha először eszembe jut valami jó ötlet, az mindig mozgással kapcsolatos.

Középiskolás korodban hogy viszonyultak tanáraid kibontakozó tehetségedhez? Egyáltalán: támogatták a kreatív, az átlagostól eltérő diákokat ( akik esetleg a tanulásban nem jeleskedtek)?

Amikor másodikas gimnazista voltam, az iskolakezdéskor azt mondta nekem az igazgató:
”Novák, magától csak egyet kérek, ne gyújtsa föl az iskolát." Mondtam, hogy ezt vállalom. Nem voltam túlzottan jó diák, ami érdekelt, az nagyon megfogott, s ha voltak olyan pedagógusok akik után lehetett menni, akik olyan szellemiséget mutattak, amiért érdemes volt mindent félredobni, akkor én mindent félredobtam.Fontos hozzátennem azt, hogy én az előző rendszerben voltam fiatal, amikor nem nagyon voltak távlatok előttünk, nem tudtuk pontosan, hogy amikor leérettségizünk, mi fog történni. Éppen ezért a lázadás erősen motíválta az életemet: lázadtam minden olyan dolog ellen, amiről úgy gondoltam, hogy nem jó. Szeretném a lázadás szót definiálni: a lázadás nem azt jelenti, hogy káosz van meg anarchia, hanem azt, hogy valamit meg akarsz változtatni. Én akkor tudtam hogy hogyan működhetne jól a dolog, és azt láttam, hogy rosszul működik.Ezért voltam olyan energikus és sokszor szemtelen. Ugyanakkor önképzőköröket szerveztem, színházat csináltam- tehát a közösségben nagyon jól éreztem magam. Voltak olyan tanárok, akik segítettek bennünket, ezért nagyon hálásan emlékszem vissza a gimnáziumi éveimre. Máig összetartó közösséget kovácsoltunk össze ezek alatt az évek alatt.

Mikor dőlt el, hogy nem átlagos foglalkozást választasz, hogy művész leszel? Édesapád és édesanyád is koreográfus, nővéred rendező. A családi nevelés része volt a művészetre-nevelés, vagy csak a gének felelősek abban, hogy Te is ilyen pályát választottál?

Szüleim nem befolyásoltak semmiben. Egyszerűen hagyták, hogy azt csináljam, amihez kedvem van, és ezért nagyon hálás vagyok nekik, mert biztosan nagyon izgultak, ugyanis sokáig úgy nézett ki, hogy nem lesz belőlem senki. A gimnázium után úgy gondoltam, hogy nem akarok felsőoktatási intézménybe menni, nem szerettem a kötöttségeket. Nagyon rögös utat választottam: a saját tapasztalataim alapján próbáltam összeszedni azt, ami talán most látszik beérni. Nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, és én hiszek abban, hogy azok az emberek akik egy családot vagy más közösséget alkotnak, azok nem véletlenül vannak együtt. Ezek sorsszerű dolgok. Egyébként szüleimmel és nővéremmel a közös munkák során is nagyon jól megértjük egymást, közös színházi produkciókban ugyanúgy tudok velük dolgozni, mint a barátaimmal.

Mostanában mire készülsz? Láthatunk, hallhatunk valami új szerepben?

Elég sűrű most az életem, Oláh Ibolya lemezével nagyon sokat foglalkoztunk-erre egy nagy csapatot hoztunk létre. Nagyon sok örömet okozott ez a munka, és azt gondolom, hogy ez a turné egy klasssz dolog az életemben. Emellett persze még sok más is van: van egy táncszínházi csoportom Miskolcon, játszom a pécsi színházban, és valószínűleg televíziózni is fogok a következő évben. Örülök annak, hogy valamiféle folytonosság van az életemben, nincsenek üresjáratok, mindig izgalmas dolgok történnek.

A magyar médiában rendszerint ugyanazokat az arcokat láthatjuk, ugyanolyan típusú műsorokban. ( tisztelet a kivételnek). Szerinted mi ennek az oka, és mi vethet véget ennek? Ha csak rajtad múlna, Te milyen műsorokat csinálnál?

Nagyon fontos dologra kérdeztél rá szerintem. Először is arról van szó, hogy az ország átesett egy rendszerváltáson, az elmúlt tizennégy-tizenöt évben nagyon sok változás történt, ami sok pozitív és sok negatív dolgot hozott. Az egyik negatívum, hogy valahogy az értékrend egy kicsit elcsúszott, amiben a televíziónak nagyon fontos szerepe van. Kereskedelmi televíziózás csak öt -hat éve van Magyarországon, és abban egyelőre csak a pénzről szól minden.Ugyanakkor már lehet látni egy-egy érdekes figurát vagy műsort, ami ma jövőt mutatja.Szerintem mire a mai gyerekek felnőnek az újságírásnak és a televíziózásnak a régi rangja visszakerül a helyére. Meg kell várnunk most ezt az időt, ami nagyon nehéz, ám én azt látom ( éppen ennek a lemeznek kapcsán, amit most csináltunk) hogy egyre többen lesznek azok, akiknek elege van a hülyeségből és inkább az értékes dolgokat választják. Nem nagy szavakról beszélek, hanem alapigazságokról. Arról, hogy meg kell húznunk a határt, hogy mi tartozik az értékes és mi az értéktelen dolgok közé. Én csak olyat szeretnék létrehozni, ami húsz-harminc év múlva is kedves lesz a szívemnek és nem fogok miatta szégyenkezni. Lehet, hogy kevesebb pénzt fogok keresni mint a többiek, de biztos hogy ötvenéves koromban is el tudsz majd beszélgetni velem ezekről a dolgokról.

Úgy legyen.

Fejes Dóra, 7.A

 

EMBERSÉG ÉS EMPÁTIA
Jó kezekben a fehérvári öttusa utánpótlás

Korponai István öttusa mesteredző, a női öttusa olimpiai válogatott felkészítője, az Alba Volán SC egyik kiemelkedő egyénisége ugyan nem városunk szülötte – Szatmárból származik -, de már 29 éve él és dolgozik Székesfehérváron.

Immár 21 éves sikeres edzői pályafutását megelőzően természetesen ő is versenyszerűen sportolt. A mai tendenciákkal ellentétben aránylag későn, 15 évesen kezdett el öttusázni. Eredetileg szívesebben úszott volna, de éppen életkora miatt az öttusát javasolták számára.

Az úszást egyébként autodidakta módon kezdte. A müncheni olimpiai bajnok Mark Spitz technikáját leutánozva, minden szakedzői segítség nélkül 3. helyezést ért el  a megyei diákolimpián 50 méteres pillangó úszásban.

E sikeren felbuzdulva kezdett el aktívan, edzői iránymutatással öttusázni, és hamarosan a vívás szerelmese lett. Kilenc felejthetetlen év után, sok-sok hazai és nemzetközi verseny győzteseként 24 évesen - egy sportsérülés következtében - sajnos fel kellett hagynia a versenysporttal. Az öttusától azonban szerencsére nem tudott elszakadni és edzőként folytatta pályafutását.

Első komoly edzői sikerét – elmondása szerint – öt év után, 1988-ban érte el, amikor a kairói junior világbajnokságon tanítványai Katona Ferenc és Kalocsai László igen eredményesen szerepeltek. Katona Ferenc egyéni világbajnok lett, és csapatban ezüst érmet szereztek.

Olimpiai bajnokunk, Vörös Zsuzsa felfedezése és „kinevelése” is az ő nevéhez fűződik. Családi háza építése közben figyeltek fel barátjával, a mai szövetségi kapitány Kulcsár Antallal a szomszédban lakó talpraesett, jó felépítésű 12 éves kislányra. Szakértő szemmel fedezték fel a Zsuzsában rejlő tehetséget és invitálták az akkor még úszni sem tudó gyereket az öttusa edzésre, mint tudjuk, nem hiába…Természetesen az olimpiai aranyhoz nem elegendő az edző szomszédságában téblábolni, nagyon sok áldozatos és kitartó munka, szorgalom, elhivatottság is szükségeltetik a sikerhez, a kivételes tehetségről és nagyfokú szerencséről nem is beszélve.

Vörös Zsuzsa mellett még számos tehetséges tanítványa volt és van ma is Korponai István mesteredzőnek. Jelenleg 100 felett van azoknak az érmeknek a száma, melyek megszerzését szakmai tudásával, kivételes pszichológiai és pedagógiai érzékével, emberségével segítette.

A 2004-es athéni olimpián eredményesen szereplő sportolók felkészítésében végzett munkájáért október 8-án a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést vehette át Mádl Ferenc köztársasági elnöktől a Parlament kupolatermében.

A magas kitüntetéshez gratulálunk és még nagyon sok sikert kívánunk további munkájához!

Bányai Barbara, 10. C

 

Tini Színház

A Hang-Szín-Tér iskolában a művészetekért érdeklődők az agyagozástól kezdve a zenélésen át festészetig szinte minden művészeti ágban bemutathatják művészi rátermettségüket. Pár éve új szakkal bővült az iskola palettája, lehetősége nyílt a tehetséges színészpalántáknak, hogy megmutassák ők valóban a színpadra születtek. A Tini Színház nem csak olyan diákok számára jött létre, akik jövőjüket a világot jelentő deszkákon képzelik el, hanem azoknak is akik javítani szeretnének improvizációs-készségükön, beszédtechnikájukon vagy mozgáskoordinációjukon. Mindezek mellett még érdekesebbnél érdekesebb képességfejlesztő drámajátékokon vehetnek részt a diákok. Ezek a játékok helyenként gyerekesnek tűnnek ugyan, de viszont nagy koncentrációt igényelnek. Szintén nagyon vonzó lehet a fiatalok számára az is, hogy színdarabot tanulhatnak és adhatnak elő, de ahhoz, hogy egy csoport eljusson idáig igazi csapatként kell együtt működjön. A foglalkozások légköre nagyon felszabadult és vidám, nincsenek olyan kötöttségek, mint az iskolákban. A pedagógusok áldozatkészen és rendkívül barátságosan bánnak diákjaikkal, magas színvonalú oktatással igyekeznek kihozni a fiatalokból a legjobbat.

Tehát, aki érez magában annyi bátorságot és színészi hajlamot, annak érdemes megpróbálni.

Sujtó Attila, 8.A

 

Ezek is mi vagyunk

Idén novemberben kerültek megrendezésre iskolánkban a diákélet csúcspontjának számító Telekis Napok.

Ez a kétnapos számos szórakoztató és kulturális programmal tarkított rendezvénysorozat az egyik legszínvonalasabb és legközkedveltebb esemény már évek óta.

Ebben a tanévben némi módosítással ugyan, de rendkívül sikeresen zajlott le mind a tanulók mind pedig a tanárok véleménye szerint.

A péntek reggeli megnyitót követően a „mindentudás gimnáziumának” előadásait követhettük nyomon, a helyszíneken és a saját tévécsatornánkon keresztül egyaránt. A szünetekben pedig a 12. Évfolyamosok kampányát szolgáló osztályműsoraik csábítottak ki minket a hideg ellenére is az udvarra.

A délután kampánycsendben, más évfolyamosok osztályműsorainak fényében, valamint a tanár-diák vetélkedő keretében zajlott. Az estét a királykoronázás és / a vegyes zenei ízlésnek megfelelő / partik zárták.

Szombaton fáradtan ugyan, de hasonló intenzitással vetettük bele magunkat az események forgatagába. A mindenkit megmozgató aerobik és a lustáknak kitalált reggeli mese után a király kezei közé kerültek a tanárok és nem volt számukra menekvés az osztályfőnöki óra ideje alatt.

A délután folyamán a kreativitást igénylő programoké volt a főszerep, majd a Gála fergeteg tette teljessé a versengő osztályok munkáját. A sztárvendég fellépését követően ismét fergeteges buliba csapott át a hangulat.

Mindent összevetve nyugodtan állíthatom, hogy nem mostanában lesz ehhez hasonló horderejű és ilyen diákcentrikus rendezvény, mint amilyen az idei volt…talán jövőre…bízunk benne.

 

Csoda történt!?

Éledezni látszik a városi labdarúgás, vagy csupán ismét csak néhány szériás véletlen?

Tehetik fel jogosan a kérdést, a Videotont már-már temető szurkolók és sportkedvelők. Az mindenesetre bizonyos, hogy a csapat kikászálódóban van abból a gödörből, amibe többé-kevésbé ismert és ismeretlen okok miatt keveredett. Az új vezetőség, edzők és focisták vérfrissítésként hatottak a végnapjait „ünneplő” alakulatra. Bár ezt az első hazai meccs közbeni rendbontás még csak sejtetni sem engedte. Ezután szinte kegyelemdöfésként érkezett a Videoton Kft. azon bejelentése, miszerint nem kívánja továbbiakban támogatni a klubbot és követeli vissza az öt megillető elnevezést is. Nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy eléggé kiábrándító a jó öreg Vidit Fehérvér Fc-ként emlegetni, a drukkerek sem képesek csak úgy félredobni az eddig hellyel-közzel bevált buzdító kiáltásokat.

Azonban mindezen nehézségeket túlélve, ma már jó néhány győzelemmel gazdagodva a tabella előkelő 4. helyét foglalják el. Hasonlóan eredményes folytatás esetén, ha nem is a Bajnokok Ligájában de legalább a hazai élvonal dobogósai között köszönthetjük kedvenceinket, hiszen hol van még az idény vége…?

Szerencsés Rita, 10.C

 

Kollégistának lenni

Bizony néha nehéz, fejezhetnék be sokan a mondatot. Hiszen ez egy olyan dolog, ami rengeteg embert körülvesz, legyen az gyermek, szülő vagy barát. A kollégium gyakran életformákat változtat meg, aki a részévé válik, annak mindenképpen valami új kezdődik el. A legtöbb szülő számára nehéz elfogadni, hogy gyermeke messze tőle, idegen körülmények között fogja ideje nagy részét tölteni, míg másokat a legkevésbé sem rázza meg ez a tény. Mindez az emberi természettől és felfogástól függ. Ez vonatkozik a fiatalokra is. Mindenki másként éli meg ezeket az éveket, már ha bírja addig. Hozzáállástól függetlenül, egy kollégistának rengeteg új szabállyal kell megismerkednie, melyeket talán nehéz elfogadnia, legyen az írott vagy íratlan. Például nem mindig könnyű betartani a takarodót, vagy éppen szót érteni a többiekkel, bármennyire is igyekezzünk. Külön szererncse kell ahhoz is, hogy valaki olyan szobatársakat kapjon, mint például én. Ugyanis ha össze vagyunk zárva négy éven keresztül, heti öt napon át, akkor csak így lehet ,,túlélni", ha toleránsak, megértőek, de legfőképp szimpatikusak vagyunk egymásnak. Persze a koleszos létnek nemcsak árny-, hanem napos oldalai is vannak. Jó érzés, mikor valaki elkeseredettnek érzi magát, és ott vannak a társai, hogy jobb kedvre derítsék. Sőt gyakran éltre szóló barátságok kötődhetnek. Minden koleszosnak szíve joga eldönteni, hogy melyik oldalt érzi erősebbnek. Összegezve, a kollégium az önállóságra, a ,,nagybetűs" életre tanít.

Kovács Anita, 10.C

 

Szegény „bejárós” diákok

Mint bejárós diák, én is átérzem a többi társam sorsát. Naponta legalább kétszer át kell élnünk a buszozás „élményeit”. A buszokon mindig hatalmas tömeg van, és persze mindenki ülni szeretne. Ezért aztán mikor kinyílnak az ajtók, szabályos harc és verekedés folyik a szabad ülőhelyekért nem kímélve az időseket, betegeket. Mindenki, aki megveszi a buszbérletét, vagy buszjegyét egyformán megérdemelné, hogy leülhessen, ezért aztán megfelelő számú buszokat kéne indítani. Nem beszélve arról, hogy általában a buszok késve indulnak, ezáltal később is érnek be, ami nem mindegy annak, aki időre megy valahova. A tervek szerint azonban 2006-ra elkészül az új buszpályaudvar, ami reményeink szerint javít a helyzetünkön.

Sajtos Barbara, 10.C

 

Mindenki nyert

A Teleki Blanka Gimnáziumban november 12-én és 13-án megrendezésre került a telekis napok nevet viselő rendezvény. Az iskola tanulói és dolgozói, a tanév érettségiző osztályok királyjelöltjei közül megválasztották a királyt.

A végzős osztályok egész héten hatalmas lendülettel kampányoltak a szavazatokért. Megnyerően meglepő ötleteket dobtak be a voksokért. Király csak egy lehetett, de mindenki győztesnek mondhatja magát! Ha királyságot nem is nyert mindenki, de dicsőséget igen.

Fazekas Nóra, 10.C

 

A legjobb barát (?)

Az élet gonoszkodik néha. Azt hiszed, a dolgok a maguk módján rendben mennek, az életed persze nem tökéletes, de ezt nem várja el tőled senki. Családod szeret és óv, az iskolában sincsenek mostanában nagyobb problémáid, a barátaid…na igen. Az embernek rendszerint rengeteg ismerőse van, néha még Dunát is lehetne rekeszteni velük. De olyan, akire Te egész valóddal azt mondhatnád, hogy: „Kérem, ő a barátom!”, akire mindig számíthatsz, aki figyel rád, aki veled együtt nevet, veled együtt sír, aki egy pillantásból érzi, neked igenis szükséged van rá, tíz vagy akár húsz év múlva is, akire ráaggatod a „legjobb barát” jelzőt, tulajdonképpen csak egy van. Ő egy biztos, meginoghatatlan pont az életedben. Hiszed. Elhessegeted még a gondolatát is annak, hogy esetleg ez a barátság már egy ideje messze nem a régi. Pedig vannak jelei, viszont Te konokul ragaszkodsz ahhoz a biztos ponthoz. Ami igen erőteljesen megingott. És hopp! Hirtelen szembesülsz azzal, amit soha nem akartál hallani a szájából: „Sajnálom, de az utóbbi időszakban eltávolodtunk egymástól. Hiszen változunk, minden változik. Kicsit bánt, hogy ezt kell mondanom, de számomra most már olyan vagy, mint egy osztálytársam, akit kedvelek.” Persze a beszélgetés folytatódik, de Te már nem vagy képes rendesen figyelni. Vége? Tíz évig a legjobb barátok voltatok, most itt áll előtted, Te pedig a könnyeiddel küzdesz, és próbálod nem kiszögelni az arcodra, mi játszódik le benned. Erős vagy, ki fogod bírni ezt a pofont, amit az élet méltóztatott adni neked. Nem szabad összeomolnod, minden bizonnyal mással is történt már ilyesmi. Az élet persze telhetetlen: másnap életed volt biztos pontja azt kérdezi, mi bajod. És Te nem tudsz mit felelni…

Kiss Viktória

tehetseg.hu