8000 Székesfehérvár, Budai út 7. Elérhetőségek Telefon: +36 22 506-162, +36 22 506-472 Fax: 06 22 506-472 @sztelekiblanka
Séta 2008
50 virág
Március 12.-én a Pelikán Galériában Revák István kiállítását tekintettük meg az osztályommal, melynek címe 50 virág.
A tárlatra ingyenes a belépés, így díjtalanul tekinthettük meg a művész alkotásait. A képek, mint az a kiállítás címe is sugallja, virágokat ábrázoltak. A változatos színvilág és az élethűen ábrázolt alakok ragadták meg a nézelődőt a festményekben. A nárciszoktól kezdve a katángokon keresztül szinte minden virág ábrázolása látható volt.
A kiállított műveket meg is lehet vásárolni, így a kisebb képek akár tíz- , húszezer forint értékben megkaphatók, sőt néhány alkotás már el is kelt.
A galériában egy vendégkönyv is ki van téve, amelybe az érdeklődők véleményüket is feltüntethetik. Ebbe a könyvbe belepillantva, rengeteg gratulációt és jókívánságot olvashattam. A dicsérő soroknak bizonyára örülni fog a festő.
Hatvani Fanni 8.A
A Sördögök ismét nyert!
Lovasberény, sajnos kevésbé ismert kosárcsapata most a székesfehérvári Dávid Kornél kosársuli játékosai ellen játszott. Csapattagok: Sördögök: Csermely Péter, Engelhardt Ádám, Gedeon Zsolt, Hegyi Zoltán, Petrovics Tibor, Szili Ákos, Thurzó Róbert.
Dávid Kornél: Fogarassy Levente, Gyimesi Bence, Haáz Martin, Jakob Viktor, Kátay Csaba, Kelemen Ákos, Kovács Adrián, Kovács Levente, Kövér Gergő, Shermann Zsolt.
A meccs nem számított túl izgalmasnak, hiszen a Megyei Bajnokságban a Sördögök az első helyen állnak, a Dávid Kornél fiatal játékosai azonban az utolsó helyeken. Edzőjük, Kertész Zsolt roppant szigorú volt, és elkeseredett is, ugyanis már az első 10 percben 29-6 ra álltak, a Sördögök javára. Ez a különbség nőttön nőtt, így a második negyedben már 44-8 volt az állás, a harmadikban 70-15, a végeredmény pedig 87-22 lett. A mérkőzés legtöbb pontot dobó játékosai, a lovaberényieknél Szili Ákos, Petrovics Tibor és Csermely Péter, míg a fehérváriaknál Kövér Gergő, Kovács Adrián és Fogarassy Levente voltak.A meccs a Lovasberényi Sportcsarnokban játszódott, február 24-én.
Engelhardt Éva 8.A
Egy hónap falun-a színházban
Az iskolánkban évről-évre lehetőség nyílik arra, hogy egy telekis bérlettel egy-egy esténként megnézzünk egy előadást a Vörösmarty Színházban. Ez nagyszerű lehetőség az iskolán kívüli diákéletre és a kultúrálódásra. A legutóbbi színházlátogatásra a múlt héten kedden került sor. Az előző alkalommal látott musical-darab után most egy könnyedebb műfaj képviselője, az Egy hónap falun-című vígjáték került színpadra. A díszletek hűen tükrözték egy (valószínűleg jó pár évvel korábbi) orosz falu képét. A cselekmény tulajdonképpen egy téma köré épült, a különböző emberi kapcsolatokat mutatta be néhol humorosan, egy történetbe „ágyazva”, két felvonásban. Mikor véget ért az előadás, a közönség többször is visszatapsolta a szereplőket, ez is mutatja, hogy a darabnak sikere volt a diákok (és magukkal hozott vendégeik) körében. Talán állíthatom, hogy az est elteltével minden színházkedvelő egy újabb élménnyel térhetett haza
Farkas Célia Krisztina 8.A
Petőfi és Vasvári emlékére
Március tizenegyedikére szavalóversenyt hirdetett a székesfehérvári Vasvári Pál Általános Iskola. A versenyt Petőfi Sándor és Vasvári Pál emlékére rendezik meg minden második évben.
Az kihirdetésre harmincegy tanuló jelentkezett a megyéből. Igaz, nem mindenki tudott eljönni, de a verseny így is nagyon színvonalas volt.
A diákoknak egy, a ’48-as politikai-, vagy közéleti hangulatot idéző verset kellett megtanulniuk. Sok vers hangzott el Petőfitől és a többi korabeli költőtől. Elszavalták például a Nemzeti dalt és a Megint beszélünk, s csak beszélünk… című művet is.
Az eredmények közlése előtt az iskola még pogácsával és meleg teával is megvendégelte a résztvevőket.
A szavalókat a háromtagú zsűri értékelte, s az összes produkció elhangzása után hirdették ki az első három helyezettet.
Hatvani Fanni 8.A
Nincs gyógyszer a felvételi láz ellen
Igen, mondom ezt én, aki éppenséggel nem érintett a dologban. Minden általános iskolából ballagó diák felvételizik, én pedig a barátnőimmel csak az ideiglenes listát lesem a folyosón, hogy megtudjam kinek hogyan sikerült a vizsga. Semmi izgalom, semmi plusz tanulás, pedig mi is nyolcadikasok vagyunk. Most érezzük át igazán, mennyivel jobb, hogy nem most kell a felvételivel foglalkozni, mikor minden volt osztálytársunk a felvételi lázban ég. Milyen jól tettük, hogy hatodikban megpróbáltuk! Tét nélkül, kis készüléssel és máris egy hatalmas gonddal kevesebb. Így nekünk tényleg nincs más dolgunk, mint figyeljük azt a bizonyos papírt-, no meg, hogy szurkoljunk a volt osztálytársaknak.
Van is miért drukkolni, hiszen mindenki a számára legjobb iskolába akar menni, szinte mindenhol hatalmas a túljelentkezés, nehéz a felvételi, és nem mellesleg ott van az a fránya izgalom. Ez az egyetlen dolog, amire nem lehet felkészülni. Tanulni, és több iskolát megjelölni lehet, de az izgalom ellen nincs orvosság. Sajnos ez minden családtagra kihat, sőt, még a kutya is megérzi a készüléssel járó feszültséget.
Szerencsére, mint minden, ez is múlandó. Nemsokára vége ennek a nehéz, de annál fontosabb időszaknak, és már csak azon kell gondolkodni a gólyáknak, hogy milyen lesz az új iskola, és melyek az új célok.
Egy év múlva pedig talán már nem is fognak emlékezni erre a sok idegességre, csak azzal lesznek elfoglalva, hogy milyenek az új diákok…
Gőcze Dóra 8.A
Kirándulás a veszprémi nyomdába
Már régóta izgalommal vártuk azt a kedd délutánt, mikor kirándulni mentünk Veszprémbe, a Pannon Lapok Társaságának nyomdájába.
Délután háromkor indultunk az iskola elől. Szerencsére mindenki időben megérkezett, és kezdetét vehette az utazás. Már a buszon nagyon jó volt a hangulat, élveztük, hogy az iskolán kívül is együtt lehet az osztály.
Négy óra után pár perccel megérkeztünk Veszprém belvárosába, ahol városnéző körútra indultunk. Megnéztünk számos templomot, a Várkutat, valamint Szent István és Boldog Gizella szobra mellől csodálhattuk a gyönyörű panorámát. Ezután szabadprogram következett.
Hétkor a Petőfi Színházban megnéztük a Vitéz lélek című darabot, ami valamennyiünknek nagyon tetszett. Az előadásnak kilenc óra környékén lett vége, de ekkor senki nem érzett fáradtságot, hiszen a java még csak ezután következett, a kirándulásunk igazi célja, a nyomdalátogatás.
Negyed tíz tájékán oda is értünk, s nagy lelkesedéssel léptünk be a hatalmas épület kapuján. Odabent váratlan látvány fogadott minket: óriási papírtekercsek és gépek, frissen vagy éppen akkor nyomott újságok ezrei. Mindannyian ámulva néztünk körül, hiszen még egyikünk sem járt nyomdában.
Egy kedves úr vezetett körbe minket, és tájékoztatott az ott zajló folyamatokról. Megmutatta, hogy miként válogatják ki a selejtes újságokat, hogyan dolgoznak a gépek, hogyan ellenőrzik, hogy megfelelő-e a nyomtatott olvasnivalók színe, s még azt is megtudhattuk, hogy milyen papírt használnak, hogy a tinta beleivódjon, és ne maszatolódjon el. Kaptunk frissen elkészült, másnapi Zalai Hírlapot, Vas Népét, sőt, még Dunaújvárosi Hírlapot is.
A nyomdalátogatás után elindultunk haza. Székesfehérvárra éjjel negyed tizenkettőkor értünk, fáradtan, de csodálatos élményekkel gazdagodva. Bátran állíthatom, hogy mindannyiunkra nagy hatással volt ez a fantasztikus kirándulás. Köszönjük a lehetőséget, hogy bepillantást nyerhettünk a nyomdai munka rejtelmeibe!
Halász Eszter 8.A
Koncertbeszámoló: Kárpátia
Zene mondanivalóval, vagy mondanivaló zenével?
Február 16-án, 21 órától az ARÉV Sportcsarnokban tartott koncertet a nemzeti rock műfaját képviselő Kárpátia zenekar.
20 órától a vendégként fellépő Waszlavik László fűtötte a hangulatot a már akkor is zsúfolt csarnokban betyár- és népdalokkal, többet között elhangzott a Csitári hegyek alatt és az Erdély induló is. A helyszín tökéletes volt az esemény megrendezésére, az ülő és állóhelyek egyaránt megteltek: a közönség kedve szerint választhatott, hogy csupán zenei élményre, vagy tombolásra vágyik. Az ötfős együttes jó szokásához híven ismét felejthetetlen élményben részesítette a közönséget megható és szívhez szóló dalaival. Ezt szószerinti értelemben is lehet venni, mivel a legelsőként játszott Kárpátok zengjetek c. dal kezdősora a következő: „Akiben magyar szív dobog…”. Ezután szólhatott a Neveket akarok hallani az 56-osok, és az Abból a fából Wass Albert, valamint a Csendes a Don a világháborús hősök emlékére. Később képzeletben körbe járhatta a nézősereg egész Nagy Magyarországot, láthatták lelki szemeik előtt, ahogy ködbe burkolózott a Felvidéki táj, majd azt, ahogy Erdély szabad! lesz megint, vagy ahogy a Délvidéki szélben újra szól a harang a szabadságot jelezvén, de azt is, hogy milyen Kanyargós a Tisza medre, valamint azt, ahogy A Jászságban, a Kunságon hogyan hajtja a nyáját a juhász. Ezek mellett több katonadal is elhangzott, mint például az Ugye gondolsz néha rám? vagy az Ott ahol zúg, az a négy folyó, majd a felmenőink tiszteletére Jó lenne és Az én apám is. Az est a végéhez közeledett, majd Petrás János énekes bejelentette a koncert végét, de hangos „Vissza!” kiáltások után mégis folytatódott a műsor, így előkerültek a zenekar leghíresebbnek számító számai. Először a Magyarnak születtem bizonygatta mennyire fontos nemzettudatunk, majd Árpád vezér nevében felhangzott a Hol vagytok, székelyek? kérdés. Végül befejezésképpen a közönség elénekelte a Szózatot, és a Székely himnuszt. A zenekar 2002-ben alakult, azóta 6 albumuk jelent meg, tagjai: Petrás János – ének, basszusgitár; Csiszér Levente – szólógitár; Bíró Tamás – ritmusgitár; Ifj. Galántai Gábor – szintetizátor; Bankó Attila – dob.
A koncert pozitívumaként lehet megemlíteni a nézősereg összetettségét. Jelenlevők közt voltak középkorú házaspárok, ugyanúgy ahogy fiatalabbak, sőt gyerekek is, annak ellenére, hogy sokak szerint ezt a fajta zenei stílust a magukat nyolcvannyolcas-szkinhednek nevező, életüket vitatott határokon belül élő emberek képviselik. Egy átlagos rock banda koncertjére kíváncsi lenne ennyi korosztály? Úgy gondolom nem. A Kárpátia képes a mondanivalóját besűríteni a dalokba, nem úgy, mint más hazai zenekarok és előadok. Rá tudja ébreszteni az embereket magyarságunk fontosságára, és annak ismeretére, hisz hogyan akarunk bármit is kezdeni az életben, ha még saját múltunkat sem ismerjük, s nem tudunk annak hibáiból tanulni? Ezek mellé társul még az is, hogy képzett zenészek alkotják a Kárpátiát, akik a rock zenei elemeket tudják ötvözni nemzeti érzelmekkel. Például melyik zenekar próbálta meg feldolgozni a monti csárdást egy gitárszólóban? Ezekkel együtt ajánlom mindenkinek ezt a zenét, s a zenekar koncertjeit.
„Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen
Vezesd még egyszer győzelemre néped
Csaba királyfi csillag ösvényén”
Szabó Gergely 8.A
Népszavazás gyerekszemmel
Március 9-én megint szavaznak a felnőttek. Legalábbis a nagykorúak. Milliárdok lettek elszórva erre a népszavazásra, és annak kampányára. Hát ennyire dübörög ennek az országnak a gazdasága, hogy ilyeneket megengedhetünk? Nem azért van a politikai elit és a kormány, hogy az ország és a nép érdekeit szem előtt tartva döntsenek az ilyen jellegű kérdésekben? Vagy ez csak gyermeki naivitás? Egy közmondás szerint a politika a hazugság tudománya. Miért kell ennek a szólásnak igaznak bizonyulnia Magyarországon? Ha egy gyermek leül megnézni a híradót este, azt láthatja, hogy minden második hír arról szól, hogy hogyan marja egymást az ellenzék, és a kormánykoalíció. A pártok úgy kampányolnak, mint egy országgyűlési választáson. Plakátokon, és kisfilmeken rágja a szánkba a baloldal, hogy mondjunk nemet a szocializmusra, a jobboldal pedig a jobb jövőhöz vezető igenről beszél. De hogy is van ez? Ha a szavazati joggal rendelkező polgár a vizitdíj, a tandíj, és a napidíj ellen akar voksolni, akkor az igenhez teszi az X-et? Ez olyan, mint a középiskolába való felvételi kérdései, amiket fel lehetne tenni pár szóval, mégis több soros kérdéseket kap szegény diák, hátha félreérti, és elbukik rajta. Ez a célja a népszavazásnak is? Félő, hogy komoly mellészavazások lesznek, mert az emberek rosszul értelmezik majd a három kérdést.
Történet a Hargitából
A veszprémi Petőfi Színházban vitték színre Tamási Áron Vitéz lélek című alkotását. A székely történetet Eperjes Károly dolgozta fel, aki maga is játszik a darabban, ő alakítja Ambrust, a vándorárust. A mű az első világháború után játszódik egy székelyföldi faluban, ahová a főszereplő, Balla Péter érkezik vissza hadifogságból. Az ő életfelfogását, érzéseit jeleníti meg az író. Péter hite szerint, ha a boldogságot akarjuk elérni, a lelkünknek egyensúlyban kell lennie a testünkkel, és nem szabad hagyni, hogy az egyik felülkerekedjen, mert abból az ember sohasem jöhet ki jól. Ezt az érzést egy kettős szerelembe helyezi bele az író. Egy apa, Ambrus megkéri Pétert, hogy vegye feleségül a lányát. Mint később kiderül, a lány 17 éve meghalt, de Péter mégis a szívébe fogadj őt annak ellenére, hogy van egy élő lány is, akit szeret. Mindkettejükkel szeretne együtt élni, és később kiderül, ez nem is lehetetlen. Ami élete furcsaságához tartozik még, hogy nem akart lépést tartani a rohamosan fejlődő korral, ugyanis, hazaérkezésekor gépek helyett szamarat vett magának, mondván, Ő az alapoktól szeretné a boldogságot. Ezt Péter volt kedvesének férje nem kedveli, és próbálja őt rávenni a változásra. A történetet Péter szomszédjának, Nikita bácsinak, akit Koncz Gábor alakít, az élcelődései, tréfái és néha pikáns megszólalásai tették színesé. A mű bebizonyítja, hogy, ha valamit nagyon szeretnénk elérni, és mindent meg is teszünk érte, az be is válik. Ezt az életfelfogást, és azt, hogy hogyan segíthet ebben egy szamár, Tamási Áron egy különcöket nem szerető falu életébe helyezi bele. A székelyek ellenére mégis kiderül, hogy a kitartás meghozza gyümölcsét.
A néhol vidám, máskor szomorú történetet a színészek tökéletes beleéléssel játszották el. Úgy tűnhetett, mintha valóban az ő életük lett volna. A díszlettel együtt kerekedett ki teljesen a színdarab, mely által el tudtuk képzelni akár a romos kalyibát, akár egy hegyi viskót, akár egy vadonatúj, székelykapus házat. A tájak megjelenítésére egypár hátulról megvilágított, a jobb felső sarokban elhelyezett, festett vászonlap volt kihelyezve és cserélve, valamint ezzel a módszerrel írták ki a történet végén a házi áldást. Nemcsak a képi élmény, hanem a hangok is közrejátszottak a történet élvezhetőségében. Például a bíró és a kisbíró megjelenésének volt egy jellegzetes hangkísérete.
Egy szó, mint száz, ez egy nagyon jó darab, mely érthetően és tökéletes hosszúsággal közli a történet lényegét, mégis az egyes karakterekkel és mellékszálakkal érdekesebbé tette a művét az író.
Tóth Péter 8.A
12 éve a fehérvári tollaslabdázókért
Az Alba Toll sportegyesületet 1996-ban alapította Bánhegyi Gábor. Akkor sokféle sportot űztek az egyesület tagjai, úsztak, futottak, síeltek, kerékpároztak, és természetesen tollaslabdáztak is. A sportolók egyre többet tollasoztak, ezért a többi sportág már csak kiegészítette az edzéseket. Az edzéseken kellemes a hangulat, a gyerekek között sok barátság alakult ki. Az egyesület sportolói eredményesen szerepeltek a diákolimpián és amatőr versenyeken egyaránt, ezért az egyesület leigazolta a sportolókat, és ezután már igazi tollaslabdával edzettek és versenyeztek. 2007-ben nyolc országos bajnoki címet szereztek az Alba Toll sportolói, valamint hárman kijutottak a harmadik Ifjúsági Európa Bajnokságra. Jelenleg egy önkéntes japán edző – az Oszakából jött Tsugio Yamamoto – segíti a csoportokat a versenyekre való felkészülésben. Az Alba Toll csak Fehérváron vagy a környéken élő sportolókkal foglalkozik, nem igazolja le más egyesületek versenyzőit.
Czímer Barna 11.B
Atomenergia előítéletek nélkül
November 18-án délelőtt, mi, fizika speces tanulók az "Atomenergiáról - mindenkinek" című veszprémi konferencián vettünk részt. A Hotel Magister konferenciatermében rendezett ismeretterjesztő programon a témában jártas előadók jelentek meg, az Országos Atomenergia Hivatalból, a BME-ből, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kht.-ből és a Radiokémiai és Radioökológiai Intézetből. Összesen hat előadást hallgattunk meg a sugárzásról általában, az atomerőművek működéséről és biztonságáról, az atomterrorizmusról, a radioaktív hulladékok elhelyezésének problémáiról és a környezetben található radon élettani hatásairól. Az előadók ugyan nem foglaltak állást az atomenergia használata mellett, de bebizonyították, hogy szükségünk van rá. Magyarország egyetlen atomerőműve az ország felhasznált villamos-energiájának több, mint 30 százalékát adja., ráadásul maga a folyamat nem jár szén-dioxid kibocsátással. Az is nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy az atomenergia nem jár olyan nagy kockázattal, mint azt elsőre gondolnánk. Már Teller Ede megmérte, hogy nagyobb sugárzásnak van kitéve egy, az élettársával háló személy, mint az éjszakát a Paksi Atomerőmű portáján töltő másik. A legújabb atomerőművek tervezésénél már nem csak a belső robbanás veszélyét vették számításba, hanem elvileg megfelelő védelmet biztosítanak egy nagyobb méretű repülőgép becsapódása esetén is. Igaz, a keletkező atomhulladék elhelyezése még mindig problémát jelent. A felmérések szerint Európán belül a Skandináv lakosság az egyik legjobban tájékozott , ott pedig sorban építik az újabb és újabb atomerőműveket. Hogy mi ebből a tanulság? Ne ítéljünk elhamarkodottan a megfelelő ismeretek hiányában, hanem nézzünk utána.
Scharle András 11.B
Fussunk a buszra? Vagy lehagyjuk gyalog?
Én egy egyszerű székesfehérvári középiskolás fiatal vagyok, akinek bár zsebében a jogsija, mégis bérlettel a kezében jár iskolába. Eleinte sokan megkérdőjelezték épelméjűségemet, és kérdezték, hogy miért? Erre egyszerűen annyit mondtam: gazdaságosabb és könnyebb parkolni. Ám egy bizonyos csütörtöki napon saját érveimmel kerültem szembe. Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Gyors készülődés, és hosszas futás a buszra. A hosszas kifejezés nem véletlenül van dőlt betűvel írva. Ez a szó jellemzi a környékünkön lakók buszmegállóhoz való kijutását, amióta néhány hónapja messzebbre helyezték a hőn szeretett állomásunkat, az épülő szupermarket miatt. Azóta egy másik probléma is fennáll. A megépített körforgalom megnövelte a járat menetidejét. Ezen a napon nem okozott olyan nagy problémát, hiszen egy újabb futással kompenzálni tudtam ezt a „kis” időkiesést, majd beérve iskolámba minden ment a normális kerékvágásban. Fizikaversenyre való felkészülésem lehetőséget adott arra, hogy 11 órakor elhagyjam az iskolát. A buszra szállásig minden rendben zajlott. Igen ám, de ezután! A busz elindulási kísérlete még sikeres volt, de a 3km/h-s sebesség meghaladásához nagy szükség lett volna egy erős motormeghajtásra. Ez az, amit nem tudott járművünk megadni nekünk így a következő megálló elérése életfogytig tartó időnek tűnt. Mihelyt odaértünk, személymentesítették a járatot, és mindenki gyalog indult haza. Ugyan sportoló létemre ez nem okozott problémát, de belegondoltam mi lett volna, ha ez a nagymamámmal történik meg. Végül 20 perc csúszással megérkezett a felmentőjárat. Így a gyaloglásra nem vállalkozók is épségben célt értek. Hazaérésem után írom ezt a cikket, és most az jár a fejemben: Vajon érdemes volt futni a buszra, ha könnyed sétával lehagyhatom azt?(Ez az iromány egy bizonyos esetről szól. Nem szabad belőle általánosítani.)
Fülöp Ákos 11.B
Gyűlölködők
A tolerancia a kedvenc szavunk, van neki éve, világnapja, nem lehet megunni. Valóban, hivatalosan már senkit nem zavar a másik vallása, etnikuma, kötelezőek a finomkodó, udvarias megnevezések, a meleg-téma is mindenhol előbukkan.
Mégis az emberek többsége gyűlöli és elítéli a cigányok összességét kivétel nélkül, a homoszexuális párok meg inkább ne gusztustalankodjanak közterületen - hiszen az a közé.
Ez a hozzáállás minden szinten, az ellenségeskedés és utálkozás az új generáció divatja. Nem a szülők elleni lázadásra gondolok, az nem újdonság, hanem a fiatalok kötelessége. Nem is a stílus irányzatok közötti borzasztó feszültségekre, hogy valaki metroszex, emo, alter, ezek utánzata, vagy épp tagadja hogy egyik is. Vagy arra hogy manapság egy híres banda, sztár vagy film rajongótáborához jár egy messze nagyobb, gyűlölködő anti-klub is (pl: Tokio Hotel, High School Musical). Inkább arra, hogy sokkal menőbb az embereket megszólni, kifejezetten romboló jelleggel kritizálni, általában csak a háta mögött, mint elfogadni, hogy másak az elvei, a viselkedése, vagy -istenments- ízléstelen a külsője. Ha túl kevés a barátja, kedvese, mert a számítógéppel szándékozik egybekötni az életét, akkor az illető kiközösíteni való vesztes alak, ha pedig túl sok, akkor popularista és könnyűvérű. És különben is kalapot hord. Vagy pont hogy nem.
Hogyan lehet a naiv, álmokkal, reményekkel teli, a társadalom által még be nem mocskolt fiataloknak ilyen beszűkült mentalitása, hogy egy részletből általánosítanak, és nem a személyt látják, a világ felét utálják és elítélik? Empátia helyett inkább kegyetlen ideákat hallok.
Ha ez az alap, ez határozza meg a világszemléletét, akkor igen nehezen fognak elfogadni nagyobb különbségeket embertársaikban.
Azt mondom, nagyobb móka átsiklani a fonákságok, eltérések felett, nem belekötni mindenbe ami mozog, hanem élvezni a sokszínűséget.
Erdős Boglárka 11.B
Karácsonyi láz
November 19.-e. A belvárosi üzletekben már megjelentek az első karácsonyi díszek…
A Plázában már karácsonyfák állnak, a kirakatokban füzérek, díszek, angyalkák és csillagok túldíszített változatai lógnak… Pedig még advent sincs. A rádiókban elkezdték játszani a karácsonyi mixeket, a csoki mikulásokról pedig ne is beszéljünk, amelyek néhány bevásárló centrumban már október közepe óta a polcokon virítanak… De hova vezet ez? És mire ösztökéli az embereket? Sokaknak már október-novemberben a karácsonyi ajándékok vásárlása a legnagyobb gond, és ha már megvan, miért is ne adnák oda szépen mosolygó gyermekeiknek. És mire itt a szenteste, a kapott játék a sarokban porosodik, az új ruha pedig régi darabnak számít… Senkit nem zavar h már most lecseng a karácsonyi hangulat? Hogy mire ténylegesen odajutunk, már csak a takarítás és a fáradalmas főzés marad… Valószínű nem, mert ez az iszonyatos készülődés szinte minden évben egy héttel korábbra csúszik, és lassan már mikulássapkában várhatjuk az iskolakezdést. De ugyanez a helyzet a húsvéttal és az összes többi nagy ünneppel. De hogy mire jó ez? Azt senki sem tudja megmondani… Mert akik az igazi motorjai ennek a siettetésnek, azokat csak a pénz hajtja, ami ezek szerint mindennél fontosabb…
Kovács Dániel 11.B
Kína - a gazdasági nagyhatalom
Bár húsz éve még alig jegyezték Kína gazdaságát, mára (az USA, Japán és Németország mögött) a világ negyedik legnagyobb gazdaságává küzdötte fel magát. Így talán érdemes lenne némi figyelmet fordítani az óriásállam fejlődésére.
A legfigyelemreméltóbb az ország gazdasági növekedése, mely 2007-ben 10,4% volt - immár ötödik éve 10% feletti. Ez utóbbi már önmagában is rekordközeli teljesítmény, ám még meg kell említenünk, hogy 2007-ben az import 20,8%-kal, az export pedig 25,7%-kal nőtt az előző évihez képest, mindemellett Kína 2007-ben majdnem 75 milliárd dollárt (közel 1500 milliárd forintot) fektetett be külföldön. Azonban az infláció az országban 11 éve most a legnagyobb - 7,1%.
Az ország hatalmas energiaéhséggel küzd - már a második legnagyobb energia felhasználó a világon (az Egyesült Államok után), és - felmérések szerint - csak az ország alumíniumipara több áramot használ, mint Nagy-Britannia összesen. Bár Kínában nagy mennyiségben található szén (az ország energiatermelésének 70%-át szénerőművekből fedezik), ám a növekvő energiaigény miatt az elkövetkező tizenöt évben a tervek szerint 30 atomreaktornak kell elkészülnie (amiből néhány már kész, és egyre több épül), 2050-re pedig ennek a számnak 150-re (!) kell emelkednie. Mindemellett az ország nyit az alternatív energiaforrások felé - épülő "kísérleti" naperőművük a tervek szerint körülbelül nyolcszor annyi energiát termel majd, mint az eddigi legnagyobb létező naperőmű.
Ez a hatalmas energiafelhasználás (főleg a szénerőművek nagy aránya miatt) iszonyú mértékű környezetszennyezéssel jár. Bár az elemzők 2010-re várták, de Kína már 2007-ben átvette a legnagyobb szén-dioxid kibocsátó szerepét az Egyesült Államoktól. A világ 20 legkoszosabb városából 16 Kínában található, és ezek levegőjében a szmogot okozó anyagok koncentrációja több százszorosan meghaladja az egészségügyi határértéket. A környezetszennyezést nagy mértékben növeli az is, hogy a szennyvizet sokszor tisztítatlanul engedik a folyókba. Kimutathatóan ennek köszönhetően a születés rendellenességek száma 40%-kal növekedett a pár évvel ezelőttihez képest, így elérte a hat százalékot, ezzel párhuzamosan pedig a csecsemőhalandóság megközelíti a 2,5%-ot!
Érdemes még egy kicsit áttekinteni a pénzügyi válság az országra gyakorolt hatásait. A legszembetűnőbb a gazdasági növekedés visszaesése. A nyár végén a Kínai Nemzeti Bank 10,4%-os, míg a Világbank 9,5% növekedést jósolt Kínának, ám a HVG szerint a harmadik negyedévben ez csak 9% volt. Ezzel ellentétben (mikor az amerikai állam a válság hatására újabb államkötvényeit dobta piacra) Kína 585 milliárd dollárra növelte az amerikai államkötvény-készletét - ezzel megelőzve Japánt és 1332,6 milliárd dollárra növelve (eddig is világelső) valutatartalékát.
Bognár Barna 11.B
Kisvárosi középkor
A Móri Középkori Hagyományőrző Egyesület alapító tagjai 2005-ben, baráti társaságként kezdtek foglalkozni a középkori hagyományőrzéssel, napjainkra 21 fős lelkes csapattal szerveznek bemutatókat és lépnek fel országszerte.
Kérdéseimre Schattinger Tamás, a csapat elnökhelyettese válaszolt.
Mi az egyesület célja?
A középkor kultúrájának, harcművészetének kutatása, felelevenítése és bemutatása, kiállítások, harci bemutatók és élő történelemórák keretében. Elsősorban a keresztes hadjáratok korát próbáljuk felidézni, s ennek megfelelő a fegyverzetünk és a ruházatunk. Az Egyesület tagjai fontosnak tartják az épített örökségek megőrzését, így célul tűzték ki a szomszédos településen, Csókakőn található kővár megmentésének segítését is. Ennek megfelelően 2008-ban anyagi támogatást nyújtottak, és minden évben több alakalommal segítik a felújítási munkálatokat társadalmi munkával.
Milyen forrásokból értesültök, mire támaszkodtok, mikor megtervezitek a koreográfiát és a ruháitokat?
Korabeli kódex-ábrázolásokat tanulmányozunk, valamint léteznek könyvek, amik középkori öltözködéssel, ruházattal, korabeli harcmodorral, technikákkal foglalkoznak.
A felszerelések egy részét saját magunk készítjük el, egy részét csináltatjuk varrónőkkel, bőrművesekkel, kovácsokkal illetve vásárolunk kész felszereléseket is.
Mit készítetek saját magatok?
Minden csapattag önállóan készíti el a saját felszerelésének egy részét. Ez alatt övekre, tarsolyokra és láncingekre kell gondolni. A láncingek készítése a legidőigényesebb munka, napi 3-5 óra ráfordítással 1,5-2 hónap alatt készül el egy ing. A láncszemek elkészítésétől az összefűzésig minden munkafolyamatot kézzel végzünk.
Milyen eddig elért eredményeitek vannak?
Az idei évben volt 21, szinte kivétel nélkül nagy sikerű bemutatónk, rendszeres fellépői vagyunk a Móri Bornapoknak, és a Csókakői Várnapra másodszor kaptunk meghívást. Több csapattal sikerült barátságot kötnünk, illetve a meglévő barátságokat ápolnunk. Ilyen csapatok a Magyar Királyi Kardforgatók Rendje, a Csókakői Szabad Királyi Íjászok és a Fehérvári Hagyományőrző Íjászegyesület. Velük több alkalommal is szervezünk közös előadást, remekül együtt tudnak dolgozni a csapatok, sok pozitív visszajelzést kapunk.
Kik a célközönség?
Mindenki, aki a középkor iránt érdeklődik.
A bemutatóink során láthatnak íjászbemutatót, hajítófegyvereket, gyalogos párharcokat, zsonglőröket, mindenki megtalálja a számára legérdekesebbet.
Hogyan készültök a bemutatókra?
Heti rendszerességgel gyakorlunk. Vidermann Csaba, a Magyar Királyi Kardforgatók Rendjének vezetője, jó barátunk segítségével elsajátítottuk a vívás alapjait, ezután a párharcok koreográfiáját minden páros saját maga állítja össze, és tanulja meg. Fontos a sok gyakorlás és odafigyelés, hiszen fém fegyvereket használunk, egy apró hiba is könnyen komoly sérülést okozhat.
Hogyan épül fel egy fellépés?
A fellépések műsorát általában úgy állítjuk össze, mint ahogy a középkori csatákban is zajlottak az események. Először az íjászok mutatják meg tudásukat, majd hajítófegyverek használatát mutatjuk be, végül a párharcok következnek. Az egyes műsorszámok között zsonglőreink szórakoztatják a közönséget. Fontos, hogy a műsor mindig meg tudjon újulni, ezért az idei Móri Bornapokon egy olyan dologgal álltunk elő, amit tőlünk eddig nem láthatott a közönség.
Műsorunkat színpadi jelleggel adtuk elő egy középkori mulatság keretében. A visszajelzések azt mutatják, hogy jól sikerült, és ezentúl kellő önbizalommal próbálhatunk ehhez hasonló újításokat.
Meglepő számomra zsonglőrökről hallani egy ilyen csapat körében.
Szerettünk volna egy tánccsoportot a csapatba, de ezt sajnos nem sikerült megvalósítani. Egy alkalommal láttunk a város egyik parkjában néhány lányt zsonglőrködni, és megkérdeztük, van-e kedvük ezt az egyesület keretein belül csinálni. Örömmel vállalták, és pár napon belül még néhányan csatlakoztak hozzájuk, azóta fokozzák az előadások hangulatát, színvonalát.
Milyen további tervei vannak a csapatnak?
Október elején vásároltunk fegyvereket, amiből kiállítást tartunk az előadások után. Ezt a kiállítást szeretnénk még bővíteni, valamint egy sátor elkészítését tervezzük, amivel lehetővé válik, hogy a középkori tábori életet be tudjuk mutatni. 2009 tavaszára tervezünk egy íjászverseny és egy hagyományőrző találkozó szervezését kétnapos program keretében, amivel a csókakői vár felújítást szeretnénk támogatni, de ez még csak terv, erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni.
Képtárunkat és fellépéseink időpontjait bárki megtekintheti honlapunkon a www.moriharcosok.extra.hu címen.
Az eddigiekhez hasonló sikereket és szép eredményeket kívánok a csapatnak!
Schmidt Adrienn 11.B
Őrizd meg!
Nyáron néptánc táborban voltam Jobbágytelkén. Nagy élmény volt számomra az egyik próba, amelyre bejöttek a helyi, népviseletbe öltözött hagyományőrzők. Csak beültek, néztek minket, ahogy botladozva tanuljuk a táncukat.
Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik székely barátunk felkért egy odavalósi asszonyt, és sebesen forognak együtt. Odakiáltgattunk egymásnak, egyre többen hagytuk abba a táncot, s lestük a helyieket. Nem az oktató szólt, hogy tanulmányozzuk a lépéseket rajuk, mindenki magától kezdte figyelni őket. A zenekar húzta, ők táncoltak, s lassan mindenki megállt arra a néhány percre. A próbateremben a pár testesítette meg a hagyományt, mi meg a népet, aki áhítattal néz fel rá, mert gyönyörű és ősi.
A hagyományokban rejlik az előttünk élt életek tanulsága. Ezért kell megőriznünk. Ápolni kell és védeni, mert ha mi nem, ki fogja? Őrizhetünk idegen hagyományokat is, például a haloweeni â01Ecsokit, vagy csalokâ01D házalást, de akkor ne felejtsük el a saját betlehemezésünket sem!
Boór Bernadett 11.B
Reggeli harcok az iskoláig!
Székesfehérvári lakosként nap mint nap tapasztalom a buszközlekedés negatív oldalait. Többek között azt, hogy a reggel 7.00 óra körül közlekedő buszok mind tele vannak. Én a város szélén lakom, így dugó nélkül is 20 perc az út az iskoláig. Fel nem foghatom ésszel, hogy a nem időre közlekedő embereknek mért kell a 7.00 órás buszon nyomorogni, mikor a piac később is nyitva van, és nem viszik el az összes káposztát. A fél órával későbbi busszal is tudnának járni. De NEM! Azzal a busszal mennek minden nap! Nem számít, hogy egymáson taposunk és az alsó lépcsőfokon is 3 ember utazik. Ehelyett azt hangoztatják egész úton sértődötten, hogy, mért kell ezekkel a nagy iskolatáskákkal a buszon utazni. Mindez úgy történik, hogy az utas gurulós szatyra, amit hússzor végighúz az utazás alatt a lábamon, ott van a kezében. De nem csak a „ráérő” utasok a hibásak, hisz már 10 éve minden reggel alig férünk fel a buszra, még sincs két járat.
A másik nagy probléma a Veszprém felé vezető úton épült körforgalom. Amíg a körforgalom nem épült meg, nem volt dugó ezen a részen a reggeli órákban. Most minden reggel kilométeres sorok állnak. A körforgalom azért épült, hogy gyorsítsa a közlekedést. Nem sikerült! Mindenki tudja, mégsem tesznek semmit. Vajon meddig megy ez így?
Kálmán Anna 11.B
Vasárnapi gyertyagyújtás a Városház téren
Igazi karácsonyi hangulatban zajlott a gyertyagyújtás vasárnap a Városház téren. Az eseményt a Hermann László Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola növendékeinek citerajátéka előzte meg. Miután megtudtuk; az első gyertya a békéért, a második a hitért, s a harmadik a szeretetért gyújttatik meg; Nyárai-Horváth István atya (püspöki tanácsos) vette kézbe a gyufát, s egy, a mostani "fogyasztói társadalom" -nak szánt tanmesével figyelmeztetett bennünket: Figyeljünk helyes értékítéletünkre, s ne feledjük, mi a valódi érték! A történet körülbelül így szólt:
Volt egyszer egy asszony, kinek éppen karácsony éjjelén megbetegedett egyetlen kisfia. A legközelebbi orvos a szomszéd faluban lakott, így a fogvacogtató hideggel dacolva karjába vette csecsemő fiacskáját, és nekivágott az erdőnek. Elszántan törtetett előre a mély hóban. Egyszer csak egy barlangot pillantott meg maga előtt. Nem volt szokványos barlang, telis tele volt szebbnél szebb drágakövekkel. Az asszony elindult a belseje felé, ám figyelmeztető hangot hallott: "Amit innen elviszel, mind a tiéd lehet. De vigyázz! Nehogy itt hagyd a legértékesebbet!" Az asszony egyre beljebb s beljebb sétált, s közben egyre hallotta a figyelmeztetést: "Nehogy itt hagyd a legértékesebbet!" Tömte az ezüstöt, aranyt, rubint, gyémántot a zsebeibe, s ahová csak fért. Egyre beljebb menve egyre értékesebb ékszereket látott, s ő csak szedte, gyűjtötte ruhájába. Már a kisfiát is letette, gondolván, így többet tud felkarolni a kincsekből. Lassan elért a barlang végére, ekkor már rogyadozott a gazdagságtól. Majd még mindig tömögetve, ahova fért, kisétált a barlangból, s mikor a barlang szája kongva zárult be mögötte, akkor fakadt sírva kétségbeesetten. Hiszen ő úgy értelmezte a figyelmeztetést, hogy még mindig van értékesebb kincs, vigye el mindet, s minél többet, pedig a hang a kisfiára emlékeztette.
A történet tanulsága egyre fontosabbá válik a mai világban; Az anyagiak után kapkodás közben már el is felejtjük, mi is a legértékesebb az életünkben. A boldogság nem az anyagiakban keresendő, hanem az apró örömökben, így az apró emberekben, a gyermekekben is.
Az atya köszöntötte a jelenlévőket karácsony alkalmából, kiemelve a családosokat, akik vállalják a legfontosabbat, a gyermekáldást az életben. Majd közös éneklés után az ünneplőktől tömött tér lassan átadta helyét a vásárolgató, forralt bort kortyolgatva andalgó ember-folyamnak.
Boór Bernadett 11.B